Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-291

Az országgyűlés képviselőházának 29i. \ kérdés terén az utóbbi esztendőben sem történt semmi — és ebben mi is egyetértünk az aggályoskodokkal — ezzel szemben azt kérdezem, hogy a zsidókérdést talán a Darányi-kormány sziamara hozta a gólya? Dehogy, a zsidókérdés az aggályoskodók uralma idején is megvolt már és azt kell kérdeznem, hogy mit tettek ok annakidején az akkor már jól felserdült »sihedernek« a megrendszabályozására? (Rakovszky Tibor: Kormányfőtanácsosokat csináltak!) Semmit sem tettek, sőt inkább megerősítették ezt az irányt. Sürgetésükre azt mondjuk, hogy a zsidókérdés mostani meglátása nagy elégtétel Prohászka Ottokár és Wolff Károly szellemének, mert igenis, Prohászka Ottokár volt a keresztény világnézet spirituálisa, Prohászka Ottokár volt az, aki közvetlenül a kommün után tettekkel akarta megoldani a szociális problémákat. (Rakovszky Tibor: Ráfogták, hogy a gyűlölet főpapja!) 0 volt az, aki a hercegprímáshoz memorandumot terjesztett fel, hogy a papi birtokok örökbérletek formájában kisembereknek adassanak, — tési birtokán el is végezte a parcellázást — és ugyancsak ő volt az, aki odaállt és sürgette a zsidókérdés intézményes megoldását is. Ö volt az, aki nemcsak csörgette ennek a problémának a dióját, hanem fel is akarta törni a diót, meg akarta oldani ezt a kérdést. (Némethy Vilmos: Most is Grősz püspök zörög ezen az ajtón!) A szociális nacionalizmusnak Prohászka volt az első nagy apostola. A szociális nacionalizmust akarta, amit ő hungarizmusnak nevezett. De ugyanazok a jó urak, akik ma itt a zsidókérdés megoldását sürgetik, ezelőtt 15 esztendővel nem hallgattak Prohászka Ottokárra. Prohászka Ottokár azt mondotta, ezeknek az araknak a kormányzása idejére vonatkoztatva, »mi keresztény és nemzeti kurzust, feltámadást akarunk; haladást akarunk és minden változatlanul marad tovább«. Felteszi a kérdést is, hogy miért van ez így és azt válaszolja: »azért marad így, — és ezt a jelzőt mondta, ez az ő szava — mert jöttek' a »régi« politikusok, és elV gáncsoltak mindent«. Valóban, jöttek a régi politikusok és politikai indexre helyezték Prohászka Ottokár szociális hungarizmusát. (Úgy van! Ügy van! Taps a balközépen.) T. Ház! Tovább kérdezem ,az aggályoskodókat, akik azt állítják, hogy a zsidókérdésben a Darányiakormány egy év óta nem csinált semmit, vájjon ki volt az, aki annakidején Budapesten megállította Wolff Károly diadalmas keresztes hadjáratát, egy középpártnak, egy se hideg, se meleg kormányzópártnak a beiktatásával? (Rakovszky Tibor: Elkozmásította!) Kérdem, nem azok voltak-e ezek, akik ma a zsidókérdés megoldását anynyira kívánják? Akik nem hallgattak Prohászka Ottokár és Wolff Károly nagy tanítására, azok most egyszerre meglátják a külföldi példákból a zsidókérdés presszáns megoldandóságát és ma itt követelik a kormánytól azt, amit ők évtizedeken keresztül elmulasztottak vagy éppen fordítva csináltak. (Ügy van! a balközépen.) Azt kérdezem, vájjon helyes-e ezt követelni a kormánytól azoknak, akik ellen az akkor még fajvédő Eckhardt Tibor kénytelen volt interpellálni a keresztény alakulatok elnyomása s tőlük ia gyűlé&engedélyek megtagadása miatt? (Rakovszky Tibor: Most is megadják a gyűlésengedélyt! Es nem válaszolnak az interpellációkra!) Követelhetik-e ezt a kormánytól azok, akik agy keresztény szövetkezetnek, aOeres-nek annakidején nom adtak kilenc négyzetméter helyet Magyarországon. ése 1938 március 31-én, csüiöriokön. 4ll Mi ezeket a késői szavakat helyeseknek, a revíziót jónak tartjuk, de azt is hozzátesszük, hogy jó lett volna ezekre a kérdésekre már annakidején is figyelni. Ezek ra jó urak az utóbbi időben, a legutóbbi évek alatt egészen csodálatos új politikai társasjátékot játszottak. Mi volt ez? A korrektívumok keresése, hogy miképpen lehet a titkos választói jogot mégis ellensúlyozni. Folyton ezen törték a fejüket. Egy új politikai egyensúly képrejtvényén ültek, ezt próbálták újra és újra megoldani és azon igyekeztek, hogy a hatalmat a titkos választójog mellett is megtartsák. Es egyszerre kiderült, hogy az a régi jelszó, hogy azért nem kell itt Magyarországon a titkos, mert a magyar nép természetével nem fér össze, nem csak frázis volt, mert ha csak ez lett volna, akkor nem törték volna a fejüket azon, hogy milyen korrekt! vumokkal helyettesítsék ezt a frázist, hanem ellenkezőleg, egyszerűen eltörülték volna. Most a bizottság is azt mondja, hogy ezzel a javaslattal tabula rasa-t kell csinálni, mert most új jogokat kap a magyar nép. Ez nagy tévedés! Nem kap új jogokat! A titkosság csak garanciája az eddigi jogoknak és ha valaki azt állítja, hogy ez a múlttal szemben többletjog, akkor ezzel megbélyegzi a multat. és beismerem, hogy az eddigi jog tulajdonképpen minus jog, azaz hasznavehetetlen jog volt. (Petrovácz Gyula: Ez így van!) Sajnos, azonban a titkosság nincs meg a maga teljességében ebben a javaslatban sem, csak circumcisióval, (Mozgás.) körülmetéléssel és körülbástyázással, a sarkokat és éleket szépen leesztergályozva érvényesül, hogy annak a népgyereknek a kezébe egy gömbölyű, sima csörgőt, vagy pedig színes golyót nyomjunk és rarmmiesetre se adjunk fegyvert neki. Mi is azt mondjuk, hogy a magyar népet már anynyiszor becsapták 'és .megtévesztették, hogy igenis most átmenetileg veszélyes éles fegyvert adni a kezébe, de mi mégsem hallgatunk azokra a jó urakra, akik eddig a nyilt választójog hatályának meghosszabbításával okozói voltak annak, hogy a magyar proletártömegek sorsa nem változott meg és most azzal az érvvel, hogy sok nálunk a proletár, még mindig nem akarják a titkos választói jogot a maga teljességében megadni. (Rakovszky Tibor: Áldozatot nem akarniak hoizaii! Ez a lényeges!) T. Ház! Teljesen igaz, hogy a nyers tömeguralom veszélyes. De kérdem, vájjon az eddigi szelekció egészséges volt-e? Tovább megyek és azt mondom: igaz, hogy az alsó néposztályok nagyon sokszor nem képesek felismerni saját érdekeiket, de kérdezem: vájjon akik eddig kormányoztak, felismerték-e a széles néprétegek érdekét? (Rakovszky Tibor: A saját érdekeiket!) Azt, hogy mennyire nem volt forradalmi szellemű és lelkületű soha a magyar nép, legjobban bizonyítja az 1920-ban a széleskörű titkos választójog mellett lefolytatott választás, amikor a forradalomtól nem voltunk távolabb, csak néhány hónapnyira és mégis, a magyar a középosztály kezében hagyta meg ez a nép továbbra is a vezetést és nem lengett ki radikális irányba. Sőt azt kell kérdeznem: vájjon az első nemzetgyűlés nem volt-e a szociális alkotások terén sokk'' jobb, tökéletesebb, mint utána a megszűkített és nem titkos választójoggal összeült következő nemzetgyűlés?

1 (Rakovszky Tibor: Ez igaz!) 60*