Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-289
Az országgyűlés képviselőházának fogja hagyni- (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Szónokot többen üdvözlik. Elnök: Szólásra következik? Huszár Mihály jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Ház! Eredetileg a választójogi törvényjavaslathoz iratkoztam fel és pedig azért, hogy a törvényjavaslatot ne fogadjam el, s ezt az álláspontomat indokoljam. De a házszabályok liberális kezelése következtében most abba a helyzetbe jutottam, hogy a zsidókérdésről is egy pár szót szólhatok, (Halljuk! Halljuk!) Nem kívántam természetesen ezt a kérdést beszédem lényegévé tenni, hanem mellékes körülményképpen kívántam kezelni. Miután azonban ez ma az előttem szóló képviselő úr részéről nagyon fontos közjogi aktussá avanzsálódott,, • méltóztassanak megengedni, hogy ezzel a kérdéssel én is egy pár szóval foglalkozzam. Mindenekelőtt legyen szabad egy személyes természetű kérdést elintéznem. Miután a képviselő úr hivatkozott itt arra, hogy a legutóbbi Oti. orvosöngyilko.ssággal kapcsolatban (Csilléry András: Nem én hivatkoztam!) mi lett volna a kötelesség, szabad legyen megmondanom, a következőket. Ezt az orvost tudtommal, értesülésem szerint — ha ezek az értesülések tévesek, a képviselő úrnak módjában van a nyilvánosság előtt megcáfolni — a képviselő úr akkor alkalmazta, amikor az Oti.nak önkormányzata nem volt. Az igazgatóság tehát akkor nem szólhatott bele, hogy kit alkalmazzanak, de ma sem szólhat bele, mert ilyen természetű jog, a törvény szerint az igazgatóságnak nincs biztosítva. A képviselő úr alkalmazta ezt az orvost. (Csilléry András: Nem! Rosszul informálták! — Zaj.) Képviselő úr alkalmazta ezt az orvost abban az időben, midőn ön az Oti. orvosigazgatója volt. Alkalmazta, mint katonaorvosoktól átvett orvost és nem győződött meg róla, hogy van-e diplomája, vagy nincs, (Meizler Károly: Ez a zsidóikérdés?) több katonaorvossal egyetemben. Most. midőn az orvosi kamara megalakult és mindenkinek igazolnia kellett, hogy van-e diplomája vagy nincs, ennél a revíziónál kitűnt az, hogy ennek az orvosnak nincs diplomája. Erre nem az Oti. igazgatósága, hanem az Oti. vezérigazgatója törvényben biztosított, hatáskörében az illető orvost állásától azonnal felfüggesztette. Ez az ügy sem az igazgatóság., sem az elnökség elé nem kerülhetett,, oda sem tartozik, erről nem is ott, hanem egészen máshol szereztem tudomást. Ez a tényállás. (Csilléry András: Nem felel .meg a valóságnak! — Meizler Károly: Mi közünk hozzá!) Lehet, hogy Meizler képviselő úrnak semmi köze hozzá, nekem van közöm hozzá, mert aposztrofáltak. (Zaj. — Elnök csenget. — Csilléry András: Nem felel meg a tényeknek!), Csilléry képviselő urat rosszul informálták. Tessék a tényállást elmondani! Ez a íenyállás. Az illető azóta van ott. (Csilléry András: Nem. Előbb került oda!) Elnök: Csilléry képviselő urat kérem, maradjon csendben! Peyer Károly: Ami azt a nagyjelentőségű kérdést illeti, amely itt a Házban és kint a közvéleményben is bizonyos körökben igen nagy népszerűségnek örvend,, mert hiszen igen hálás téma ez, főkép kevésbhé intelligens hallgatóság előtt, (Nagy zaj jobb felől.) legyen szabad nekem erről a kérdésről a magam álláspontját szintén elmondanom. (Zaj.) Nagyon örülök azoknak a megállapításoknak és azok289. ülése 1938 március, 29-én, kedden. 369 nak a követelményeknek. (Meizler Károly közbeszól.) Arra kérem az előttem szólót, aki nagyon érzékeny volt minden közbeszólásra, (Csilléry András: En nem is szóltam közbe!) biztosítsa nekem pártjánál ugyanezt. En csak ezt kérem. (Derültség és zaj. — Müller Antal: Véleményszabadság van!) A kölcsönösség alapján. (Csilléry András: Halljuk! Halljuk!) Rendkívül örülök azoknak a megállapításoknak, amelyeket a képviselő úr itt határozati javaslatában előterjesztett. Csak egy^ jelszót hagyjon ki, a zsidó jelszót, s azután szó nélkül elfogadom, mert én mindazt, ami benne van, helyeslem. A hadiipar államosítását mi követeltük itt ebben a Házban több mint tíz éve, az életbiztosító intézetek államosítását^ határozati javaslatban követeltem. A szénbányák, az energiaforrások államosítását én követeltem. Ez a szociáldemokratapárt programmja. (Zaj jobbfelől.) Nagyon örülök annak, hogy a bizottsági tag úr végre a javulás útjára lépett. (Elénk derültség és zaj. — Taps a szélsőbaloldalon.) Végre közeledik hozzánk, közeledik a baloldal felé. Ezt a javulást köszönettel konstatálom, (Zaji — Elnök csenget.) mert a magyar kapitalizmus elleni harcban szükségünk van ilyen erős keresztény támaszokra; ezek a keresztény támaszok lehetővé fogják nekünk tenni azt, hogy a zsidó és nem zsidó kapitalizmussal szemben eredményesebb harcot tudjunk folytatni. (Taps a szélsőbaloldalon- — Csilléry András: Ha önök nemzeti alapra helyezkednek! — Meizler Károly: Peyer legyen talán a kormánybiztosa a zsidókérdésnekf — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Ezeknek a megállapításoknak azért is örülök, mert én ebben az idők bizonyos jelét látom. Azok az urak, akik eddig a sötétben jártak és nem látták a gazdasági élet bajait, (Rajniss Ferenc: Ön állandóan világosban .járt?) most fltezdenek végre ráesz^ m élni arra, hogy a baj hol van, hogy a kérdést mikép kell megoldani. Én nem azt mondom, hogy zsidókérdés van Magyarországon ; Magyarországon siílyos gazdasági válság van, (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalion.) amelyet meg kell oldani. Meg kell oldani azt az igazságtalanságot, amely a jövedelemmegoszlásban, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amely_ a földbirtokban mutatkozik, (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) beleértve természetesen a papi birtokokat is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj jobbfelöl.) Meg kell oldani azt a problémát, hogy itt a dolgozó munkásosztály, beleértve a földmunkásosztályt is, nagyon alacsony életnívón él, ami pedig állandó veszélyt jelent nemcsak erre a nemzetre, hanem minden olyan nemzetre, ahol ilyen alacsony életnívón élnek az emberek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Én nem egy beszédben mutattam már rá arra, hogy a munkásság három évvel ezelőtti 3000 pengős átlagos évi keresete most 900 pengőre esett vissza, ugyanakkor, amikor az élelmiszerek árában minimum 20 százalékos drágulás következett be, amidőn, újból nem kutatom az okot, hogy a zsidók vitték-e ki az élelmiszert, vagy az egykézrendszerl (Bárczay János: Hol volt akkor az egykézrendszerl; — Nagy zaj jobbfelől.) Objektíve megállapítjuk, hogy megdrágult a megélhetés, ugyanakkor csökkent a kereslet és az ipari termelési statisztikából meg lehet állapítani azt is, hogy 53*
