Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-289

Az országgyűlés képviselőházának 289. ülése 1938 március, 29-én, kedden. 353 módosításokat hozott a régi rendszerrel szemben, amelyben a yálasztójogosultság az angol földhöz kötött elválaszthatatlan jogként jelentkezett. Kiterjesztette a válaszójogot helyes és arányos érzékkel az időhöz kötött szabad birtokosokra, a parasztbirtokosokra és a háztulajdonosokra, amennyiben azok tíz font sterling tiszta jövedelmet tudtak felmutatni. A változott viszonyoknak azonban ez a választójog sem felelt meg. A gazdasági haladás következtében t előállott változásokkal szemben ez a választójog többé nem volt kielégítő és jött az Ballott Act, amely a titkosságot az egész vonalon megvalósította. Ez a titkos választójogi rendszer azonban Angliában egy magas gazdasági kultúra eredményeként jelentkezett. T. Ház! Ha magyar szempontból nézzük a választói jog és a követküldés egymáshoz való viszonyát, akkor megállapíthatjuk, hogy alkotmányjogunk szerint a nemzetnek mindig jogában állott a kormányzat ellenőrzése még akkor is, ha ezt a jogot de faktó nem gyakorolta. Minél erősebb volt a központi hatalom, annál erősebben ragaszkodott a nemzet közjogi kiváltságaihoz. Az una eademque nobil'itas elvénél fogva a nemesség személyenkénti és fejenkénti megjelenési és szavazati joggal vett részt az ország kormányzásában és az egész világon csak két ország, Magyarország és Anglia volt az, ahol nem kormányzati fikciók, nem jogelméleti szempontok váltották k'ï a követküldési rendszert, hanem mindkét államban a történelmi szükségszerűség, a történeti kényszerűség, fejlesztette ki ezt a nagy intézményt. Nálunk a török hódoltság, Angliában pedig egyéb fejlődések következtében a grófságokkal kapcsolatban fejlődött ki a grófságok követbehívási joga. és követküldési rendszere. Nálunk az 1608. évi, koronázás utáni I. te. az ország háromfelé darabolása következtében bevezeti a kÖvetküldési rendszert, majd pedig 1625-ben II. Ferdinánd gondosan körülírja azokat a módokat, eszközöket és feltételeket, hogy a követek a megyegyűléseken csakis a megye területén lakó nemesek közül választandók. A nagy átalakulás, amelyet az 1848-as februári forradalom indít meg egész Európában, az egész vonalon hozza a titkos, általános, egyenlő választói jogot, a szabadság, egyenlőség és testvériség egymásnak ellentmondó nagy illúzióira való hivatkozással. A magyar törvényhozás a magyar viszonyok helyes mérlegelésével, helyes mértéktartással nem ragadtatta el magát a forradalmi dogmáktól, nem ragadtatta el magát Rousseau nagy, hamis illúziójától, amely a francia nemzetnek annyi vérbe, csalódásába és megpróbáltatásába került (Farkas István: És nagyságához vezetett!), hanem számolt az elérendő célok és a rendelkezésre álló eszközök lehetőségeivel és viszonylatával és a választójog tekintetében hármas cenzust állított fel, a vagyoni, az értelmi és a foglalkozási

1 cenzust. Annyira helytálló volt a dolgoknak ez a történelmi kiérzékelése, hogy a magyar választójog konstrukciójától, amiként azt az 1848:V. te. megállapította a szabadságharc bukása után sem kellett eltérni, nem lígy. mint a külföldi törvényhozásokban, ahol a forradalmak befejezése és bukása után megtagadták, megváltoztatták ezeket a törvényeket és vissza ieliett térni a forradalmi állapotok előtti jogalkotások rendszereire. Igen t. Ház! A választójoghoz, annak általánosságban a közéletre való kihatása tekintetében, egyesek túlontúl sok, mások túlkevés várakozást fűznek. A tárgyilagos vizsgáló azonban, aki tisztában van ennek a rendszernek, ennek a közjogi intézménynek kialakulásával^ történetével, az tudja azt is, hogy a választójog önmagában nem az a csodaszer, amely megold minden gazdasági, politikai, kulturális függő kérdést, hanem, csak egy eszköz a megoldás felé vezető úton. '' Ha már most azt nézem, hogy a mai nehéz időkben a nemzet minden rétege érett-e, képes-e és személyileg is garancia-e a nagy közjogok betöltésére, akkor foglalkoznom kell azzal a kérdéssel is, hogy a nemzet szabad akaratának megnyilatkozása tekintetében a választójogon kívül vannak-e biztosítékok, intézkedések, feltételek,, amelyek a nemzeti szabadakarat megnyilatkozásával szemben megnyilvánuló demagógia és szélsőségek leállítására alkalmasak és képesek. A választójog önmagában sehol sem volt az egész vonalon gyógyítási módszer^ ahhoz mindig hozzájárult Angliában is és más alkotmányos országokban is a gazdasági kérdések széleskörű, mélyreható rendezése és a szociális kérdések megoldása. Ha a győri beszédet beállítjuk ebbe a nagy konstrukcióba, akkor megnyugvással állapíthatjuk meg, hogy a kormányzat e tekintetben is helyes és célirányos úton jár,, s halad azon az úton, amelyen ta nagy gazdasági függő kérdésiek legfontosabb jajt, a telepítés, a hitbizományi javaslat, a védett birtokok intézményének bevezetésével máris megindította, majd pedig a szoba-konyhás lakások tehermentesítése által a széles 'néprétegekre kiható keresztény, nemzeti szociálpolitikát inaugurált. T. Ház! A háború utáni Csonka-Magyarország legnagyobb függő kérdései között szerepelt és a további fejlődés útjában állott elsősorban a választójog,, továbbá a gazdasági kérdések rendezése, majd pedig a legitimizmus, a revízió és a zsidókérdés. A legitimizmust a körülöttünk történő világesemények szinte automatikusan kikapcsolták a magyar élet aktuális kérdései közül. A gazdasági kérdések megoldása az előbb hivatkozott törvényhozási intézkedések által helyes irányban van megalapozva és útnak indítva. Ha ezek után nézzük a revizió tekintetében előállott változásokat, örömmel állapíthatjuk meg, hogy ez a kérdés mindaddig a nemzetközi politika függőkérdései között fog maradni, amíg a magyarság történelmi, kulturális, gazdasági értékével arányosan a mi nagy igazságunk értelmében megoldást nem nyer. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezekután eljutunk egy kérdéshez, amely mint irritáló lázgóc szerepel a keresztény és nemzeti közvélemény előtt és ez a zsidókérdés. Lássunk ebben a kérdésben tisztán és világosan. Sulyok Dezső igen t. képviselőtársam nagy értékű fejtegetései során, nem tudom, akarva-e vagy akaratlanul, de a lambrechti történelemszemléletbe állította be a maga beszédét, amelyben felfogása szerint — igen helyesen — nincsenek befejezett történelmi korszakok ; minden kornak megvan a maga dominánsba maga intenzitásával irányító vezéreszméje, írja Lambrecht, a »Modern történelem módszereiről« írott nagy tanulmányában, amely körül, amely mellett és amely felett különböző intenzitású eszmék, gondolatok áramlanak, amelyek intenzitásukkal hol erősítik, hol gyengítik a domináns gondolatot. Amikor azután az erőknek e kooperációja következtében a do51*