Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-288

344 Az országgyűlés képviselőházának 288 get.) Nemcsak -azért emelek 'kifogást, hogy ez eddig nem történt meg, hogy ez az egész öt­éves programm a szociális feszültséget egy­magában levezetni nem képes ós azt a nyug­talanságot, amely itt az országban mestersé­gesen és tudatosan szíttatik, nem tudja leve­zetni. {Zaj és mozgás. — Halljuk! Halljuk!) Amikor a miniszterelnök úr Győrben pro­grammot ad, a kérdés magoldására eszközö­ket ajánili, ugyanakkor a lázítás;, az izgatás lent a népnél jobboldali köpönyegben, {Ügy van! Ügy van! half elől.) de bolsevista jelsza­vaikkal tovább foUyik (Elénk helyeslés és taps balelől.) és ez ellen semmi sem történik; ugyan­akkor itt Budapesten és vidéken röpcédulá­kat terjesztenek, {Ügy van! Ügy van! bal­felŐL — Rassay Károly: Gyalázat!) amely röpcédulákon most már nemosak az ellenzéki vezetőférfiak tekintélyrombolása folyik, _ (Ras­say Károly: Az önök kormányának tagjai el­len!) hanem la kormányéinök úr és a kormány tagjai ellen is izgatnak. (Farkasfalvi Farkas Géza: A leggyalázatosabb röpiratok! — Raj­niss Ferenc: Igaza van Bethlen Istvánnak, de nem történt semmi! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Bethlen István: Nem elég szavakkal, nem elég felvilágosítással küzdenie a kor­mánynak és a kormány tagjainak ilyen dol­gok ellen, mert különben odajutunk, • mint Verdi operájában a kórus, amely azt énekli, hogy a gróf a vízbefúlt, mentsük meg őt &* ezt órák hosszat és éveken keresztül énekli, de a dolognak semmi eredménye sines. (Elénk de­rültség és taps a baloldalon.) Nem tudok egyetérteni sok tekintetben a kormány sajtópolitikájával sem., amely nin­csen koncentrikus célzattal beállítva arra, hogy ennek az országnak nyugalmát bizto­sítsa. (Úgy van! Ügy van! balfelöl.) Nem azt követeleni a kormánytól, hogy a baloldali la­pokat támogassa és hogy ne jobboldali legyen: azt követelem, hogy egy világos választóvona­lat húzzon a maga jobboldalisága és aközött a jobboldaliság között, amely parancsuralmat hirdet az egyik oldalon, a másik oldalon pe­dig forradalmi eszközökkel akarja a kérdése­ket megoldani. (Élénk helyeslés és taps a bal­oldalon. !— Farkasfalvi Farkas Géza: Éppen az ellenkezőjét csinálják annak, amit kell! — Br. Berg Miksa: Vonják meg a szubvenciót! — Elnök csenget. — vitéz Bánsághy György: Most határvonalról van szó, nem szubvenció­ról! — Rassay Károly: Annak nincs határ­vonala. — Zaj.) Elnök: Bánsághy képviselő urat kérem, maradjon csendben! Gr. Bethlen István: T. Ház! Nem értem meg a maga egészében a kormány politikáját itt bent a parlamentben és a parlamenti pár­tokkal szemben. Az én felfogáisom az, hogy az általános, titkos választójog idején — és ezt a külföldi ezer példája bizonyítja — nincs he­lye két polgári frontnak. Idézem Németország példáját, ahol kellő időben a polgári pártok összefogni nem tudtak A polgári pártok egy­része a szociáldemokratákkal fogott kezet, őket ültette a nyeregbe. Erre revánsképpen a jobbaldal a jobboldali radikalizmussal fogott kezet és. végeredményben a parlamentarizmus halálát idézte elő. Mire tanítanak a francia események? Nem arra-e, hogy amikor a polgári pártok nem együttesen járnak el és nem egymással kezet­fogva igyekeznek az ország nyugalmát bizto­sítani, hanem az egyik rész kezetfog akár a ülése 1938 március 2h-én, csütörtökön. szélsőballal, akár a szélsőjobbal, végeredmény­ben azt a radikalizmust ülteti a nyeregbe, me­lyet a legkevésbbé akar, és amelytől megvé­deni akarta az országot, azzal a jelszóval megy velük szövetségbe, hogy visszatartsa az orszá­got. (Úgy van! Ügy van! bálfelöl.) Egy ország van, amely levonta az általános, titkos vá­lasztójognak, úgy, ahogy az a háború után megalkottatott, a következményét és ez Ang­lia, ahol a liberális párt eltűnt, mert Lloyd' George egyedül, negyedmagával ül szabadon, a liberális párt nagyobb része vagy a kor­mányban van, vagy egy kis frakciót képez. (Rassay Károly: Legyen olyan konzervatív kormány, akkor én is eltűnök! — Zaj. — Raj­niss Ferenc közbeszól.) Ezek nagy szavak, nagyon szép szavak, azonban mi egy kis nemzet vagyunk, a mi kö­rülményeinkhez kell alkalmazkodnunk. Mit parancsolnak ezek a körülmények? Azt paran­csolják, hogy a polgári pártoknak össze kell fogniok egy frontba, mert ha ez nem követke­zik be, megjósolom, hogy vagy a bal-, vagy a jobboldali radikalizmus kerül nyeregbe előbb­utóbb és ennek az országnak alkotmányos rendjét fenekéétől fogja felforgatni, úgy, hogy írmagja sem marad azoknak a polgári szabadságoknak, amelyeknek élvezetében va­gyunk ma. (Gr. Széchenyi György: Komoly szavak ezek!) Ezt nem lehet halogatni, mert a helyzet minden nap romlik és a kormánynak az a magatartása, iránya, hogy nem határozot­tan lép fel egy irányban, csak szavakkal küzd a demagógia ellen, látszólag a polgári társa­dalmat megnyugtatja, de mindennap a szélső­jobboldali radikalizmust erősíti. (Rassay Ká­roly: És bátorítja!) Ha ezt a taktikát foly­tatni fogj cl íl kormány, akkor ennek eredmé­nye az lesz, hogy amit ezzel a javaslattal el akart kerülni, ami ellen védekezni akart, a ra­dikalizmus megerősödése elseper ebben az or­szágban mindent, a radikalizmus uralomra jut és akkor késő lesz, hogy megalkossa azt a kö­zös frontot, amelyről beszéltem. (Helyeslés és taps a baloldalon. — Zaj jobbfelől. — Elnök csenget.) Nyomatékosan ismétlem, nem kifogá­solom, hogy a kormány jobboldali politikát folytat. Magam is jobboldali politikus voltam, vagyok és leszek, (Helyeslés jobbfelől és a kö­zépen.) de egyet követelek: a kormány húzzon határvonalat maga között és aközött a jobb­oldaliság között, amely jobboldaliság ennek az országnak tönkretételét hozza magával. (Ügy van! Ügy van! Taps balfelől és a középen. — Farkasfalvi-Farkas Géza: Klasszikus megálla­pítások!— Rajniss Ferenc: Polgári jelszó alatt sem tűrjük a status quo-t!) T. Képviselőház! Az én felfogásom szerint a következő öt év döntő lesz a magyar nemzet sorsára. (Ügy van! Ügy vom! a középen. — Rajniss Ferenc: Teljesen igaza van!) Aki egy kicsit lát a jövőbe, az láthatja, hogy a nyu­gati nagy kérdések megoldása után a Duna­medence kérdéseinek megoldása következik. Vagy sikerülni fog ennek a Trianonba kény­szerített nemzetnek azoknak a barátoknak az oldalán, akik mellett hűen kitartunk, (Rajniss Ferenc: Ügy van!) akik barátaink voltak a háborúban és a háború óta, — mondom — azokkal együtt megoldania ezt a kérdést, vagy ha nem, legyünk tisztában azzal, hogy Trianon nem egy húszéves, hanem végleges intézmény lesz. T. Képviselőház! Ennek a kérdésnek a

Next

/
Thumbnails
Contents