Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-289

Az országgyűlés képviselőházának 289. ülése 1938 március, 29-én, kedden. 361 Érvényesítse akaratát mindenki úgy, ahogy tudja és az ellenzék kötelessége a kormány akaratát odaterelni, hogy az a kívánság, amely a népből termelődött ki, érvényesülhessen. Idézem ma is Wolff Károlynak, mint képviselőjelöltnek az 1922. évi Bethlen-féle választan alkalmával mondott szavait. Azt mondotta {olvassa): »Ki kell küszöbölni minden ellentétet a^ keresztény pártok közül, hogy a mar egységbe tömörült liberális táborral szemben szintén egységes akarattal tudjon szembeszállni. Ápoljuk a keresztény felekezetek testvéries együttműködését, biztosítsuk tömegeink gazdasági érvényesülését, a hamisítatlan keresztény demokráciát és mindenekfelett követeljük a keresztény ipart és kereskedelmet teremtő fajvév delmi pénzügyi politikát.« Ne mondja tehát nekem senki azt, hogy egy fajvédelmi keresztény pénzügyi politika^ nem érvényesülhet a maga helyén és körülményei között, ha azt valaki akarja és tényleg keresztül is kívánja vinni. Ha tehát a kormányzat ezt a kívánságot érvényesíteni akarja, akkor a mögötte üiő pártnak kötelessége, hogy ebben támogassa, nekünk pedig, az ellenzéknek az a feladatunk, hogy ellenőrizzük és hogy ez az ellenőrzés minél hatályosabb legyen, serkentsük őket, hogy ennek a politikának minél gyorsabban érvényt is tudjanak szerezni. Nagy tisztelettel hallgattam előttem szólott t. képviselőtársam fejtegetéseit, amelyek a külföldi válaszójogokra vonatkoztak. En azonban vissza akarok jönni ide a magyar életbe és innen akarok meríteni erőt ahhoz, hogy ezzel a választói törvénnyel tényleg a maga egészében úgy foglalkozzunk, ahogy ezt a nemzet érdekei megkívánják. Wolff Károlyt annakidején, amikor a maga politikáját a székesfőváros törvényhozásában érvényesítette, emlékezzünk vissza, állandóan gáncsolták, állandóan nehézségeket támasztottak neki. Mindenáron meg akarták akadályozni, hogy a városháza továbbra is emanációs központ legyen, amely sugározza magából a keresztény és nemzeti gondolatot, a hitet, a biztatást, a reményt a jövőre nézve. Az 1922-es választás _ után feloszlatták, kormánybiztost kormánybiztos után neveztek ki, nem azért, hogy a keresztény politika érvényesüljön, hanem ellenkezőleg azért, hogy a keresztény politikát elgáncsolják. Vizsgálóbizottságokat küldtek ki, de mindegyik csak azt állapíthatta meg, hogy annakidején is és most is, hogy a város vezetése teljes egészében hibátlan és voltaképpen ez a város az egyetlen pont még, ahol a visszatörekvő régi liberális politika, amely az 1920-as keresztény és nemzeti irányzatot tulajdonképpen elgáncsolta, nem tudott újból úrrá lenni és nem tudta a lábát újból megvetni. Hogy ez nem sikerült, annak egyetlenegy kiautáléjia volt: iai wolffíkároilyi ikeresizliléiny politika. Bármilyen fővárosi törvényt hoztak is, — mert hiszen a székesfőváros kísérleti nyúl volt, azt lehet, mondani, két évenkint alkottak újabb és újabb törvényeket — a titkosság nemhogy csökkentette volna Wolff Károly híveinek számát, hanem ellenkezőleg megnövelte, azok a pártok pedig, amelyek 1920-ban még talán nagy erővel álltak a városháza kapujánál, természetesen elsorvadtak. Világnézeti alapon tagozódott a törvényhatóság és ez a világnézeti alap adta meg az erőt, hogy egymást megbecsülve a világnézeti különbségek ellenére. is, akaratunknak teljes egészében való érvényesítéséért síkra szálljunk. Méltóztatnak tehát látni: a revolueióval szemben ez az evolúciós • politika. Kívánom, hogy ezt kövesse a t. kormányzat is, mert ez az evolúciós politika feltétlenül meg fogja hozni a maga gyümölcseit. A forradalom után iß jó volt a titkos választójog. Nem kellett félni kilengésektől, nem voltak kautálék. Az először összeülő minisztertanácsnak a forradalom után az volt az első kötelessége és az első ténykedése, — méltóztassék a régi jegyzőkönyveket megnézni — hogy a választójogi törvényt megalkotta. A választások kiírásával akartuk dokumentálni, hogy a népakarat, a nemzet akarata érvényesüljön és nyilatkozzék meg a választások alkalmával ebben a szerencsétlen és szétszakított országban. A forradalom megelőzésére is alkalmas a titkos választójog. A kautálék, a különböző úgynevezett nehézséget teremtő és gátló körülmények nem fognak egyáltalán semmiféle előnyt jelenteni a jövőben. Ezt kívánom tehát a t. kormány részéről s a magam részéről mint reálpolitíkát hangsúlyozni. Ha már mosfc ezt a törvényjavaslatot keresztény és nemzeti szempontból vizsgálom, akkor tulajdonképpen azt kell megnéznem elsősorban, hogy ez az új választójog, amelytől azt kívánom, hogy minél több embernek adjon beleszólást a nemzeti közösség sorsának irányításába, megfelel-e ennek a követelménynek? Noha sikerült nekünk a bizottsági tárgyalások alkalmával mindazokat a követelményeket érvényesítenünk, amelyeket a magunk részéről szükségeseknek tartottuk és noha a javaslaton javításokat is eszközöltünk, — hiszen a ma itt lévő törvényjavaslat, mint előttem szólott t. képviselőtársam is említette, nem felel meg már annak az eredeti törvényjavaslatnak* amelyet annakidején benyújtottak — mégis úgy érzem, hogy még mindig sok hiányosság van benne. Azt látom ennél a törvényjavaslatnál, hogy a szavazók száma erősen szűkül. Azoknak, akik vezettek már választást, be kell látniok, hogy ez a szűkülés keresztény nemzeti szempontból egyáltalában nem jelent előnyt, tehát nem fogja a kormány politikáját alátámasztani; nem fogja alátámasztani a nők korhatárának megállapítása s a férfiaknak és a nőknek szembeállítása sem, mert hiszen a keresztény nők tulajdonképpen mindig a keresztény politika alátámasztó! voltak. Hivatkozom ebben a tekintetben arra, hogy azt, hogy az 1920-as és az 1922-es választásokon olyan szép eredményt tudtunk elérni, tisztán a nők szavazati jogának tudhatjuk be. S ha keresem azt, hogy Franciaországban miérfc idegenkednek a nők választójogától, ennek okát abban kell megtalálnom, hogy attól félnek, hogy a nők választójogával a jobboldali irányzat verne erősebben gyökeret, mert hiszen a családvédelemnek, a családi életnek a nő a legbiztosabb pillére, a nő az, akire e tekintetben építeni lehet, a nő az, aki a családi életben a tisztességet, az erkölcsöt, a nemzeti érzést s a hazafias gondolatot ápolja és fenntartja. Ezért idegenkedik Franciaország a nők választójogától. Mi azonban nem idegenkedhetünk tőle, hanem vissza kell állítanunk azt az állapotot, amikor a nők szavazati joga a korhatár szempontjából is az egyébb kautálék szempontjából egyenlő volt a férfiak szavazati jogával. Fel akarom itt említenii még azt, hogy a magam részléről szinte önvédelmi parancsként deklarálom, hogy ebben a parlamentben a jövőben is csak nemzeti alapon álló pártok fog52*