Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-291

Az országgyűlés képviselőházának 291. \ gyobb mértékben csökkenti; a háborús szolgálatot igyekszik érvényesíteni; egyfelől a választójog büntetőjogi védelmét hatályosabban érvényesíti, másfelől pedig — úgy látom — a felesleges zaklatásnak is ebben a választójogban kevesebb tere nyílik, mint a régiben Korrektívumok azonban feltétlenül szükségesek lesznek a jövőben is. Ezeket a korrektívumokat, amennyiben az a szellem fog érvényesülni, amely a bizottsági tárgyaláson érvényesült, a jövőben lehetségeseknek tartom. A választójog kérdése azonban, sajnos, nem merül ki a választás technikájában, sem pedig annak szabályaiban, a választójog, mint ilyen, az egész nemzet életét érintő kérdés. Ide tartozik a kultúra kérdése, az iskola kérdése, a nemzet közerkölcsiségének emelkedései vagy süllyedése, olyan kérdések, amelyekkel most nem akarok külön foglalkozni. Ide tartozik a politikai irány kérdése, mert az egyéni szabadság, az emberi méltóság és az alkotmányos rend mellett szögezi le magát ez a javaslat. Ezt a tényt örömmel kell tudomásul venni, ha mindjárt egyéb aggasztó tünetekkel találkozunk is, amelyek ezt az örömünket, sajnos, megzavarni alkalmasak. A másik kérdés, amely a választójoggal szorosan kapcsolatos, a közvéleméuv helyes kialakításának a kérdése. Ha az ellenkező történik, a legjobb választójogi törvény is esődb^ viheti a nemzetet. A túloldalon sajtóreformot sürgettek. Felvetem a kérdést: egyelőre nem érnénekje célt ebben a kérdésben és nem érnének-e célt sok más kérdésben, ha kissé szigorúbb mértéket alkalmaznának saiát újságíróik erkölcsi kvalitásai tekintetlétben. (Propper Sándor: Ügy van!) Azt hiszem, az ország igen sokat nyerne ezzel a törvény nélkül is megvalósítható ténnyel. Ne a jobboldalisáfrot vegyék mértéknek, amely nem definiálható fogalom, hanem vesryék mértéknek az erkölcsi rendet, nem a vélt önérdeket, hanem az igazságot. Nagy^ probléma a szándékos kútmérgezés, a demagógia elleni védekezés. A törvényjavaslat a népámításnak korlátokat igyekszik s z&bni. Ezek azonban esak addig hatékonyak, amíí? fennáll a rend. Nem tudom elképzelni azonban a rend fenntartását egy olyan orszásrban amelyben a külpolitikát nem tudják teljesei elválasztani a belpolitikától, különösen a mai adott viszonyok között. (Megay Meissner Károly: Ez felolvasás!) Az a meggyőződésem, hogy e téren minden engedmény katasztrófa felé viheti az országot. Ma egy totalitásos semlegességi fogalom kezd kialakulni. (Gr. Károlyi Viktor: Mi az?) Nem a hadviselő féllel szemben követelik a semlegességet, hanem a szellemi kérdésekben, a népek javát érintő erkölcsi kérdésekben, a demokrácia és a diktatúra kérdésében, (Gr. Károlyi Viktor: önképznköri felolvasást tart!) a jos- és az önkény uralkodásának kérdésében. (Megay Meissner Károly: De milyen párt nevében beszél?) Bizonyos nyomás alatt kialakul egy defetista felfogás, amely a világon semmilyen elvért nem akar többé harcba szállni, amely a mellett minden mételyt befogad magába, hogy iigy fejezzem ki magam, bezabál. (Megay Meissner Károly: Ez srvönvörű! Nem lehetn« ezt mégegyszer hallani?) Ilyen métely a fa^i elv, amely a sorainkat is megbontja, amely el len fel kell emelnem ma a szavamat és amelv ellen a küzdelmet fel kell venni, éppen a választói jog megvalósítása érdekében. Vannak félőrültek, akik az egész magyar politikát és KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII, ése 1938 március 31-én, csütörtökön. 417 külpolitikát egy mondatra akarják leegyszerűsíteni: ha a faji elv alapján áll valaki, abban az esetben feltétlenül a mi barátunk. A lovas herényi választási agitáció alkalmával, sajnos, komoly pángermán agitációt fejtettek ki. (Gr. Festetics Sándor: Kicsodák?) Voltak józan svábok, akik azt mondották: mi tudjuk, hog? nagy baj volna, ha bejönne hozzánk Hitler, Úa a magyar községekben ezt nem tudják. (Gr. Károlyi Viktor: Tartson felolvasást nekik;) Nyugalmazott katonatisztek uniformisban agitáltak az egyik jelölt mellett, amit, úgy hiszem, szintén nem fog senki sem helyeselni. Egy fiatal ismerősöm üzente Sopronból, hogy már az életét veszélyezteti azért, mert a magyar álláspont mellett foglal állást. (Megay Meissner Károly: Ilyet nem lehet mondani, kérem! Tudja, hogy mit mond? — Gr. Apponyi György: De ha megtörtént? — Haám Artúr: Fogalma sincs, hogy mit mond !) Minden állam fennállásának egyik létfeltétele a hadsereg politikamentessége. Mivé! több panaszt hallunk abban a tekintetben, hogy ez a politikamentesség nincs teljes mértékben megőrizve, ennek folytán éppen a választójoggal kapcsolatban kötelességemnek érzem megkérdezni a kormányt, hajlandó-e ezirányban à szükséges lépéseket megtenni? A magyar katona szeresse hazáját, otthonát és nemzetét. (vitéz Csicsery-Rónay István: Szereti is! Nem vár kereszténypárti felhívásra!) Legyen ez a katona a nemzet szemefénye, de ne hagyja magát lelkiismeretlen agitátorok által befolyásoltatni és a napi politikába belevinni, (vitéz Csirtsery-Rónay István: A tisztikar nem foglalkozik napi politikával! Ilyet nem lehet állítani!) Ezáltal csak a katona veszíthetne megbecsülésben és maguk az^ illető katonák előmozdítanák, vagy előmozdíthatnák azt a bels'í anarchiát, amely ezt az országot veszélyezteti, (vitéz Csicsery-Rónay István: A maga agy ve lejében!—Zaj.— Elnök csenget.) A magyar katonára elsősorban áll Széchenyi mondása. (Antal István: Melyik

p Széchenyié?) Széchenyivel Magyarországon minden ki van fejezve, ezt mindenki tudja. (Propper Sándor: Ügy látszik, nem mindenki tudja! Aki kérdi, nem tudja!) »Inkább magyarként meghalni, mint idegenként élni!« Az aktuális és sokat hangoztatott jelszavak között, amelyek mögött gyakran leplezetlen demagógia folyik, szerepel a jobboldaliság jelszava. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem jelszó!) Bethlen igen helyesen mondotta, hogy jobboldali propaganda folyik kommunista eszközökkel (vitéz Csicsery-Rónay István: A zsidók találták ki!) és hogy a kormány húzzon határvonalat maga és a szélsőségesebb jobboldal között. A magam részéről, bár nagyjából egyetértek Bethlennel, (Gr. Károlyi Viktor: Kérdés, hogy Bethlen vállalja-e?) mégis azt kell mondanom, hogy nagyon nehezen látom meghúzihatónak a jobboldali fronton belül a határvonalat. Sokkal inkább egyetértek Eck hardt Sándorral, (Bárczav János: Kivel? Nem ismerjük?) aki azt mondja: nem tudja, vájjon ő jobboldali, vagy pedig baloldali-e... (Vazsonyi János: Élés: hiba, hogy nem ismeri, mert nagyon jónevű egyetemi tanár!) Képviselő úr, én nem Eckhardt Sándort akartam említeni, hanem Eckhardt Tibort, csak elszóltam magamat. Eckhardt Sándor kitűnő egyetemi tanár, akivel én gyakori szellemi kapcsolatban vagyok. (Egy hang a jobboldalon: Mit szól hozzn a tanár? — Megay Meissner Károly: Az egész felolvasás egy elszólás!) Azért Eckhardt part61