Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-291

418 Az országgyűlés képviselőházának 291. vezért sem sértettem meg; Eckhardt Sándor nevének említésével. (Antal István: Eckhardt Sándor tagadj cl cl Szent Korona tanát! — Propper Sándor: De szigorúak az urak, mintha még sohasem szólták volna el magukat!) Eckhardt Tibor azt mondta, hogy a kormány állítson drótsövényt a jobboldaliság és a forradalom közé. Meggyőződésem szerint elég volt a jobboldaliság jelszavából, amely alá minden szélsőséges fogalmat el tudnak rejteni és min denkit támadások tárgyává tudnak tenni jogosan vagy jogtalanul, mert ezt a fogalmat senki egyöntetűen definiálni nem tudja. Ennek folytán, mindenki mást érthet alatta, és a jobboldaliság jelszavával a legnagyobb zavarokat okozhatja ebben az országban. E szerint az élet univerzális zsinórmértékeként semmikép pen sem lehet a jobboldaliságot elfogadni (vitéz Csicsery-Rónay István: Nelhéz ezt megérteni!) és merem állítani, hogy ez a kifejezés bizonyára öntudatlanul, — anélkül, hogy az illetők tudnák — egy idegen hatalom szellemi arzenáljából származik, (vitéz Csicsery-Rónay Tstván: Nagy tévedés! A mae-yar lelkekben benne van a jobb oldaliság! — Bárczay János: Itt született meg!) Legyen szabad egy másik jelszóval foglalkoznom az ifjúsággal kapcsolatban, : amely a nemzeti szocialista eszmék uralomrajutásában elkerülhetetlen sorsot lát. (Vitéz CsicseryRónay István: Kevés a csáklyás az ifjúsásr körében, hála Istennek!) Maga Bethlen is azl mondta, hogy kis nemzeteknél minden tekintélyállam operettszerepet visz, viszont a narv államokban szükségességnek nevezte, (vitéz Csicsery-Rónay István: Hát Portugália?) Ebben én nem látok konzekvenciát, mert ha ooerettszerepet játszik a kis nemzeteknél, akknnem lehet szükséglet a nagy nemzeteknél. évitez Csicsery-Rónay István: Tanulja niepSalazar alkotmányát, akkor nem beszél íscy!) .Tobban tudom, mint ön. (vitéz Csicsery-Rónay István: Nem hiszem! — Zaj.) Vessünk esry níllantást a most megszűnt Ausztriára. (Gr. Károlyi Viktor: Csakhogy itt vagyunk!) akkor meggyőződhetünk arról, hogy az ország megcsonkítása, a békeszerződés tilalma eltiltotta Ausztriát attól, hogy Németországhoz csatlakozzék. (Egtf hanq a jobboldalon: Mi köze ennek a választójogi javaslathozf)

r Aj alkotmányformák hasonlósága nagy vonzóerőként hatott erre a kis államra ' éppen a tilalom erejénél fogva. (Zaj.) Vannak viszont más tényezők is, amelyek megakaszthatták volna a csatlakozást és ezek között a tényezők között elsősorban akarom felemlíteni azt^ hogy ha Dollfuss nem hagyja el Seipel vonalát és megmarad az alkotmányosságnak... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a javaslattal foglalkozni és ne méltóztassék ilyen messzire elkerülni a javaslat témáját. (Propper Sándor: Eddig még alig szólt valaki a javaslathoz!) Az elnökség a választójogi javaslat tárgyalása folyamán a legmeszKzebbmenő határig respektálta azt, hogy a képviselő urak ezzel a kérdéssel kapcsolatban foglalkozhassanak egyéb összefüggő közjogi kérdésekkel is, azt azonban nem tartom indokoltnak, hogy ezen a jogcímen egy más ország belügyeibe is bele lehessen avatkozni. (Élénk éljenzés és taps.) Gr. Széchenyi György: Tisztelettel meghajlok az elnöki figyelmeztetés előtt, de legyen szabad megjegyeznem, hogy lén az alkotmányfonmák hasonlóságáról beszéltem, amely vonzóerőként hatott. Ezzel más ország belügyeibe ülése 1938 már cms 31-én, csütörtökön. nem avatkoztam bele s a legkevésbbé sem sértettem egy más állam belügyeit és intézkedési jogát. Ugyanezt a hibát látom az egyházi organizációikban is, amelyek Ausztriában határozottan csődöt mondtak, a személyek egy részében, A csatlakozás tehát nem »szűkeiéig«, hanem hibáik sorozata. A d(ik,tatúrák vonzó ereje tény, amellyel^számolnunk kell. (Baross Endre: Csakhogy rájött!) Ez veszélyezteti az 'alkotmányos rendet. Az ifjúság kétségtelenül ennek hatása alá kerül és pedig igen könnyen kerül a (hatása alá. Kétségtelen, hogy ebben van sok igazság. Igazság az, hogy a demokráciák nem tudnak olyan céltudatosan, percekre (kiszámított óraműszerűen, ütemszerűen eljárná, de a, nagyobb felelősségtudat, a nagyobb megfontoltság jellemzi őket

% Bizonyos, hogy a diktatúráiké az első eredmény, de hogy az első kezdeti sebességen, az első sikeren túl, műként fog alakulni a helyzet, annak a. jó Isten a megmondhatója. (Megay Meissner Károly: Ki írta ezt a beszédet?) A diktatúráknál a népszerűségen fordul meg igen sok minden. Ennek fenntartása a történelem tanúsága szerint egyik főkelléke a diktatúráknak s a diktatúrák gyakran háborúba is keverednek, hogy a belső népszerűséget fenntartsák, (Mozgás a jobboldalon. — Baross Endre: Más is keveredik háborúba!) míg a demokráciák békeszeretők és inkább befelé fordulnak. A ^demokráciák szabadon engedik fejlődni az ellenirányokat. Van ebben egy hagv erősség jele, amelyet nem 'akarnak észrevenni, (Zaj a jobboldalon. — vitéz Csicsery-Rónay István: Például a népfront Franciaországa!) a demokráciák eltűrik még azt is, hogy az ellenirányok képviselői szabadon szervezkedhessenek a, maguk területén s ezáltal kétségtelenül egy kevésbé zárt egységet alkotnak, (vitéz CsicseryRónay István: Es szerencsétlen, boldogtalan népet! — Propper Sándor: Szegény angol nép! Hogvan sajnáljuk! Es szegény franciák!— vitéz Csicsery-Rónay István: Bizony szegény franciák! Lelhet sajnálni őket!) Kérdés, hogy valóban egységet létesít-e a diktatúra

1

? Meggyőződéseim, hogy nem. Lehet-e egységes társadalom a mai viszonyok között, amikor olyan nagy ellentétek vannak? Csak egy lehetőség van, az ellentéteket igyekezzünk áthidalni. (Megay-Meissner Károly: Az ilyen beszéd alkalmas is arra!) Az egységre és kiegyenlítődésre való komoly törekvés jelentkezik az életképességről tanúskodó társadalmiakban. Illúzióiban él az, (Megay Meissner Károly: Aki ilyet felolvas!) aki a diktatúrás államok nagyobb belső 'erejében bízik ... {Zaj a jobboldalon. — Gr. Károlyi Viktor: Még olvasni sem tud! Olvassa folyékonyan!) Majd odaadom a képviselő úrnak, s ha, sikerül elolvasnia, annyi aranyat kap, amennyit előre kíván tőlem. (Propper Sándor: Ne bántsa a gróf a grófot!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Bárczay János (Propper Sándor felé): Mit izgatja ez magát? — Gr. Károlyi Viktor: Mi köze hozzá? Itt csak képviselők vannak! — Csizmadia András: Joga van hozzá!) Gr. Széchenyi György: A külső feszítő erők a kockázat készsége nagyobb a diktatúráknál, nem annyira a belső erők. Éppen e diktatúra« irányok hatása alatt folyton fokozódik nálunk alz antistaeimita agitáció. Ez az agitáció, ahogyan ma folyik, semmiképpen sem egyeztethető össze a rend fogalmával. (Megay Meissner Károly: Tokajban mi a helyzeti) Ott is kezdődik már. (Derültség.) Csak a múltkor hal-