Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-288

348 Az országgyűlés képviselőházának &88. ülése 1933 március 24-én, csütörtökön. alapján lesz.) Mestermű abban a vonatkozásban is, 'hogy nem áttekinthető, nem egységes isem struktúrájában, sem paragrafusaiban, sem szándékaiban, sem célzataiban; plurális, de szégyeli bevallani, kuriális, olyan, amilyen volt 40—50—60 esztendővel ezelőtt, de ezt nem mondja, nem meri megmondani. (Lányi Márton előadó: Vagy tud valaki olvasni, vagy nem tud. Aki tud, az tudja, bogy mi mit jelent.) Mi elolvastuk ezt a javaslatot és én a javaslat ismeretében állítom, bogy nem általános és nem egyenlő, hogy plurális, hogy kuriális, hogy mindent komplikáltán tartalmaz. {Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Vázsonyi János: Passzívan cenzusos plutokrata választás. — Esztergályos János: A fiatalságot kiviszik iaz utcára, de az-alkotmány sáncaiba nem viszik he őket. '— Farkas István: Onnan kidobják, kilökik Őket. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Olyan játék az egész, mint az a bizonyos palackba beszorított faszobrászati remekmű, (Farkas István közbeszól.) csak azért, hogy kedvük teljék benne azoknak, akik játszanak vele. Az ország dolgozó népének azonban nines kedve játszani és az ország dolgozó népe nem ilyenfajta javaslatot és nem így megszerkesztett törvényt óhajt. Futuristának is nevezhetném a javaslatot abban az értelemben, hogy senki sem látja egyenesen és világosan az értelmét. Csak egyetlen példát említek : 52 szakasz szól arról az egy dologról, hogy kinek van választójoga. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Állítom, hogy a világon alig van olyan ország, ahol a választójogi törvényt úgy szerkesztették volna meg, hogy az egész törvénynek több mint 52 paragrafusa lenne. (Lányi Márton előadó: Ha ezt mondja, akkor nem tetszett elolvasni a külföldi törvényeket!) És annak, hogy ezt a törvényjavaslatot így szerkesztették meg, egyetlen célja és jelentősége van, az, hogy eltakarja azt a sok jogfosztást és jogegyenlőtlenséget, ami a javaslat tulajdonképpeni célja. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj jobbfelől.) . .Állítom, t. Ház, hogy a választói jogosultság egyik alapfeltétele — például az, amely a hatévi egyhelybenlakásról szól — egy olyan rendelkezés, amely példa nélkül áll az egész világon és minden tiílzás nélkül bátran nevezhető a javaslat legszégyenteljesebb hoher szakaszának, (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) mert egy egész társadalmi osztályt kirekeszt, kizár a választói jogosultságból. Szeretném tmdni és borzasztóan kíváncsi lettem volna arra, hogy a t. előadó úr vagy a kodifikátorok voltaképpen milyen argumentumokkal tudnak ennek a hatéves egy hely benlákásnak a megállapítását megindokolni. (Lányi Marton előadó: Benne van a javaslat indokolásában, el kell olvasni. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, benne van, de ez nem jelenti ennek a rendelkezésnek az indokolását, az csak ürügyeket jelent, de nem indokokat. Az egyhelybenlakás feltétele másutt mindenütt egy esztendőben, félévben vagy három hónapban van megállapítva. Szeretném tudni, hogy mi a jogosultsága annak, hogy itt hat esztendőt állapítanak meg. (Esztergályos János: Ilyen gazdasági viszonyok között! —

Parkas István: Szégyenteljes! — Zaj a szelsobaloldalon.) Talán még volna ennek valami értelme, ha községi választásokról volna szó, de országgyűlési képviselőválasztásokon nem ertem ezt a rendelkezést. Minek akkor például az a teltétel, amely a tízévi állampolgárságról szól. Szeretném tudni, hogy ha az állampolgárisági feltétel megvan, miért kell vagy milyen alapon lehet és szabad hatévi egyhelybenlakást követelni, amikor — mint említettem — más országokban nincs ez meg. (Esztergályos János: No, előadó úr, erre válaszoljon! — Zaj a szélsőbaloldalion. — Lányi Márton előadó: Mert nem hallgatják meg, amit mondok! Az állampolgárság vélelem alapján van megoldva! — Zaj a szélsőb&loldalon. — Elnök csenget.) Hasonló jogcímként ki lehetne kötni, hogy csak az szavazhat, akinek két orra, vagy három füle van. Ez ugyanolyan jogosult indok és követelés volna. (Farkas István: Olyan ostoba rendelkezés, mint ha három fület követelnének! Ostoba!) Elnök: Farkas István képviselő urat rendreutasítom. Buchinger Manó: Annál kegyetlenebb dolog ez, mert ez a törvényjavaslat olyan időben készül és olyan időben akarják azt törvényerőre emelni, amikor az ország munkássága mögött egy hosszú gazdasági válság van, amely 1929 óta a mai napig tart és ebben a hosszú ideje tartó válságban állítja fel a kormány ezt a teljesen lehetetlen és hihetetlen követelést (Farkas István: Arculcsapása az egész munkásosztálynak! — Malasits Géza: Meg kell mondani, hogy proli szavazó nem kell! Így egyszerűbb! — Esztergályos János: Különbséget tesz magyar állampolgár és magyar állampolgár között! — Zaj.) T. Ház! Ez az egyik alapfeltétel és ismételten, egyike a legkegyetlenebb és legigazságtalanabb feltételeknek. De a törvényjavaslat többi alapfeltétele is csak látszólag enyhébb. Itt van az iskolai végzettség kérdése. A törvényjavaslat 25. és 31. § -a a belügyminiszter úrra fogja bízni azoknak a rendeleteknek a kiadását, amelyekben intézkedni fognak arról, hogy milyen módon és milyen alapon, milyen metódusok szerint kell majd ezt az iskolai végzettséget igazolni. Állíthatom, hogy igenis, itt fognak majd tömegesen kihullni a rostából és itt küldik vissza a szegény választókat, illetőleg a választójogukra igényt tartókat abba a bizonyos szamárpadba, mert ki fog derülni, hogy nem tudják igazolni végzettségüket s nem tudják produkálni azokat az okiratokat, bizonyítványokat, amelyekhez ez az alapfeltétel a választójogot köti. Vagyis az fog történni, hogy a műnk ás választóknak, a szegényebb osztályhoz tartozóknak az úgynevezett kisegítő jogcímekhez kell majd folyamodniok lés ezek alapján kell választójogukat megszerezniük. Ezekre a kisegítő jogcímekre pedig igazán azt lehet mondani, hogy ezek elérhetetlenek és ezeknek a célja is a választóknak, mégpedig a munkásválasztóknak a tömeges irtása. T. Ház! Rámutatok ezek közül a kisegítő jogcímek közül arra az új jogcímre, hogy családfenntartónak kell lennie annak, aki be akar kerülni a választók közé. Olyan időkben, amikor az a proletár önmagát nem tudja eltartani, a választói jogosultságot a családfenntartás feltételéhez kötni, valóságos politikai agglegényadónak is volna nevezhető, ez azonban csak a kérdés eliironizálása volna, mert voltaképpen sokkal súlyosabb és sokkal elítélendőbb dologról van szó. Itt van azután, mint második kisegítő jogcím, a Károly-kereszt, a vitézségi érem megszerzése, ami nem jeleni kevesebbet, mint azt, hogy produkált a kor-