Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-289

354 Az országgyűlés képviselőházának 289. ülése 1938 március, 29-én, kedden. mináns vezéreszme elveszti a maga vezérlő képességét a vele szemben érvényesülő mellék­erőkkel szemben, akkor észrevétlenül, akaratla­nul >és kiérezhetően előáll a kultúráknak egy­másiba szüremkedése, vagyis a renesszánszok­nak egymást kiegészítő, megszakíthatatlan lán­colata. Sulyok Dezső képviselőtársunk ebben a ra­gyogó és magas történelemszemléletben meg­állapított bizonyos tényeket, A tényeknek azon­ban csak az egyik oldalát hangsúlyozta ki és nem mutatott rá arra a történelmi folyamatra, amely az 1840-es évektől kezdve egészen a há­ború kitöréséig a magyar társadalmi élet kon­strukciójában végbement. Az 1860-as évek ma­gyarsága már csak névleg, származásilag volt az, amely a reformkorszak, az 1840-es évek nagy magyarságának nemessége volt, # Ezt a köznemességet, amelyet katasztrófa ért az 1848-as eszmék bukásával kapcsolatban, nem­csak politikailag izolálta a katasztrófa és az azt követő abszolutizmus, hanem gazdaságilag is lerontotta, műveltség tekintetében is leszál­lította, az 1840-es évek nemességének anyagilag független ós európailag művelt középosztályá­val szemben. Az 1848-as nagy modern törvény­hozás egyrészt törvénybe iktatta a jobbágyok felszabadítását, másrészt elvette a kisnemestől a legnagyobb értéket, a jobbágyi munkaerőt, és ennek kártalanítása tekintetében a magyar nemességet a nemzeti becsület védőpajzsa alá helyezte.^ Az abszolutisztikus kormányzat maga is úgy látta, hogy ebben a kérdésben intézked­nie kell, hogy jutalmazhasson és büntethessen. Az 1853. évi császári pátens maga is a kártala­nítás álláspontjára helyezkedett és elrendelte az úrbéri terhek rendezését, nem állapította meg azonban a megfelelő kulcsot, a megfelelő kártalanítás összegszerűségét, hanem csak előle­gek kiutalását tette lehetővé. A kártalanítások tekintetében telekérték szerint öt nagy oszályt állított fel. Az országot öt nagy részre osztván, az első csoportba Fejér, Sopron, Mosón, Po­zsony, Tolna vármegyéket • és a további 2—5 csoportba azokat a színmagyar vármegyéket, amelyekben az ellenzéki érzületű kisnemesség lakott. Az előlegek kiutalásának rendszerénél azokra a vármegyékre nézve, amelyekben az aulikus, abszolutisztikus korszakhoz simrailt na<gyneanjesség lakott, megállapította a legma­gasabb kártalanítási kulcsot, és ezeket az elő­legeket folyósította, ugyanakkor pedig az el­lenzéki érzelmű kisnemességet, amely eleget tett hazafiúi, társadalmi, az egyetemes európai es keresztény civilizációval szembeni kötele­zettségének, ezekből az előlegkiutalási rend­szerekből kizárta. Ha némelyik kapott is vala­mit, egyötöd, egytized részét sem kapta annak, amit az előbb felsorolt vármegyékben szereplő nagybirtokosok. Sulyok Dezső igen t. képviselőtársam ebből a tényből nem vonta le azt a nagy konzekven­ciát, hogy a magyar köznemességet abban az időben tették mesterségesen idegen államcélok •érdekében, magyar nemzeti szempontból anya­gilag tönkre, amikor mi, Magyarország bele­kapcsolódtunk a nyugati nagy »kapitalista ter­melési rendszeribe. Ennek a magyarságnak, en­nek az anyagilag és a műveltség tekintetében tönkretett, az életszínvonal tekintetében leállí­tott köznemességnek nem állt módjában tőke híján résztvenni az új termelési rendszerben és így önhibáján kívül került abba a helyzetbe, amelynek gazdasági következményeit ma is érzi. Olyan történeti igazságok ezek, amelyeket nagy. időkben az elvek és a követendő célok he­lyes megvalósítása tekintetében becsülettel le kell szegezni. A zsidókérdés nem^lehet ebben az országban a közvéleményt irritáló lázgóc. Helyes úton halad a kormányzat, amikor ezt a kérdést tör­vényesen kívánja elintézni. Nincs ebben az or­szágban komoly tényező, amely igazságtalan­ságot kívánna elkövetni, mert a keresztény és a nemzeti etika alapján minden komoly té­nyező tudatában van annak, hogy az igazság­talanság a keresztény elvek szerint bűn. Nem büntetni,, hanem igazságot kell szolgáltatni, mégpedig gyorsan, mert mindaddig, míg ez a kérdés elintézést nem nyer, az antiszemitiz­must ugródeszkául fogják felhasználni politi­kai érvényesülésre látható és láthatatlan ele­mek (Mojzes János: Ez a trójai faló!), akik politikai miszticizmusokkal kacérkodnak. Ez a nemzet a háborúban és a háború utáni időben megtanult tisztán látni, borotvaélesen, hidegen mérlegelni. Ez a nemzet tisztában van azzal, hogy a történelem nagy keresztútjain ragaszkodnia kell minden olyan alkotmányos intézményhez, amelynek fenntartása erőgyara­podást jelent az egyetemes nemzeti célok meg­valósítása tekintetében. Ez a nemzet lemérte a másik oldalon azt is, hogy a kérdések meg­oldatlansága nem lehet akadály az egyetemes nagy kérdések alkotmányos megoldása tekinte­tében. A választójog garanciái a választójogi törvényen kívül a társadalom erkölcsi felfo­gása az alkotmány irányában, a közélet funk­ciói irányában. A választójogi bizottságban igénytelen szavaimmal kifejtettem,, hogy ebben a törvényjavaslatban ki van fejtve, biztosítva van és arányosan meg van állapítva mindaz a kautéla és korrektívum, amely egyrészt a vá­lasztás tisztaságának, másrészt a népakarat za­vartalanságának biztosítását célozza. Meggyőződésem hitével vallom és hirdetem, hogy ahhoz, hogy a választójogon keresztül el­éressék az a cél, hogy a parlament nívója emelkedjék, szükséges a törvényhozónak egy­részt a választópolgársággal, másrészt a kor­mányhatalommal szemben való függetlensége. (Mojzes János: Főleg az, hogy a törvényt tart­sák he a választásokon is. Ez a legfontosabb! — Meskó Rudolf: Mi mindig betartjuk!) Az 1901. évi összeférhetetlenségi törvényt nem tar­tom megfelelőnek és az összeférhetetlenségi kérdés sürgős és drákói szigorral való rende­zése képezi az egyetlen választójogi garanciát,, amely a képviselői tekintély erkölcsi alapokra való helyezése által a parlament tekintélyét biztosítani fogja. Ezen a törvényen kívü a népakarat tiszta és zavartalan megnyilatkozá­sának biztosítékát képezi a bármilyen irányból eredő demagógia megfékezése és e célból a min­denkori kormányhatalom részére olyan sajtó­törvényt kell rendelkezésre bocsátani, amely megvédi az elvi alapon, nagy célokért küzdő nagy-sajtó minden jogát, de kiküszöböli köz­életünkből, a sajtódzsungelbői a röpirathajsza­nak, az időszaki lapoknak aat a szám szerint meg sem állapítható sokaságát, amely ma za­varólag hat az egyetemes és egységes ; nagy ideálok felé törekvő nemzeti közvélemény ki­alakulására. El kell azonban jutni az állami és társadalmi rend hatályosabb védelmének kérdéséhez is. Ezek volnának azok az általános, nagy al­kotmányos kautélák és biztosítékok, amelyek a választójogban kreált biztosítékokon kívül a parlament színvonalának emelését fogják: szol­gálni. Az alkotmányjogi biztosítékokon kívül

Next

/
Thumbnails
Contents