Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-290
Az országgyűlés képviselőházának 290. ülése 1938 március 30-án, . szerdán, 391 foglalnia a közgazdasági pozíciókat, lehet, hogy azok, akik hirdetik, talán hasonló vonalakon gondolják ezt megoldhatónak, de én ugyanazt mondom, amit az előbb: a nagy tömeget, amely ott lenn van és elhelyezkedést keres, nem érdekli az, hogy a vezér urak el tudnak-e helyezkedni. Ha azt hirdetik, hogy a filmet, a színházat át kell alakítani, azt a 3 millió lelket, aki itt Magyar országon súlyos gazdasági viszonyok között él, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) nem fotgja kielégíteni az a tény, hogy talán kellemes családi összeköttetésekkel ;, és talán kevesebb tehetséggel rendelkező művész urak, vagy művész hölgyek fognak elhelyezkedni. A harmadik, ami nélkül én a parlamentáris demokrácia működését elképzelhetetlennek tartom, egy ^erőskezű kormány, amely a törvények uralmának minden körülmények között érvényt szerez! (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Farkas István: Mindenkivel szemben! — Egy hang balfelöl: A magyar nép igényeinek is! — Peyer Károly: Es amely nem hagy az arcába köpni senkitől!) A szociális igények és a szociális törvényhozás tekintetében már beszédem előbbi során nyilatkoztam: most ezekkel a megállapításokkal pótoltam az ott felállított követelményeket. Erőskezű kormány kell, amely tudja, hogy mit akar, amelynek van bátorsága megmondani,, hogyan akarja megvalósítani azt, amit akar, és amelynek van ereje a rajta túlmenő agitációval kemény kézzel szembeszállni, (vitéz Szalay László: Ehhez erős többségi párt kell!) Ebhez erős többségi párt kell; erős többségi párt, amely összetételében egységes, létében pedig a nemzet rétegeivel összefüggésben van. Mert hiába hirdeti magát erősnek egy párt, ha frakciókra van bomolva,, mint ahogy önök, amikor ezek a frakcióik nagyobb gyűlölettel állnak egymással szemben, mint talán az ellenzékkel sziermben. (Megay-Meissner Károly: Mese! — vitéz Szalay László: Régi mese! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Br. Berg Miksa: Csak ketten mondtak ellent!) Rassay Károly: Itt folyik előttünk egy licitálási folyamat a jelszavaikkal és ez a licitálási folyamat folyik az önök pártjában is, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Sőt!) Azelőtt a kormányzati jelszó az volt, hogy a politikának kereszténynek és nemzetinek kell lennie. Sokszor nehezen tudtuk definiálni, hogy a kormány mit ért ez alatt, de magának az elnevezésnek legalább megvolt az erkölcsi tartalma, volt tehát egy zsinórmérték, amelylyel meg lehetett közelíteni az elgondolást. Ezt a jelszót most felváltotta a jobboldaliság jelszava, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) egy tartalmatlan és értelmetlen, tehát minden értelmezést megbíró jelszó. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek a jobboldaliságnak jegyében osztják ma Magyarországon a földet, ennek a jegyében támadják a hitelszervezeteket, robbantják a bankokat, ennek a jegyében nacionalizálják, szocializálják es kommunizáljiák a vállalatokat, ennek a jegyében hirdetik a felekezeti gyűlölködést, ennek a jegyében igyekeznek sárba rántani még megmaradt kevés közéleti tekintélyünket, ennek a jegyében bomlasztják az állami életben a fegyelmiét és a diszciplínát. (Mojzes János: Ennek a jegyében helyezkednek el a vezérigazgatók!) Ezt a romboló agitációt beviszik az iskola padjai közé, a gyerekek közé, (Ügy van! Ügy von! 1918-ban is!) Propper képviselő urat is kérem, maradjon csendben.' (Propper Sándor: Akkor is túllicitáltak bennünket!) Propper képviselő urat rendreutasítom. Rassay Károly: Ez veszedelmes tünet. Amelyik pillanatban elhangzik egészen érthetőiéig, taktikai okokból a megállapítás, hogy az egyik párt ezekben az alapvető, az egész társadalmi és gazdasági berendezkedést érintő kérdésekben nem engedheti magát túllicitálni, ez azt jelenti, hogy nincsenek elvi alapon tagozódott pártok, mert az a differencia, amelyet Csilléry képviselőtársam igyekezett itt kiemelni és-amellyel határokat akart maga és Peyer képviselő úr között megvonni, hogy ő a magántulajdon ezen alapelveit csak a zsidókra vonatkoztatva kívánja érinteni, — nagyon gyenge korlát. Lehet, hogy politikai okokból képviselőtársaim fenn tudják ezt tartani, de azok a tömegek, amelyek ebben az agitációban a maguk anyagi érdekeit fogják nézni, nem fogják respektálni ezt a határvonalat, (Csilléry András: Mindenkor respektálják. — Nagy Emil: Nem állanak meg a zsidóknál!) hanem elfogadva az elvi alapot, amely pártkülönbség nélkül kizárólag a szélső oldalakon jelentkezik, annak gyakorlati keresztülviteléről fognak gondoskodni és amikor a kastélyba bank, az üzlet, a gyár elé kerülnek, nem fogják nézni, hogy annak tulajdonosa zsidó-e vagy keresztény. (Egy hang balfelől: A földnél sem fogják nézni! — Nagy Emil: Eleinte nézik, később már nem! — Peyer Károly: Evés közben jön meg az étvágy!) Érdekes tünetét láttam az elvek ezen öszszezavarásának rna, amikor elolvastam Fabinyi Tihamér volt képviselőtársunknak és volt pénzügyminiszter úrnak a Hitelbank tegnapi közgyűlésén elmondott beszédét. Azt latom, hogy t. volt képviselőtársunk ebben az új pozíciójában meghajtotta zászlaját a Hitelbank előtt és megállapította azokat az óriási érdemeket, amelyeket ez a bank 1867 után a magyar kereskedelem és a magyar ipar terén s a népben szunnyadó energiák életrekeltése tekintetében évtizedeken keresztül szerzett, T. Ház! Miért ne fogadjam el, hogy igaz, amit volt képviselőtársunk mondott 1 ? Meggyőződésem, hogy igaz. De ha nem volna meggyőződésem, akkor is elfogadnám, mert lehetetlen, hogy a multat rosszul lássa az, aki a jövőt illetőleg olyan prófétai ihlettel van megáldva, mint volt képviselőtársam, aiki Pécsett bejelentette, hogy elérkezett az idő, hogy a keresztény középosztály elfoglalja a közgazdasági pozációkat. Amint mondta, úgy történt. (Élénk taps és derültség a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Az emberek logikusan gondolkoznak! Ha Csilléry holnap Weiss Fülöp helyére kerül, ő is ugyanazt fogja mondani! — Zaj. — Csilléry András: Nem ülök oda! — Egy hang a balol dalon: Az egyiknek sikerül, a másiknak nem! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly: T. Ház! Arra gondoltam, hogy mennyivel nagyobb szolgálatot tett volna a t. volt pénzügyminiszter úr, ha ezt a beszédet a miniszteri székből mondta volna el és nem a Hitelbank elnöki székéből; mennyire hozzájárult volna a demagógia, a lázítás, a radikalizá lás letöréséhez, ha ugyanezzel a bátorsággal és nyíltsággal onnan a miniszteri székből mondta volna el ezeket a megállapításokat. Eggyel legyünk tisztában. Amikor azt hirdetik, hogy á keresztény értelmiségnek el kell