Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-288

Az országgyűlés képviselőházának 288. ülése 1938 március 2%-én, csütörtökön. 341 ralis kornak egyéb intézményei? Először is azon a prezumpción épültek fel, hogy a parlamenti pártok szabad versenyéből — amely verseny felett a nemzet, jobban mondva a nemzetből kiválasztott, törvényes formák között megállapított választók ítélkeznek — a nemzet egyetemességére legjobb kerül !

ki és pedig azért a legjobb, mert a bíróul hívott választók mindig tudják, melyek azok a célok, amelyeket ki kell tűzni, és melyek azok az eszközök, amelyeket a parlamenti pártok által ajánlott eszközök közül ki kell választani és fel kell használni arra, hogy ezeket a célokat el is érhessük. A második prezumpció pedig az, hogy a választók nemcsak tudják, hogy mire van a nemzetnek és az összességnek szüksége, hanem a maguk részéről bírnak is azzal az önzetlenséggel, hogy félretéve osztályérdekeket, nemzetiségi érdekeket, foglalkozási önzést és hasonló egyebeket, egyedül r az összességnek érdekeit tartják szem előtt és hogy az ő tisztánlátásuk nem homályosítható el abban a tekintetben, hogy ezeket az összérdekeket valóban szolgálhassák. A harmadik prezumpció az, hogy a parlamenti pártok is ugyanezt akarják; hogy a pártok Önzése ne kerekedjék felül az összesség érdekein, (Ügy van! Ügy van!) az a prezumpció, hogy a pártok csakis felvilágosítani akarják a nemzetet, de nem félrevezetni, hogy csak felvilágosítani akarnak és nem az alacsony indulatokra apellálva, az önzést naggyá és erőssé tenni akarják. Mert ha ez bekövetkezik, akkor a parlamenti gépezet nem működhetik úgy, mint ahogy a liberális kor iprezumpciói ezt előírják. Kétségtelen, hogy volt korszak Európa történetében, amikor ezek a prezumpeiók a tényeknek valóban megfeleltek. A háború óta és a háború folyományaképpen azonban sokhelyt megváltoztak a viszonyok annyira, hogy ezek a prezumpeiók többé meg nem állhattak. Mert előfeltételek forognak fenn arra nézve, hogy ezek a prezumpeiók a tényeknek meg is felelhessenek. Az egyik az, hogy a társadalmi osztályok a nemzet javát szolgálják és nem a maguk uralmát, hogy az osztálygyűlölet ne legyen olyan fokú, amely képtelenné teszi a társadalmat arra, hogy a nemzet összességének érdekeit felismerje és valóban szolgálja is; és azokban az államokban, amelyekben nemzetiségek és kisebbségek vannak, a nemzeti harc ne legyen olyan erős, hogy e mellett az ország egyetemes érdekei mulandókká válnak és voszélyeztettetnek. T. Képviselőház! Ezek a feltételek megvoltak a liberális kor megindulásakor. Hiszen ne felejtsük el, hogy egy fejlődő világ elején állottunk, nagy fellendülés következett be egyfelől a jogkiterjesztés, a sorompók lerombolása és a társadalmi osztályok egyenlősítése folytán. A nemzetekben ismeretlen és addig háttérbe szorított friss erők törtek elő, amelyek a nemzeteknek természetesen nagy lendületet adtak. így volt ez külföldön, így volt ez nálunk is. De másfelől ez egybeesett a technika fejlődésével, amikor a technika bámulatos találmányai folytán az egész korszak olyan lendületet vett, amilyenre évszázadokon át sohasem volt példa. És ne felejtsük el, hogy ez a kor^ egybeesik azzal a korszakkal, amikor a fehér ember öt világrészre terjesztette ki uralmát, szolgájává tette öt világrész addig fel nem használt összes erejét, természeti kincseit és lehetővé tette Európában az összes népeknél a fellendülésnek, a megerősödésnek, a gazdagodásnak, a boldogulásnak olyan folyamatát, amely folyamat valóvá tette azt, hogy a társadalmi osztályok egymással összefogva igyekeztek a világ felett uralkodni, nemzetük sorsát előbbrevinni. Ennek az idillikus állapotnak a világháború véget vetett. Legyünk ezzel tisztában. A világháború megszüntette a fehér faj uralmát a világon, szűkre szabta azt a rádiuszt, amely rendelkezésére áll az európai államoknak. (Úgy van! Úgy van!) A kenyér ebben a kis Európában szűkebbre szorult, és ez egymás ellen fordította a társadalmi osztályokat. Mindenki a másikban látta a hibát és a bűnt és nem a közös összefogás következett be, hanem bekövetkezett flZ ílZ állapot, amelyben osztály osztály ellen harcolva, megfeledkezve az egyetemes nemzeti érdekek segítéséről, a maga önző érdekeit követte, aminek következménye a páriáimén tar izmus süllyedése kellett, hogy legyen Európa összes országaiban. Mi lett ennek a következményet Az, hogy a demokratikus intézmények igen sok országban megszűntek működni, legalább is úgy működni, hogy azokból a nemzetek hasznot nyerhettek volna. A pártok versenyéből nem a jó, nem a nemzetre legjobb került ki, hanem testvérharcban marcangolva egymást, végeredményben megbénították az állami akaratot. Amikor heroikus elhatározásokra lett volna a nemzeteknek szükségük, gutaütésszerű állapot következett be nemcsak a parlamentekben, ha nem ennek következtében a kormányzatok működésében is és természetes, hogy ilyen viszonyok között hatalmas nemzetek más útra tértek, arra az útra, amelyet a parancsuralmi rendszerek követnek ma Európa nagy részében. Foglalkoznunk kell ezekkel a kérdésekkel, mert ezek mélyen járó, eldöntő kérdései nemcsak a mi jövőnknek, hanem Európa jövőjének is. T. Képviselőház! Európában ma a parlamenti demokrácia a maga tiszta rendszerében Franciaországban, Angliában, a skandinávállamokban, Svájcban, Hollandiában és Belgiumban van meg. A kontinens többi része vagy a tekintélyuralmi rendszerre tért át, vagy a parlamenti rendszernek olyan formájára, amely többé-kevésbbé paródiája annak a parlamenti rendszernek és demokráciának, amelyet annak alkotói maguk elé annakidején célul kitűztek. Ne felejtsük el, hogy aláásta a parlamenti demokrácia tekintélyét az a tünet, amelyet láttunk azokban az országokban is, ahol ez a rendszer fenntartotta magát. Sokban nem tudták megoldani a kérdéseket, vagy úgy oldották meg', hogy ezáltal az emberiség bajait csak szaporították és súlyosbították. Itt vannak a békeszerződések. Európát alapjában ingatták meg annakidején a napóleoni háborúk is; azután a bécsi kongresszusom az abszoluturalom alatt álló országok békét teremtettek, Európa térképét újra rendezték és ez a rendezés, ha nézzük a történelmet, majdnem száz évig, 1918-ig állott fenn, csekély eltérésekkel, amelyeket az olaszországi egység és a németországi egység okozott. És az a hir hedt porosz metódus is milyen volt? Bismarck, a vaskancellár a 66-ös háború után egyetlen egy talpalatnyi földet sem vett el a levert Ausztriától és amikor Versaillesbe bevonulva azt követelte a hadsereg és akkori királya, hogy Elzász-Lotharingiát vegye el Franciaországtól, sírva fakadt és az utolsó percig el 49*