Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-277

28 Az országgyűlés képviselőházának &77. ülése 19$8 március U-én, pénteken. agrárproletáriátus akarata szabadon érvényesülhetne az elkövetkezendő választásokon, akkor ez nemcsak politikai ha talomraj utasát jelentené az említett néposztályoknak, hanem jelentené egyúttal azt is, hogy az ország egész gazdasági berendezkedésében, egész gazdasági struktúrájában mélyreható változások :következnének be. A pártpolitikai agitáció 3—4, sőt 5 millióra is becsüli azoknak számát, akiknek megélhetése 'nincs kielégítő módon biztosítva Magyarországon. De ha minden elfogultságtól mentésien és teljes tárgyilagossággal vizsgáljuk is az ország szociális helyzetét, akkor is meg kell állapítanunk azt, hogy a mezőgazdasági munkásságnak és általában az agrárproletáriátusnak a helyzete ma jóformán az országnak élethalál kérdésié és a nemzet létének vagy nemlétének kérdésével azonosT. Képviselőház! A trianoni, úgynevezett békeszerződés által darabokra szaggatott régi Nagy-Magyarországból megmaradt területen, Csonka-Magyarországon, amely az ország háború előtti területének még^ egyharmad részét sem teszi ki, -a földmunkásságnak körülbelül a fele maradt meg és az ország egész lakosságának több mint egyharmad részét, illetőleg az agrárnépességnek a földműveléssel foglalkozó népnek kétharmad részét teszi ki az agrárproletáriátus. Az 1930- évi népszámlálási adatok szerint a gazdasági cselédek közül 220 000 kereső és 380-000 eltartott volt, ez tehát kereken 600.000 lélekszámnak felel meg. Ugyanezen nép; számlálási adatok szerint a mezőgazdasági munkásságnak, a napszámos-munkásságnak és a nincstelen földmunkásságnak a lélekszáma 1,250.000 volt, amiből 560.000 volt a kereső és 690.000 az eltartott. A törpebirtokos s ágból, amely ugyancsak napszámosmunkával foglalkozik, mert vagyonának jövedelméből nem tud megélni, az 1930. évi népszámlálási adatok szerint 520.000 volt a kereső és 630-000 az eltartott, tehát kereken 1,150.000 lelket tett ki. Eze!k a kategóriák együttvéve több, mint 3 milliós lélekszámot, tehát az ország lakosságának több mint egyharmad részét jelentik. Azért is fontos, hogy az agrárproletáriátus létkérdését megoldjuk és az agrárproletáriátus szociális biztosítását végre megvalósítsuk, mert a lakosságnak éppen ez a része a legszaporább, amennyiben évente több mint 30.000 létekkel szaporítja az ország lakosságának számát, a trianoni békeszerződés életbelépése óta pedig több mint félmillió embert adott az országnak csupán az agráriproletáriátus, amelynek szociális kérdését ez a törvényjavaslat megoldani törekszik. - • Nem alaptalanul tette tehát egyik legnagyobb történettudósunk, Szekfü Gyula — akire tegnap Antal István t

; képviselőtársam is hivatkozott — azt a megállapítást a Három nemzedékről írt ihíires történelmi művében, hogy (olvassa) »A mezőgazdasági munkásosztály megmentése, emberi méltóságra visszaemelése nieancs&k nagy, de talán egyetlen nagy nemzeti feladatunk, mellette nyugodtan félre lehetne állítani minden más feladatot, mert ha ez az egy sikerül, -akkor mindenit eléírtunk és újra élet* erős, egészséges, bátor és Önálló nemzet lehetünk, amelynek anyagi és lelki fegyverzete egyaránt magától fog jönni, ha ez a széles alsó réteg támaszává lesz nemzeti életünknek.« Szekfü Gyula egyúttal azt a további megállapítást teszi a magyar mezőgazdasági munkásság szociális biztosításának kérdéséről, bog,v (olvassa) »Amíg 3 millió magyarnak, fajunk igazi fenntartójának élete nincs biztosítva, amíg a gyermekhalandóság és a tuberkulózis bántatlanul pusztít bexme, amíg a tuiberkulozLshalandóság tekintetében népünk ma is az utolsó . Európában, szinte mégegyszer annyi halandó ságával, mint a.z előtte járók: Szerbia és Spanyolország, amíg népi erőnknek ezt az ősi rezervoárját meg nem erősítjük, addig' szükség törvényt bont és az .előrelátó államkormányzatnak 'minden más szempontot félre kell tennie, csakhogy az agrárlakosság életét ismét emberi színvonalra emelhesseEléggé szégyenletes, hogy bár agrárországnak tartjuk magunkat, a szociális biztosítást éppen a mezőgazdasági munkások számára nem alkottuk meg, holott azt másutt, Európa elmaradt államait, Spanyolországot és a Balkánt kivéve, valamiképpen már megcsinálták. Valóban sajnálatos helyzet az, hogy az ország lakosságának körülbelül egyharmada sem a munkaerejének kifejtéséhez, sem a megélhetéséhez elegendő földdel, illetőleg azzal egyenértékű kereseti lehetőséggel nem rend ekézik. Ha megibetegszik, gyógykezelésre és orvosságra nincs igénye, ha. rokkantság, vagy öregség következtében keresetképtelenné válik, egy egész életen át végzett becsületes munka után, hozzátartozóinak kegyelemkenyerére szorul s ha elhal, árvaságra jutott .keresetképtelen gyermekei nyomornak néznek elébe.. Iga,z mindezek alapján az is,'hogy nem lehet kiegyensúlyozott társadalom az, amelyben ennyire különböző mértékkel 'mérnek a népesség egyes kategóriái között.« T. Képviselőház! A mezőgazdasági proletariátus kérdéseinek rendezésére sürgős szükség van, mert a jelenlegi munkaalkalmak, munkaviszonyok és kereseti lehetőségek mellett ez a társadalmi osztály még alkkor sem tud annyit keresni, — ha egyes tagjai teljes munkaerejükben vannak is, ha fiatalok és erősek — hogy abból saját-magának %s> családjának fenntartását ' biztosítani képes '• legyen. Még kevésbé tudják a saját fizikai létük fenntartását biztosítani ezek a (mezőgazdasági munkások 'akkor, ha kiöregszenek, megbetegszenek vagy »megrokkannak és e miatt 'munkaképtelenné válnak. A vita során utalás történt arra, hogy egyedül a közalkalmazottak nyugdíj terhe, tehát az állami közigazgatás nyugdíjasainak, továbbá az állami közüzemek nyugdíjasainak a nyugdíj terhe a legutolsó költségvetési évben kereken 256 millió pengőt, illetőleg azt meghaladó összeget tett ki, pedig itt mindössze 135 ezer, illetőleg a családtagokkal együtt talán körülbelül 280 ezer emberről lehet szó. • T. Képviselőház! A legutóbbi költségvetés adatai szerint állami adim!inisztrá2ió.nknál csupán a személyi kiadások több mint 365 millió P-t tettek ki, nevezetesen annak a 76.000 embernek a személyi járandóságait, akik az állami közigazgatásnál vannak alkalmazásban és annak a 42.000 embernek a személyi járandóságait, akik a közüzemeknél vannak aktív állásban; 118.000 főnek a. személyi járandóságaira a legutóbbi költségvetés adatai szerint 365 .millió pengőt fordítunk, tehát ^csupán az államig adminisztrációnak a személyi kiadásai, továbbá a nyugdíj terhei 621 millió pengőt tesznek ki. Ezekre a számadatokra nem rekrimináeiókóppen hivatkozom, csupán azért, hogy szem-