Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-290

392 Àz országgyűlés képviselőházának 25 a szélsőbaloldalon.) ezt az agitációt beviszik a kaszárnyákba, a hadsereg- soraiba (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és beviszik a legfőbb állami hivatalok szobáiba. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Ne méltóztassék azt mondani, hogy ez mese, mert erre az én megállapításomra tíz- és tízezer ember fog reagálni abban a pillanatban, amikor az, újságban elolvassa, (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) mert látja a családjában, rokonai között, barátai között és a mindennapi életben, hogy ez a megállapítás igaz. A tudatlanság és a céltudatos gonoszság orgiát ül. (Ügy van! balfelől és a szélsőbaloldalon.) Támadják a [kávéházi hisztériát, de (miért nem beszélnek airról a hisztéfriáról, amiely az állami hivatalokban van? (Farkas István: Ügy van! Végig az egész vonalon!) Hiszen csak néhány órával ezelőtt mondta az együk legfontoisaiblb minisztérium egyik tagja, hogy a jelenlegi kormányzatot három hét múlva egy szélsőjobboldali kooranányzat fogja felváltani, aanelybieai Száliasi úrnak is helyeit ikell foglaltnia» mert Hitlernek ez a .követelésiéi, hogyha keres^kedelmi szerződésekben Magyaroirszág iránt előzékenységet (mutasson. Tudjuk valaimlenynyien, hogy ez blődség, hogy ez ostobaság, de milyen (mélyen kell lennie ennek az agitáeiónafc, hogy a imagias intelligenciájú állami hivatalnokok közül... (Rajniss Ferenc: De jó politikus a képviselő úr, hogy effélét elmesél!) Igen, elmesélem, mert már elég volt abból, hogy engedjük ezeket a híreket suttogva terjeszteni, a helyett, hogy itt a Házban, felszólalva az egész Ház együttérzése mellett jelentenők ki, hogy ezek vakmerő valótlanságok és a nemzet felbomlasztanám irányuló rágalmak. (Rajniss Ferenc: Hány kormánykonibinációt elengedtek már Magyarországon minden hónapban!) Elnök: Csendet kérek, Rajniss képviselő úr! (Rajniss Ferenc: Amikor a koncentrációsmeséket mondják...) Rajniss késpviselő -urat kérem, vegye figyelembe, hogy Rassay Károly képviselő urat illeti a szólás joga. Rassay Károly: T. Ház! Talán az is mese, hogy a hadsereg kötelékéiben r ma már _ úgy akarják szembeállítani -a honvédelmi miniszter urat ennek a hadseregnek a szervezetében előkelő helyet elfoglalt más egyénnel, mint halálos ellenségeket! Mi itt a honvédelmi miniszter urat pártkülönbség nélkül ünnepeltük, (Ügy van! Ügy van!) mert benne egy tisztességes, becsületes, a hadsereget a politikától mentesítő, (Ügy van! Ügy van! — Élénk taps a jobbes a baloldalon és a középen.) arra termett egyént láttunk a miniszteri székben. Senki sem fogja azonban tagadni önök közül, hogy ez a suttogás igenis bevonul már a _ hadsereg körébe és ott a diszciplinát rontja. Egy ilyen helyzetet nem lehet fenntartani, (Mojzes János: Nem kívánunk janicsár-hadsereget!) En nem hiszem/ el, de amely pillanatban egy ilyen híresztelés eltölti iá magyar társadalmat, — mert ezt viszont tudom, nem pedig hiszem —« abban a pillanatban ezt a helyzetet meg kell oldani, mert ennek meg nem! oldása az állama fegyelem és az állami konszolidáció felbomlását jelenti. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Az állam biztonságút ássa alá. — Peyer Károly: Két dudás egy csárdában! — Rajniss Ferenc közbeszól.) T. Ház! Tényeket mondok el és jellemző, hogy Rajniss képviselő úron kívül senki siem vonja kétségbe, hogy ezek közismert tények. (Payr ülése 1938 március 30-án, szerdán. Hugó: Ö isi tudja. — Peyer Károly: Ez a ködösítés ! ) Megdöbbenek, amikor állami tisztviselők körében, akik arra lennének hivatva, - hogy a nemzetet neveljék, irányi teák és vezessék a maguk működési terén, kacérkodást látok azzal a gondolattal, hogy ebben az országban forradalom fog kitömi, hogy gyökeres változás lesz, s lamikor azt látom, hogy az ország problémáinak megoldásét nem tőlünk és önöktől, t. uraim s nem az önök kormányától várják, hanem valami ismeretlen kalandortól, akinek a nevével telekürtölik az országot. Nem megdöbbentő tünet ez? (Rupert Rezső: A hazaárulásnak egyik fajtája.) Elfelejtették ezek az urak azt, amin 1919-ben keresztülmentünk, hogy éppen az Ő társadalmi rétegük volt az első, amelyen a Károlyi-forradalom és utána a ikommün keresztülgázolt? Elfelejtik azt az .alapigaziságot, hogy a f tisztviselőnek, katonának, papnak nincs másutt szerepe, csak a jogra, a törvényre, a tötrvény uralmára felépített államban? (Rupert Rezső: Nézzék meg, mi lett SeyssInquart-tal! — Rajniss Ferenc: Figyelmeztetik a parlamentet, hogy dolgozni kell! Nem 50 év alatt, hanem egy év alatt!) T. Ház! Ezek olyan, tünetek, 'amelyek előtt nem szabad behunynunk a szemünket és én méltatlannak érezném magam, ... (Rajniss Ferenc közbeszól. — Dulin Jenő : Rasisayra vagyunk kíváncsiak ! — Felkiáltások balfelől: Halljuk Rassayt! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rassay Károly : ... ha most 18 évi szerény közéleti szereplésem után a sorstól módot kapva arra, hogy erről a helyről beszélhessek, nem mondanám el ezeket a szavakat. (Élénk helyeslés és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Igaza van!) Nagyon jól tudom, hogy az ilyen társadalmi nyugtalankodások a nehéz idők kísérő jelenségei. Nem is ebben van a veszedelem. A veszedelem abban van, ha a felelős kormányzat nem lép fel teljes erővel ezekkel a jelenségekkel szemben! (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Meg kell állapítanom, hogy bár valamennyien tudjuk itt a parlamentben is ezeket a bomlasztó jelenségeket, az igen t. miniszterelnök úr és kormánya hallgat, vagy ha megnyilatkozik, akkor olyan óvatos, minden magyarázatra alkalmat adó kijelentéseket tesz, amelyek nem egyszer bátorítólag hatnék ezekre a törekvésekre. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső: Itt van a hiba! — Ellenmondások jobbfelől. — Rupert Rezső: Egy tüsszen téssel elfújhatnák az egészet! — vitéz Kő József: Szóra sem méltó aa egész mozgalom!) A kormány tűri, hogy az általa támogatott és általa irányított lapok ebben a propagandában előljárjanak, (Peyer Károly: Ki fizeti ezt a sajtót?) tűri, hogy ezek a lapok gúnyt űzzenek a polgári gondolatból, a polgári frontból, egyenesen a proletarizálás felé lökve a nemzetet; (Rajniss Ferenc: Bethlen mondotta, hogy Magyarország* 70%-ban proletár!) tűri, hogy a felekezeti gyűlölséget napról-napra szítsák és terjesszék ebben az országban. Amikor már jóhiszemű emberek is azt mondják, hogy Magyarországon a domináló zsidó-kérdés megoldására semmi sem történik, akkor a miniszterelnök úr nem áll oda és nem védi meg saját politikáját, mondván azt, hogy ez a beállítás nem igaz. (Végváry József: A zsidókat védje? — Peyer Károly: Az