Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-290
390 Az országgyűlés képviselőházának 290. ülése 1938 március 30-án, szerdán. diktatúrás államokban, hogy ott él a legnagyobb demokrácia, alapjában véve azonban a zsarnokság és a diktátum egyszerű palástolására szolgál a választás és az úgynevezett parlament. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ez azonban önmagában véve nem meríti még ki az összes előfeltételeket. Ahhoz, hogy a parlamentáris demokrácia működhessék ebben az országban és bárhol a világon, véleményem szerint szükséges az is, hogy az egész közéletet átitassuk az alkotmányossághoz való ragaszkodás érzésével. Szükséges az, — mint már mondottam — hogy rendezett belső parlamenti viszonyok legyenek és szükséges végül, hogy legyen egy céltudatos, az ország rúdját keményen megfogó kormányzat. (Br. Berg Miksa,: Ez fontos!) Bármelyik feltétel hiányzik, a legjob választójogi törvény mellett is anarchiába fog süllyedni a parlamenti demokrácia. Mondhatjuk-e nyugodt lélekkel, hogy mindezek az előfeltételek nálunk feltétlenül megvannak 1 ? Nézzük meg a közönségben élő alkotmányos érzés problémáját. Állítom, t. Ház, hogy, sajnos,^ az elmúlt évek agitációjának romboló hatása még ma is feltalálható a magyar közéletben, még ma is találkozunk azzal a felfogással, mintha a parlamentáris demokrácia és a parlament nem volna alkalmas, nem volna képes a nemzet sorsának intézésére. Eveken keresztül hirdették az »egy vezér, egy párt« jelszavát (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) s egészen természetes, hogy ezek a tanok a mesterségesen szított agitáció következtében még.ott élnek a társadalom egyes rétegeiben. Ezt ki kell irtanunk, nemcsak rendőri és igazságügyi intézkedésekkel, hanem valamennyiünk becsületes nyüt kiállásával és a parlamentáris demokrácia melletti színvallással. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Rajniss Ferenc: Nincs semmi akadálya annak, hogy színt valljunk!) Nagyon lekötelezne a képviselő úr, ha rögtön megkez- ! dené ezt a teóriát a gyakorlatba átvinni, i fenntartás nélkül. (Rajniss Ferenc: Fenntartás nélkül nem teszem meg! Sem fenntartással, sem a nélkül!) Látja, t. képviselőtársam... (Rajniss Ferenc: Mindenki saját maga szólaljon fel!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rassay Károly : ... jelentkezésével igazolta az általam elmondott aggodalmakat. (Buchinger Manó: Teljesen!) Igaz, én nem tudom megérteni, hogy a magyar társadalom intelligens rétegeiben miként tud visszhangot kapni ez a politika, ez a propaganda. (Peyer Károly: A strébereknél!) Ez az ország végeredményben mégis CiSiak a Rákócziak, a Kossuthok, a Deákok országa volt, akárhogy lekiesinylik is őket. (Peyer Károly: Ezek Bach-huszárok voltak! — Rajniss Ferenc: Élőkre hivatkozzunk és ne holtakra! — Peyer Károly: Ezek Bachhuszárok voltak akkor is!) Elnök: Peyer Károly képviselő urat kérem,, maradjon csendben. Rassay Károly: Lehet, hogy az önök világát úgy építik majd fel, hogy a múltra nem fognak hivatkozni. Engedje meg; én úgy nőttem fel, hogy az én lelkivilágomból nem lehet kiirtani a múlt tardícióit. (Rajniss Ferenc: Ne csináljanak kisajátítást!) Elnök: Rajniss Ferenc képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Rajniss Ferenc: Rákóczi minden magyar emberé, nem csak az önöké!) Rassay Károly: Azt is akarom, hogy minden magyar emberé legyen! (Rajniss Ferenc; Akkor ne méltóztassék így értelmezni!) A szelleme, a tanítása... (Rajniss Ferenc: Parlamentáris demokrácia és Rákóczi! Mi ez? — Peyer Károly: Rákóczi és Hitler, nemi) Méltóztatik csodálkozni? Ha méltóztatik kimenni a térre és elolvassa a Rákóczi-szobor felírását, meglátja, hogy nemcsak a demokrácia, hanem még a libertás is fel van írva a szoborra. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Nem tudom megérteni, t. Ház, hogyan lehetséges, hogy a magyar ifjúság, vagy az a magyar társadalom, aimely ebben a tanításban nőtt fel, amely ebben a történelmi légkörben élt, ma odaálljon és nyitott lélekre találjon nála az olyan propaganda, amely azt mondja: nem kell szabadság, hanem szolgaság kell, nem kell az önrendelkezési jog, (Rajniss Ferenc: Ezt ki mondja?) hanem parancsuralom kell, és kínosan keres körös-körül, hol találjon magának végre egy vezért a sok jelölt kjözül, akinek engedelmeskedhetik. (Zaj.) Engedelmet kérek: azt mondták, hogy a titkos szavazati jog nem felel meg a magyar nép lelkületének. Én azt hiszem, hogy az ilyen politika azután igazán szemben áll a magyar nép lelkületével. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Itt van a másik kérdés, a parlamenti belső viszonyok kérdése. Sokszor beszélnek arról, hogy a parlamentáris demokráciák helyzete megromlott. Igaz, megromlott azért, mert olyan óriási feladatokkal került szembe a parlament, amelyeket nem lehetett máról-holnapra könnyen megoldani. Megromlott a helyzet azért, mert míg régente az állami élet problémái leegyszerűsíthetők voltak és a parlamentben helyetfoglaló pártok elvi alapon tagozódva magának az állami életnek nagy princípiumait, amelyeken felépült a társadalom, az állami élet, nem vonták kétségbe, addig a háború után olyan kérdések merültek fel, amelyek magát a társadalmat osztályokra szalkították és kérdéslesekké és vitásokká tettek olyan problémákat is, amelyek a régi állami és társadalmi rendben vitán kívül állottak. A rai kötelességünk az, hogy ha mi a parlamentáris demokrácia eszközeivel és módszereivel akarunk élni, belső parlamenti viszonyainkat is rendezzük, (vitéz Szalay László: Jön a házszabályrevízió! — Élénk derültség a bal- és t* szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Nincs itt baj a házszabályokkal. — Mojzes János: Nem a házszabályokkal -van baj! — Peyer Károly: Ügy gondolja, ahogy érti! Alaposan melléfogott.) A parlamenti belső viszonyok rendezése alatt azt értem, hogy végre elvi alapon tagozódjanak a pártok és elvi alapon váljék el az ellenzék és a kormánypárt is egymástól. Nem azt jelenti ez, hogy a pártharcok elkeseredett küzdelmeit akarom megindítani. De tiszta helyzetet akarok teremteni! Aki végighallgatta itt a tegnapi vitát és visszaemlékszik Csilléry és Peyer képviselőtársaim felszólalákell, hogy érezze ennek szükségességét, hiszen ez a két t. képviselőtársam érdemileg egy síkon mozgott: (Peyer Károly: Ügy van!) egyformán kívánták szocializálni, nacionalizálni a bankokat, megrendszabályozni a magánkapitalizmust. (Peyer Károly: Csak nem maradok mögötte a kereszténypártnak? Nem hagyom magam túllicitálni!) Elnök: Peyer képviselő urat kérem, maradjon csendben, (Propper Sándor: Ezt tették
