Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-289

Az országgyűlés képviselőházának vannak azonban függő gazdasági kérdések is. A nagy kapitalista termelésnek természetszer íí következménye az, hogy a gazdasági szabadság minden fék nélküli gyakorlása mellett az egyik oldalon vagyonok akkumulálódnak, halmozódnak fel, a másik oldalon tömegek jutnak általános nyomorba. Ez nemcsak gazdasági kérdés. A legnagyobb demokrácián a.k, az amerikai demokráciának az 1890-es évektől kezdve ez a legnagyobb függő kérdése. Észrevette ezt már Kinley, az első Eoosevelt és ez ellen küzdött Wilson »Az új szabadságiról megírott hatalmas tanulmányában, amely tiltakozás volt a gazdasági túlhatalomornal szemben. Ahogyan Wilson kifejti, a trösztök és a kartelek túlnőttek a kormányhatalmon és a legszentebb amerikai elv, a demokrácia elve van veszélyben, mert a kapitális gazdasági függőség közvetlenebb, kegyetlenebb a feudális jobbágyság által előidézett függőségénél, (Ügy van! Úgy van! balfelől) mert kartotékok szerint lehet mindenkit nyilvántartani ós kartotékok szerint lehet mindenkinek a legszentebb egyéni jogát: a szóiás

: szabadságnak és a lelkiismereti szabadságnak a jogát befolyásolni és korlátozni. Fejtegetéseiben többek között azt is mondta, hogy az állami gépezet függőségi viszonyba került a gazdasági klikkvezérektől (Mojzes János: Akárcsak! Magyarországon!) és a parlamentekbe gazdasági tényezőktől függő képviselők kerültek be, (Mojzes János: Akárcsak Magyarországon!), akik nem szolgálták már az egyetemes nemzeti érdekeket, hanem szolgáltak; kisebbnagyobb klikkszempontokat (Mojzes János : Éppen ugy, mint itt!) és ezzel .meghamisították a demokrácia eszközeit. (Mojzes János: Tessék az osszei érheti enségi törvényt meghozni!) Ha Amerikában, a demokrácia legnagyobb es legideálisabb hazájában a 90-es évektől kezdve a gazdasági feltételek megváltozása következteben ez a legnagyobb elvi harc, akkor itt egy szóra meg' kell állani magyar vonatkozásban is. (Müller Antal: Ügy van!) A kartelkérdest es a trösztkérdést rendezni kell és minden komoly tényező számára megnyugtató lehet, hogy a kormányhatalom és az a párt, amely a kormányhatalom mögött egységesen áll, a maga erköcsi és szellemi súlyával igenis akarja ezt. (Mojzes János: Mióta megvan a karteltörvény, megszaporodtak a kartelek!) A gazdasági kérdések rendezése tekintetében biztosítók és kautéla lesz a telepítési kérdés okszerű fejlesztése. Örömmel és köszönettel vesszük tudomásul a kormánynak azt a megnyugtató bejelentését, hogy a telepítési alapot a lehető legmagasabb összegre kívánja felemelni a költségvetésben, hogy ezzel a telepítés megoldását elősegítse. (Mojzes János: Csak parcellázgatás az, nem telepítés!) A kisemberek érdekvédelme, és pedig fokozatos érdekvédelme lehet egy öncélú nemzeti kormánypolitika tengelye, mert ha nem ez, akkor az a kormányprogram önönmagával kerül ellentétbe és saját politikájának logikátlansága söpörné el azt a kormányt. Eljutunk továbbá egy< másik fontos kérdéshez: a kisiparosok kérdéséhez. (Müller Antal: Halljuk! Halljuk!) A kisiparosokra alkalmazni kell általánosságban és különösen azokat az elveket, amelyek az aggkori biztosítási törvénnyel kapcsolatban a mezőgazdasági munkásság elesettéi irányában érvényesültek. (Helyeslés a középen. \— Müller Antal: Beadtam egy indítványt, csináljuk imeg!) A kisiparosság, — ezt én nemcsak mint munkaegységet, hanem, mint társadalmi egységet is fogom fel 289. ülése 1938 március, 29-én, kedden, 355 — az önálló kézműiparosság képezi a magyar tanult intelligencia mögött a polgári társadalmi osztály legértékesebb tartalékseregét. Ez a kisiparosság a technika általános fejlődése következtében nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon is mérhetetlenül nehéz helyzetbe került. A. gyári termelés következtében megszűnt a céhrendszer, amely önálló, vallásos lelkületű, hazájához hű, intelligens iparos társadalmi réteget nevelt ki, amelyből fokozatosan rekrutálódtak a magasabb értelmiség rétegei. (Mojzes János: Nem mindig a nagyipart kell támogatni!) Ezek a rétegek a korlát nélküli gazdasági szabadság következtében lecsúsztak az egyszerű ipari bérmunkás proletár szintjére és ezáltal megszűntek gazdasági és egyéni egyedek lenni. Ezeknek a kisiparosoknak megsegítése alapvető fontosságú társadalmi és gazdasági kérdés kell hogy legyen. A kisiparosságnak a^közszállítások terén a gyáriparral szemben fokozottabb mértékben való foglalkoztatása szintén a kormányzat széleskörű szociális politikájának alapvető célkitűzése. Ha tehát a gazdasági élet egész területén egy átfogó eszme érvényesül, és pedig a kisexisztenciák fokozottabb érdekvédelmének eszméje, amelybe fokozatosan belekapcsolódik az Alföld-rendezés nagy gondolata is, amely önmagában hivatott elérni a szándékolt nagy gazdasági és nagy kereskedelmi célokon kívül az Alföld munkanélküliségének megszüntetését is, akkor meggyőződéssel állapíthatjuk meg, hogy amikor a kormányzat rendezni kívánja az ilyen nagyhorderejű alkotmányjogi kérdéseket, mint a választójog kérdése, és tető alá hozza az alkotmányjogi kérdések egész komplexumát, akkor a választójog gazdasági alapjait is, mint a demagógiával szemben hatályos gazdasági védelmi eszközt, igenis helyes irányban rakta le. (Általános helyeslés a jobbolda Ion.) Ezekben a nehéz időkben az a kérdés me^ rül fel minden hazafiasán érző és gondolkozó magyar ember előtt, hogy alkotmányossággal-e, vagy alkotmányosság nélkül. Igen t. Ház! Amikor a háború után az áldemokráciának s az álliberalizmusnak Párizsban összeült urai népek és nemzetek felett dön töttek, akkor a történelmi jog és igazság megtagadásával olyan békediktátumokat hoztak létre, amelyek homlokegyenest tagadásai azoknak a nagy elveknek, melyeknek jegyében létrejöttek, homlokegyenest tagadásai az egyetemes emberi s az egyetemes eufrópai szolidaritás gondolatának, és homlokegyenest tagadásai a keresztény dogmákban lefektetett elveknek is. Ha tehát a politikai liberalizmus erkölcse csak ilyen békét tud a világnak adni s a gazdasági liberalizmussal párosulva csak ilyen feltételeket tud az emberiségnek szabni, akkor nemcsak a politikus, hanem az egyszerű polgár előtt is felmerül a kérdés: lehet-e bízni ezekben a dogmákban. Eljutunk itt annak megállapításához, hogy ahol a parlamentek és a parlamentáris kormányzás tekintélye lejárt, ott a parlamentek nem álltak azon a történeti síkon, amelyen az egyetemes emberi és keresztény erkölcsöket megvalósíthatták volna. (Váry Albert: Igaz! Ügy van!) A parlamentarizmus és az alkotmányosság tekintetében az angol közjogi felfogás kétféle parlamenti rendszert ismer: ismeri a szuverén parlamenti rendszert, ahol jogilag nincs olyan területe a nemzeti élet megnyilatkozásának, amely a parlament hatalmi körébe ne tartozott légyen, és ismén a nem szuverén, az álparla-