Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-290

Az országgyűlés képviselőházának 290. interpelláció, (Folytonos zaj.) amely végső eredményében körülbelül azt a képet adja a Házról, mintha egyetlen puritán képviselő sem volna itt a Házban. (Folytonos nagy zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Csendet, kérek, képviselő urak. •- Kéthly Anna: Szociális kérdésről akarok beszélni s hiszem, hogy a Ház legalább is olyan érdeklődéssel fogadja ezt a témát, mint az előbbit. . • - . \ • A miniszterelnök úrnak győri beszédében bejelentett szociális programmja igazolása és beismerése annak, hogy az a szörnyű nyugtalanság, .amely az egész világot mozgásban tartja és amely- mindenütt megmutatkozik, végső • okaiban a szociális . kérdés rendezetlenségében gyökeredzik; minden, ami a felszínen lejátszódik és történik, ennek a kérdésnek elodázását, megkerülését, vagy lehetséges megoldását jelenti s abban a inertekben, amilyen mértékben a milliós tömegek élete, kenyere,ruha- és élelmiszerszükséglete biztosítva van — és ezt a biztosítást a társadalmi intézmények kielégíteni tudják — olyan mértékben fognak elülni a gazdasági és politikai ^ élet egetverő hullámai. Akinek a gyomra fáj, az görcsökben rángatódzik,; az nem vitás és ezt semmiféle spirituális világnézettel esztétikussá filozofálni, semmiféle parádés lépéssel elintézni nem lehet. A mi kis magyar világunk sem vonhatja ki magát a szükségletek figyelembevétele, '" felismerése és kielégítése alól. Ez az interpellációm a ' szociális kérdések közül a legfontosabbat, az építkezés problémáját veszi ki abból a "két elsőrendű okból kifolyólag, mert szerintünk az építkezés jelenti a tmiunkasság

: emberséges- hajlékhoz juttatását, de jelenti egyúttal a nyugalom biztosítását is. Hogy a lakásviszonyok tűrhetetlenek, hogy emberhez nem méltó hajlékokban húzódik meg' a dolgozók többsége, ez abszolút és relativ értelemben egyformán igaz. Az elmúlt hónapokban a miniszterelnök úr elé tártuk az egyik közeli munkásváros* Újpest város munkásasszonyainak beadványát, amelyben azt kérik, hogy emberi lakhatásra alkalmas hajlékokban helyezzék el őket, mert a város szociális statisztikája szerint is a lakások 40%-a nem kielégítő, 20%a pedig, óvatos fogalmazásban, emberi lakásra egyáltalában alkalmatlan, aminek következménye a tüdőbaj, az angolkór, az ellenállóképtelenség és az emberi élet pusztulása. Ugyanez jelentkezik a többi közeli munkásvárosban és Budapest külső negyedeiben is, ahol még csak az a lehetőség sincs meg, hogy a gyerekek kimehessenek a rétekre friss levegőt szívni es ezzel a betegségek elől menekülni. Van-e joga a dolgozó embernek jó lakásra a XX. század második felében? Ha elismerjük azt a jogot, hogy neki, asszonyának és gyermekének jóga van ehhez, akkor ismerjük el azt a jogot is, hogy ezt érvényesíthesse és azt a közgazdasági szabályt, amely szerint a lakbér a fizetésnek, a bérnek legfeljebb egyhatoda .lehet, megfelelően érvényesülni kell engedni. Ma azonban szűk odúkért, amelyek mellett ott van az illemhely szennyvize, amelyekben sem víz, sem gáz nincsen, amelyekbe a.vizet az udvarról kell felcipelni, a munkabér egynesryedétvagy egyharmadát kell fizetni. Családos munkás akinek igénye volna két ^pba-konyhás, komfortos lakásra, évi 900 pengős átlagkeresetből nem tudja az évi 1200 pengős átlag lakbért megfizetni és behúzódik ülése 1938 március 30-án, szerdán, 405 egy szoba-konyhás egészségtelen lakásba. Azzal a követeléssel szemben, hogy az állam, vagy a közületek építsenek lakást, felhangzik az aranyszabály, hogy az építkezés nem az állam feladata. Ugyanakkor azonban nem engedélyezik a közületeknek azt a tevékenységét sem, hogy építtethessenek. A közületektől elvették régi bevételeiket, így például a borfogyasztási adót és barakklakásokat sóztak a közületek nyakába, amelyeknek fenntartához az állam semmivel sein járul hozzá és amelyeknek fenntartása majdnem annyiba kerül, amennyibe az új lakások építése. 20—30 éves ideiglenes épületeket vettek át a közüle; tek, amelyek féreggel, patkánnyal voltak telítve és amelyeknek fenntartása olyan terheket ró rájuk, hogy abból az új épületek amortizációja fedezhető volna. Ezzel szemben új terheket, tűzrendészeti, légvédelmi terheket J kapnak és úgy tűnik fel ez az egész megterhelés, mintha a közületek szociális tevékenységét erőszakkal akarnák lehetetlenné tenni, hogy az állam a közületek szociális konkurreneláját kikapcsolja és a kellemetlen összehasonlítást lehetetlenné tegye. Tervszerű lakásépítő programmot követelünk valamennyien az államtól, ha a kormány szociális és nemzetfejlesztő jelszavainak komolyságában hinni akarunk. Számolnia kell a kormány minden egyes tagjának azzal, hogy a lakásviszonyok testi és lelki következményei az embernél hogyan jelentkeznek. A belügyminiszter gondoljon a kórházak (befogadóképességére, az igazságügyminiszter a börtönökre, a bűnözési statisztikákra, az ipar- és föld' mívelésügyi miniszterek a rossz lakásokkal kapcsolatban a dolgozó ember teljesítőképességének csökkenésére és egy másik miniszter is gondoljon egyéb eszközökkel kapcsolatosan arra az emberre, aki ezeket az eszközöket fór; gátja és akinek egészsége, testi és lelki kondíció ja fontosabb, mint az eszközök. Különösen figyelniök kellene a sokgyermekes családokra. Beszéltem már arról az irtózatos dologról, hogy a magánháztulajdonosok a sokgyermekes családok elől elzárják házaikat, mert csendet és 'békességet akarnak lakásaikban és féltik az ajtók, az ablak, a vakolat épségét a jókedvű gyerekektől. Ez nem igazságügyi probléma, mint annakidején Lázár miniszter úr mondotta, mert senkit sem kényszerí the tünk a magántulajdon szent világában arra, hogy tetszése ellen fogadjon lakásába olyan valakit, akit nem akar. Csak a közület lakásépítő tevékenysége juttathatja otthonhoz ezeket a családokat, akkor majd nem kell kéthárom havi lakbért biztosítékul letennie annak a (munkásnak, aki ilyen nagy lakbértőkével nem rendelkezik. Ha ilyen lehetetlen feltételeket szabnak, akkor természetesen kialakul a passzív rezisztencia, egy nemfizető mentalitás. Kínlódáson kell ugyan átmennie annak, aki eljut eddig a mentalitásig, de a törvénynek is csak addig van ereje, amíg lehetetlen feladat elé nem állítja azokat, akiktől valamit követel. Szerintünk a lakbérek csak a megfizethetőség határáig emelkedhetnek, mert azon túl csak kibúvósdit játszik a lakbérrel és háztulajdonossal az, aki a lakbért előteremteni nem tudja. Minden érv amellett szól, hogy az új szociális programm keretébe állítsák be az építkezést, a munkaalkalmakat;, elevenítsék fel a holt iparágakat kölcsönnel, adókedvezménnyel és azoknak a karteleknek , a 58*