Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-288

342 Az orszűggyülés képviselőházának 288. lentállt annak a követelésnek, hogy ez bekö vetkezzék. Ez nem a parlamenti demokráciák szupe­rioritását bizonyítja. Ez azt bizonyítja, hogy 1918 óta, amióta a választójog általánossá té­tetett az egész vonalon, a demokráciákban egy degeneracies folyamat vette kezdetét (Ügy van! tlgy va\n! — Taps a középen és jobbfelöl.) es olyan intézkedésekhez nyúltak, amelyek az emberi, érzéssel, az emberi igazságérzéssel is szembenállva meg nem állhattak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl és a középen.) Vagy hivatkozzam a legutóbbi idők ese­ményeire, azokra az eseményekre, amelyek azt mutatták, hogy amikor a nyugati demokráciák által alkotott Ausztriába bevonult Hitler, a német vezér, a francia demokrácia erre csak annyira reagált, hogy s, felett vitatkozott, hogy a kommunisták tagjai legyenek-e a kor­mánynak. {Ügy van! Ügy van! — Mozgás. — Ernszt Sándor: Süllyedés!) Ezek olyan jelenségek, amelyek gondolko­zásra adnak okot, (Ügy van! Ügy van! jobb­felöl.) márpedig ez a nemzet nyitott szemmel menjen bele a jövőbe és nyitott szemmel men­jen rá arra az útra, amelyre reá kell lépnie, mert különben zsákutcába kerül. Én ennek folytán azon a nézeten vagyok, hogy mi a nyugati demokráciák által elfoga­dott parlamenti demokráciának azt a formá­ját, — erősen hangsúlyozom, hogy azt a formá­ját — amelyet ők elfogadtak, magunkévá nem j tehetjük. (Ügy van! Ügy van!) Ha ezt tennők, | félő, hogy nálunk is ugyanolyan következmé­nyek jönnének, mint ott. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Ne felejtsük el, hogy nekünk is van­nak megoldatlan szociális és társadalmi prob­lémáink, (Ügy van! Ügy van!) amelyek a nem zet egyes rétegeit szembeállítják a többiekkel, amely szembeállítás a demagógia és lázítás eszközeivel könnyen társadalmi harccá fajul­hat, (Ügy van! ügy van! a jobb- és a balolda­lon.) ennek következménye pedig a feltétlen bukása volna annak a parlamenti demokráciá­nak, amelyről bátor voltam beszélni. (Ügy van! Ügy van!) Ez csak 'átmenet volna arra a másik formára, amelyről most akarok beszélni­a tekintéiyuralmi rendszerre. Sokan vannak ebben az országban, — és nem is állítom, hogy nem jóhiszeműek — akik látva az eseményeket Európában, látva a tü­neteket, amelyek ellenmondást kizáró módon jelölik meg azt a degeneráeiós folyamatot, amely a parlamentarizmusban nyugaton mu tatkozik, a maguk részéről nyiltan hirdetik, hogy csakis egy tekintélyi rendszerre való^ át­térés az egyedüli út, amelyen boldogulni képe­sek leszünk. Ezeknek a figyelmébe a követ­kező_ argumentumokat vagyok bátor ajánlani. Én azt láttam, hogy nagy és hatalmas or­szágokban az átlagos ember felett álló zsenik tudtak a tekintély elve- alapján uralmat létesí leni, lenitaitani és nagy eredményeket elérni, de az, amit én kis országokban ezen a terüle­tér; láttam, operett volt, paródia volt. Ez hasz­nos lehet ideig-óráig, egyik napról a másikra, de feltétlenül vissza fog fordulni az ellen a kis nemzet ellen, amely arra az útra rálép. (Úgy von! Ügy van! a középen.) Mindenekelőtt ne méltóztassék elfelejteni, hogy ínég azokban a nagy országokban is, ahol ilyen tekintély alapján létesíttetett új kormány­zati forma, szintén csaík a, szükség, csalk. az a nagy szükség vitte oda a nemzeteket, hogy kü­lönben összedől az állam és a nemzet egyaránt. De olyan országokban, ahol a normális evolú­ülése 1938 március 2U-én, csütörtökön. ció, a, normális fejlődés biztosítva van, ahol megvannak a módok arra, hogy normális esz­közökkel érjék el azokat a célcíkat és oldassar nak meg azok a problémák, amelyeket a tör­ténelem a nemzetek útjába vetett, imicmdom, ott sehol sem láttam, hogy könnyelműen, oktala­nul és céltalanul ilyen rendszerre áttértek volna. Mert higyjék. el nekem, az emberi termé­szet megkívánja a rendet és egy állaimban élni csak akikor lehet, ha rend és nyugalom, van, (Helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) die hosszú ideig szabadság nélkül sem lehet élni, hosszú ideig — a történelem be fogja bizonyí­tani ezt a »kétszer kettő négyzet — polgári szabadságoík nélkül fennálllani nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon. — Taps balfelöl. — Gr. Széchenyi György: A legna­gyobb ország sem!) Ezt a polgári és politikai , szabadságot könnyelműen, oktalanul odadobni azért, mert némelyek azt vélik, hogy csak ezen az úton és módon lehet bizonyos kérdéseket megoldani és más mód arra nincs, ezért min­dent kockára tenni, nézetem szerint a legna­gyobb könnyelműség. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) T. Képviselőház! Egészen nyiltan akarok beszélni. (Gr. Sigray Antal: Halljuk nyiltan!) Egy ilyen tekintiélyuralimi kormány azt hiszi, hogy elintézheti például a földmunkás-proleta­riátus kérdését egy tollvonással azáltal, hogy földosztást csinál? (Br. Berg Miksa: Csak pa­píron!) A magyar ibirtokososztályt ma már egy tollvonással el lehet törölni a föld színéről, (Egy hang a jobboldalon: Ez úgy van!) dehogy ezzel a szociális probléma nem oldódik meg. az egészen bizonyos. (Gr. Festetics Sándor: Ezt nem is mondja senki!) Kérem, a t. képviselő úr demagógjai odakint ezt hirdetik. (Ügy van! Ügy van! — Taps^ a jobb- és a baloldalon.) Az­zal, hogy a földimíves-proletáriátus kérdéseit ez nem. fogja megoldani, minden józan ember, ; ,; ;i ebben az országban egy kicsit 'foglalkozik sta­tisztikával ós közgazdasági kérdésekkel, telje­sen tisztában van. (Gr. Festetics Sándor: Azt nem is mondja, senki!) Egy ilyen uralom, félre­téve azt a jogot, amely Magyarországon ural­kodik, egyik napról a másikra eltörölheti a zsidóságot a magyarság térképéről: ez bekövet­kezhetik, de kérdezem, t. Képviselőház, fenn fogja-e tartani ez az uralom a magyar hitel­szervezetet, (Gr. Festetics Sándor: Majd meg­látjuk!) a magyar iiaigyipart, a magyar keres­kedelmet, (Felkiáltások a jobboldalon? ' Fenn! Fenn!) amelyek nélkül ebben az országiban civi­lizáilt életet élni nem lehet (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és ^amelyek nélkül egy utolsó Bal ­kán-állam nívójára sülyedünk Le. (Zaj- — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Jelszavak után indulva el lehet törölni egy tollvonással ebben az or­szágban a polgári szabadságokat. (Zaj. -­Halljuk! Halljuk! -—- Farkasfalvi Farkas Géza: Halljuk Bethlen Istvánt!) Ez mind bekövet­kezhetik, az+ azonban, hogy ez a rendszer en­nek az országnak a társadalmi rendjét és nyu­galmát biztosítani tudná, nem írom alá. De még a függetlenségét sem. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Rassay Károly: Ez igaz!) Mert abban a percben, amikor rászorul gazda­sági téren az eltörölt osztályok helyettesítése céljából olyan eszközökre, hogy a szomszédok­hoz forduljon, ez az ország elvesztette függet­lenségét. (Ügy van! Ügy van! Taps half elől. — Mozgás jobb felöl.) — Gr. Festetics Sándor: Inkább függjön tehát a zsidóktól, mint iná-

Next

/
Thumbnails
Contents