Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-277

30 Az országgyűlés képviselóhazúnah 27Ï rendszerint átalányöszegben történt, így például egy hat lóerős cséplőgép után átlag 22 P összegben, míg a vízimunkálatoknál és a földmívelésügyi minisztérium által házilag végeztetett vízszabályozási vagy pedig erdei munkálatoknál ia munkások bére arányában úgy a munkástól, mint pedig a munkaadótól 3—3%-ot vontak le. Baleset esetében a gazda *A évre tartozott kiadni a gazdiasági cseléd bérét, egyéb bejelentett munkásnál pedig 70 napig tartozott annak a munkásának a gyógykezeltetéséről és ellátásáról gondoskodni. Ha azután a baleset nem a munkaadó hibájából történt, akkor az Országos Gazdasági Munkáspénztár a bejelentett munkás után visszatérítette a gyógykezelési költséget és az ellátási díjat, míg a gazdasági cseléd után 29—70 napig terjedő időre ugyancsak visszatérítette az ellátási díjat, továbbá a gyógyköltséget. Ez a megoldás a múltban sem volt kielégítő, mert ha például 70 napig nem gyógyult meg ia munkás vagy a gazdasági cseléd, akkor megvolt ugyan az igényjogosultsága a rokkantsági járadékra, de ez a 25%-os rokkantnál például mindössze 6 P-t, az, 50%-osnál 12, a 75%-osnál 18 és a 100%-osnál 24 pengő összeget tett ki havonta, amely összeg a biztosítottnak, illetőleg családjának eltartására semmiképpen sem elegendő. Ha azután a balesetet szenvedeti meghalt, akkor a családtagjai segélyben részesültek. Ez a segély egyszersmindenkori összeg volt, amely a gyermekek számának megfelelően, 320 P-től növekedve, legfeljebb 800 P öszszegig terjedhetett. Minthogy a mezőgazdasági munkásság szociális biztosítását célzó intézkedések ezt a kérdést nem oldották meg kielégítő módon, ezért a Ház már ismételten hozott határozatot arra, hogy a kormány terjesszen megfelelő törvényjavaslatot az országgyűlés elé, hogy a mezőgazdasági munkásság szociális biztosítását, úgy baleset, mint betegség, továbbá öregség, elhalálozás, özvegység és árvaság esetére is megfelelő módon szabályozza. Legutóbb 1928foan hozott a Ház ilyen határozatot. E,zt a felsőház is elfogadta, tehát ez a határozat országos határozattá emelkedett. Sajnos, azonban a kormány csak most tesz elsőízben lépést és kísérletet arra, hogy ebből a nagy kérdésből legalább egy részt a megvalósulás terére vigyen- A méltányosság is megkívánja, — amint már utaltam is reá — hogy végre foglalkozzunk a mezőgazdasági népesség szociális biztosításával annál is inkább, mivel az ipari munkásokra nézve ez a kérdés úgy ahogy mégis megoldást nyert. A mosti tárgyalás alatt álló törvényjavaslat azonban semmiképpen sem oldja meg ezt a kérdést. Nem akarok most arra hivatkozni, hogy ezt a tör vény javas^ latot nem tefkinthetjük a mezőgazdasági népesség szociális biztosítása megoldásának a miatt, mert egyáltalán nem tartalmai semmiféle intézkedést, például a mezőgazdasági munkásság betegség, továbbá baleset elleni biztosítására, hiszen mint az előbb kifejtettem, a múltban hozott törvények hiányosak, mert azok csak a gazdasági cseléaekre, urasági cselédekre vonatkoznak ... (Meskó Rudolf: És <a sommásmunkásokra!) A sommásmunkásoknak osak betegségi biztosításuk van, elég hiányos módon. (Meskó Rudolf: És baleseti is!) Êz a gazdasági cselédekre vonatkozik, t- képviselőtársaim, továbbá a mezőgazdasági gép'. ütése 1938 március 4-én, pénteken. munkásokra és a földmívelésügyi minisztérium által házi kezelésben végzett erdő- és vízszabályozási munkálatoknál foglalkoztatott munkásokra. De nem tartalmaz ez a törvényjavaslat intézkedést például az özvegyek biztosítására vonatkozólag sem. Tudom, hogy tegnap a miniszterelnök úr bejelentette, hogy az özvegyek segélyben fognak részesülni (Propper Sándor: Ez karitász, nem biztosítás!) s ezt mindanynyian megnyugvással vettük tudomásul, de hozzátehetem azt, hogy a segélyezésnek ez a módja és ez a mértéke nem fogja ezt a kérdést kielégítő módon megoldani. (Propper Sándor: Ez csak alamizsnálkodás! — Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem tartalmaz a törvényjavaslat semmiféle intézkedést például az árvaság esetére való biztosításról sem. Ezért ezt a törvényjavaslatot — amint az a törvényjavaslat indokolásából is kitűnik — csupán részleges megoldásnak tekinthetjük. De még abban a részében is, amelyben a mezőgazdasági munkásság szociális biztosítását rendezni kívánja, vagyis az öregségi biztosítás és a haláleseti segély tekintetében is hiányosnak tartjuk, illetve nem tarthatjuk kielégítő megoldásnak a javaslatot. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Tegnap a miniszterelnök úr beszélt itt az öregkor örömeiről. Kiemelte, hogy a kérgestenyerű földmíves- és földmunkásnép eddig nem részesült az öregkor örömeiben. De én ehhez a megállapításhoz azt is hozzátehetem, hogy ennek a törvényjavaslatnak a rendelkezései sem tudják biztosítani a földmívesnép részére nemcsak az öregkor örömeinek az élvezését, hanem még a legszükösebb megélhetést sem és nem alkalmasak arra sem, hogy az elöregedett fÖldmunkásnépet az éhenhalástól megmentsék. (Esztergályos János: 16 fillér egy napra egy ember életére! — Propper Sándor: Még tíz deka szalonnát sem kap érte!) Az átmeneti időre például azok a földmunkások, akik ezideig nem voltak bejelentve és természetesen nem fizettek tagdíjat sem, havi 5 pengő öregségi járadékban fognak részesülni. Ez naponta nem egészen 20 fillért, (Esztergályos János: 16 fillért!), pontosan 18 fillért jelent. Nem kell fantázia ahhoz, t. Képviselőház, hogy belássuk, napi 18 fillérből nem tud megélni az elöregedett és munkaképtelenné vált mezőgazdasági munkás, nem. elég az az összeg még arra sem, hogy megmentse az éhenhalástól a kiöregedett mezőgazdasági munkást különösen akkor, ha annak a mezőgazdasági munkásnak még az ugyancsak kiöregedett és munkaképtelenné vált felesége is él, akit ugyancsak ebből a havi ötpengös segélyből kellene eltartania. (Propper Sándor: Gyönyörű öregkori örömök! — Meskó Rudolf: Szóval, akkor ezt se csináljuk meg? — Propper Sándor: Többet csináljunk! — Esztergályos János: Annyit, amennyit megérdemel a falu népe!) T. Képviselőház! Azok az intézkedések, amelyeket ennek a törvényjavaslatnak a keretében a kormány tesz a mezőgazdasági munkásság öregségi biztosítása terén, nemcsak az átmeneti időre, hanem á távolabbi jövőre vonatkozóan sem elégségeseik abban a tekintetben, hogy a kiöregedett és munkaképtelenné vált munkásnak a legelemibb megélhetését