Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-289

368 Az országgyűlés képviselőházának ben vannak ezek a birtokok, elsősorban arra kell törekedni, hogy magyar kézbe vegyük őket. (Buchinger Manó: Le a vagyonososztály ­lyal! — Derültség. — Farkas István: Le a va­gyonososztállyal! — Zaj. — Elnök csenget.) Hogy tehát én a magyar kir. kormány hely­zetét megkönnyítsem, egy határozati javasla­tot kívánok benyújtani, (Zaj. — Halljuk! Hall­juk!) A határozati javaslat a következőképpen szól (olvassa): ( »A magyar országgyűlés kép­viselőháza utasítja a kormányt, hogy a zsidó­kérdés megoldására kormánybiztost nevezzen ki teljhatalmú jogkörrel. (Helyeslés a jobbol­dalon,') A kormánybiztos feladata, hogy a zsi­dókérdéssel kapcsolatos összes problémákat megoldja. Különös figyelmet kell fordítania a következőkre: 1, Minden intézkedést meg kell tennie, hogy^nem magyar állampolgárságú zsi­dók az ország területére be ne szivároghassa­nak. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a kö­zépen, — Peyer Károly: De a keresztény ügy­védek ne járják ki ezt! — Farkas István: Ke­resnek rajta! — Zaj és mozgás a jobboldalon. — Peyer Károly: Ki védi a valutasíbereket .min­den •perben'? — Zaj. — Peyer Károly: Jó keresz­tény ügyvéd» jó pénzért!) 2. Az évek óta Magyarország területén kí­vül élő zsidók állampolgárságát hivatalból fe­lül kell vizsgálnia és âzt a szükséghez képest megsemmisíthesse. 3. A gazdasági téren mutatkozó zsidótúl­tengést meg kell szüntetnie* Ebből a szempont­ból elő kell készítenie, hogy a hadianyaggyár­tás, széntermelés és a nagyiparnak azon ágai, amelyek állami engedményezés alapján kelet­keznek, államosíttassanak. (Peyer Károly: He­lyes, benne vagyunk!) 4. Tartozik minden cégjegyzett magyar vál­lalat könyveit, üzletmenetét és eredményeit a háború kezdete óta felülvizsgálni és saját ha­táskörében — szükséghez képest az igazgatósá­got elmozdíthatj cl '©S d vállalat ügyvitelét a nemzet érdekében keresztény magyar állampol­gárokra bízni. (Peyer Károly: Ha én ezt el­mondom egy gyűlésen, akkor lecsuknak! — Kátz Kálmán: Meg kell reszkírozni! — Zaj. — Elnök csenget. — Peyer Károly: Ezentúl úgy idézem, hogy Csilléry mondta!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Buchinger Manó: Csilléry, Marx után szaba­don!) Buchinger Manó képviselő urat kérem, maradion csendben! (Meizler Károly: Erdekel­tek különösen me beszéljenek!) Csilléry András: 5. A becsületes földbir­tokreform megoldása érdekében igénybeveheti elsősorban az 1914 óta szerzett háborús földbir­tokokat és ezek között legelső helyen a zsidó­kézben levőket.« Kérem ennek a határozati ja­vaslatnak az elfogadását. (Helyeslés és felkiál­tások jobbfelől: Szavazzunk!) Azt hiszem, Kbgy ebben a házban mindenkinek egyet kell értenie abban a tekintetben,, hogy azt a gyúanyagot. amely ma megvan, a magyar társadalomból ki­küszöböljük. Ha ennek alapján járunk el, akkor a magyar kormánynak ez feltétlenül sikerülni fog. Antal István t. képviselőtársam beszédében rámutatott arra, hogy feltétlenül új sajtótör­vényre van .szükség. Azt hiszem, hogy ebben a kérdésben tényleg igaza is van. Ezt az álla­potot azonban már addig is sürgősen orvosolni lehetne azzal, ha megszüntetnék azt a sok tá­mogatást» amelyet a sajtó kap és amely miatt 289, ülése 1938 március, 29-én, kedden. a sajtó az igazi közvélemény kiformálásában, úgy érzem legalább is, akadályozva van. Ebben a kérdésben nemcsak a kormánynak és a városnak, hanem a Tébé.-nek és a Gyosz.­nak is jó példával kellene előljárnia. Azt hi­szem, hogy képviselőtársaim nem ismerik azo­kat a nagy összegeket, amelyeket a sajtó tá­mogatására fordítanak és amelyekből nagyon sok szociális intézmény felállítása válna lehe­tővé. Én nem kifogásolom a tisztességes sajtó támogatását, amely a közvélemény kialakítá­sában együtt halad a nemzettel. A megrend­szabályozást csak azokkal szemben kívánom érvényesíteni, akik a nemzettel szemben fog­lalnak állást, akik a hisztériának, az ideges­ségnek a tulajdonképpeni kitermelői és min­den zavarnak a keltői. Ezekkel szemben fel­tétlenül érvényesíteni kellene. Ezt azonban a kormányzatnak kellene elkezdenie, nem pedig nekünk. Ügy érzem, hogy nem lehet Krisztust védenie annak a sajtónak, amely Krisztust megfeszítette; aki a revíziós gondolatot el­árulta, ne jöjjön elő t a revíziós gondolattal, vagy amely sajtóorgánum az ország feldara­bolásában résztvett, arra semmi Körülmények között szükség nincsen. Ne vegye tehát a t. kormányzat és a bel­ügyminiszter úr rossznéven, ha egyes egyének ez ellen a sajtó ellen . küzdve a maguk propa­gandáját kifejtik és igyekeznek az embereket rábírni, hogy olyan sajtótermékeket olvassa­nak, amelyek a nemzeti keresztény felfogás­nak és a szociális gondolat érvényesítésének minden tekintetben megfelelnek. Azt is, haj­landó vagyok leszögezni, hogy a sajtóban kell legalább annyi összeférhetetlenségnek r lenni, mint amennyi összeférhetetlenséget a képvise­lőktől kívánunk. (Felkiáltások a szélsőbalolda­lon: Na, akkor nem sok lesz!) Megkívánjuk ezt a jövőre nézve a képviselőktől is, mert nem szeretném látni, hogy a képviselők éppen ezen pozíciójuknál és körülményeiknél fogva olyan különleges állásokat érhessenek el, olyan po­zíciókat teremthessenek maguknak, amelyek lekötöttséget jelentenek rájuk nézve. (Ügy van! Úgy van!) Ha az illető azt hiszi, hogy tehetségét és tudását^ a másik vállalatnál job­ban ki tudja fejteni, . mondjon le ^és helyét adja át másnak. Kétirányú működést azon­ban semmi körülmények között sem tud^ meg­felelően kifejteni és még erkölcsi obiigóba is kerül. Ha tehát az összeférhetetlenség a kép­viselőknél megvalósul, ezt a példát a sajtó is követni fogja. Példát kell mutatni, mert az emberek hajlandók példák után indulni és a rossz példák után csak rossz elindulás szület­hetik. Ne vegye zokon senki, hogy ezeket a kér­déseket idehoztam; szükséges volt ez, hogy a lelkiismeretemet megkönnyítsem, ; (Fábián Béla: Beszéljünk őszintén!) — természetes, be­széljünk őszintén —mert úgy érzem, hogy ne­künk kötelezettségeink: vannak a jövendővel, családunkkal, gyermekeinkkel, a keresztény kultúrával szemben, amelyet minden körülmé­nyek között meg kell védeni és gyermekeink jövendő boldogulását lehetővé kell tennünk. Mert a gyermek nem- az enyém, nem a tiéd, hanem valamennyiünké, a gyermek jövőjét kí­vánjuk megalapozni, amihez azzal járulok hozzá, ha ezt a törvényjavaslatot általánosság­ban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Remélem, hogy a t. Ház bölcsessége az odiózus szakaszokat ebből a törvényjavaslatból ki

Next

/
Thumbnails
Contents