Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-291

410 Az országgyűlés képviselőházának 291. ülése 1938 március 31-én, csütörtökön. mindenáron én maradjak felül-elvnek harca a nemzetnek is és ,a nyugodt fejlődésnek is az alulmiaradására vezetett és a pártok győzelmi torai közepette mindig a nemzet lett tulajdonképpen a vesztes. A hétköznapoknak, heteknek és hónapoknak a kispozíciókért való harcaiból felszálló por és füst eltakarta az évek és évtizedek nyugodt fejlődésének vonalát. Évtizedekig voltak pártok és kormányok ebben az országban hatalmon, de ezt a kérdést mégis megoldatlanul hagyták. Friyol kis játék folyt a titkos választójog^ kérdésében — az ígérgetések és hitegetések frivol kis játéka — és a nyilt szavazás hozzánőtt a trianoni kis magyar látókörhöz, kis magyar horizonthoz. Akik hosszú időn keresztül akadályozták ennek a kérdésnek a megoldását, most is aggályoskodnak ezzel a kérdéssel szemben. Nemrégen még az volt a jelszó, hogy a nép nem érdeklődik a titkos választás iránt. Most egyszerűen megfordították ezt a jelszót: jó lesz vigyázni, — mondják — mert a nép túlságosan érdeklődik a titkos választójog iránt. Húsz évvel ezelőtt, amikor Angliában 1917-ben egy radikális új választójogot alkottak, ugyanezek a konzervatív urak azt mondották: bajban van az angol parlament színvonala, a politikai élet dekadenciája rohamosan jelentkezik és bajban i^an az angol világbirodalom, szerintük azért, mert az angolok a választójog terén határozott lépést mertek tenni. És ma mit kell látnunk? Akik a külföldi példákból eddig csak a rosszat látták meg, ezzel a javaslattal kapcsolatban most azonnal meglátták a külföldi példákból a jót is. A bizottsági jelentés és maga a javaslat indokolása is a külföldi példák özönét hozza fel arra, hogy már-már tulajdonképpen mindenütt a parlamentarizmus válságáról van szó, tehát quasi azt mondják, miért akarunk mi akkor egy parlamenti demokráciát. (Lányi Márton előadó: Ezt csak a képviselő úr olvasta ki belőle!) Elfelejtik azonban, hogy az előfeltételek egészen mások itt nálunk, mint külföldön. Mások pedig azért, mert nálunk idáig parlamenti demokrácia nem volt. Idézi a, bizottsági jelentés ezzel a javaslattal kapcsolatban Mac Donaldot és hivatkozik arra, hogy Mac Donald sem akarta a kisebbségek érvényesülését. Kérdem, nem komikus ez az idézés? Hiszen nálunk idáig elnyomták a parlamenti kisebbségeket. Es nem kómikus-e a kormányzás stabilitását kívánni nálunk, amikor mi éppen abból a stabilitásból nem kérünk, amely itt 10 éven keresztül, igenis, megállított minden fejlődést? Csínján bánjunk tehát csak a külföldi példákra való hivatkozással. A külföldi betegségek gyógyítására alkalmas panáceakat nem lehet itthon azonnal alkalmazásba vennünk. T. Ház! A régi magyar képviselőházzal kapcsolatban azt mondotta annakidején Pronészka. Ottokár, hogy a magyar parlamentarizmus olyan, mint a subagallér, amelyet ki is lehet fordítani, be is lehet fordítani és hoigy^ a magyar népakarat tulajdonképpen döngicsélő kis méhecske, amelyet a hatalomnak egyetlen farkcsóválása elcsap. Ha ez így van, akkor azt kell mondanunk, hogy a nyiltszavazásos rendszer miatt valóban évitizedek vesztek el a nemzet életéből nemcsak azért, mert súlyos közjogi harcokkal múlt el az idő, hanem azért is, mert a szociálpolitikai alkotások kellő időben nem értek be-Ha igaz az, hogy általában véve a külföldi reformokat mi 20—30 éves időszakokkal később szoktuk követni, akkor még sokkal inkább igaz az, hogy a választójog terén mindig csak 50—60 évvel később léptünk a külföldi példák nyomába. Mi a múltban a külföldi példáknak mindig hősiesen ellenálltunk. Hiába akart Irányi Dániel, sőt Tisza.Kálmán is Angliával együtt masírozni a titkos választójog terén. Mi ezeknek a példáknak akkor ellentálltunk és megvártuk, míg Izland szigete és az eszkimók is három évtizeddel ezelőtt meg valósítják a titkos választójogot. És ezek után az igen t. többség szónoka még arról akar itt bennünket meggyőzni, hogy tényleg szükség van a titkos választójogra. Súlyos évtizedek multak el itt visszavonhatatlanul, helyrehozhatatlanul. Egészen bizonyos t azonban, hogy kár azt a nyilt választójogot úgy elsiratni, mint ahogyan az igen t. bizottság és a túloldalon ülő egy-két szónok tette. Mert ne felejtjük el, hogy ez a nyilt választójog még nincsen egészen eltemetve. Még itt maradnak a csökevényei. Hiszen a kis pártoknál, a kis kerületekben 750 választónak nyiltan kell ajánlania és a lajstromos kerületekben is 2250 embernek kell nyiltan ajánlania, ami azt jelenti, hogy még mindig kitesszük őket a nyiltszavazással egyenlő terrornak és befolyásolásnak. Ne nagyon igyekezzünk tehát ily bánatosan elsiratni ezt a nyilt választójogot, mert még talán felsírjuk halottaiból! T. Ház! Mondják azt, hogy a diktatúrától félni kell és hogy a parlamenti demokráciák beletorkolottak a diktatúrákba. Ezek a példák nem nekünk valók, hiszen nálunk a parlamenti demokrácia _még nem végezte el azt a hatalmas szelekciót, amelyre pedig már nagyon ré- ' gen szükség lett volna. És nekünk ne mondják. -- parlamentünkre célozva — hogy tulajdonképpen kivénültek már a parlamentek. Ez igaz lehet azokra az államokra, ahol a parlamenteknek férfikoruk is volt, de a mi parlamentünk tulajdonképpen egy angolkóros gyermekhez hasonlítható és az angolkóros gyermekekkel még sohasem történt meg az, hogy egyik napról a másikra az öregkor betegségébe, az artéria sclerosisba, az érelmeszesedésbe estek volna. T. Ház! Minden nemzetnek más és más az adottsága, mások a gazdasági, mások a politikai viszonyai és főleg mások a vezetői, mások az aktorai, a szereplőig nem lehet tehát ezeket velünk összehasonlítani. Nagyon is igaza van Szent Istvánnak, és mi inkább az ő intelmeinek hiszünk, aki azt mondotta, _ hogy minden nemzetet a saját erkölcsei szerint kell kormányozni. (Ûpy van! a balközépen.) Azt a jelszót is nagyon sokszor halljuk újabban, hogy álmagyar középosztálynak, a magyar értelmiségnek a kezében kell meghagyni a vezetést. Mi is ezt mondjuk. Helyes, úgy van. De kérdezem, hol van az a magyar értelmiség, amelynek megvan az anyagi függetlensége is ahhoz, hogy a vezetés terhét elbírja, a vezetés képességével és készségével is rendelkezzék? Vájjon nem gyenge-e ehhez a mi magyar középosztályunk, vájjon gyökerei is nem ellentétesek-e egymással, vájjon világnézetében is nem oszlott-e meg a magyar középosztály? Azoktól,, akik ezt mondják, — ezekből a padsorokból éppen a minapában hangzott el ez a kívánság- —- azt kérdezem, vájjon ők mit tettek a múltban ennek a magyar középosztálynak a megsegítése és megerősítése és a zsidókérdés megoldása érdekében. Igaz, hogy a zsidó-