Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-288
340 Az orszúggyülés képviselőházának 288. mai magyar parlamentáris törvényes állapotot képviselő jelöltekkel, illetve most már jelölttel szemben. Arról, hogy a hatalom és a demagógia kezet foghatnak, nem akarok bővebben beszélni, ezt, sajnos, a múltban is gyakran tapasztaltuk. Én tehát nem látom ebben a javaslatban annak a garanciáját, hogy az elérendő célt hathatósan szolgálni fogja, nem látom ebben a javaslatban a hosszú életre való képesség lehetőségét sem, nem látom ebben a javaslatban azt, hogy valóban előbbre vinné a nemzeti akarat hamisítatlan megnyilvánulását, nem tartom tehát indokoltnak azokat a kautélákat sem, amelyek be vannak állítva s éppen azért nem tartom indokoltaknak, mert hatályos védelmet nem nyújtanak az ellen, ami ellen védelmet kellene nyujtaniok, viszont pedig az egész javaslatot népszerűtlenné teszi a sok mindenféle nagyon is átlátszó korrektivum, amelyeket tartalmaz. T. Ház! Én még ma is jobban szeretném,ha úgy, ahogyan van, ezt a javasatot a kormány visszavonná és új javaslattal jönne helyette (Mozgás a jobboldalon.) mindazoknak a tanulságoknak levonásával, amelyeik a bizottsági tárgyalás során, s itt a Házban is felmerültek. Sohasem fogjuk a koirmányt megvádolni azzal, hogy a választójogot szabotál ja. ha ilyen fontos kérdésben, mint amilyen a választójog kérdése, a kérdés még mélyebb átvizsgálásának álláspontjára helyezkedik, amikor valóban látjuk és nem kételkedünk benne, hogy valóban akarja megvalósítani a titkos választójogot. Ezt a javaslatot ebiben a formában legnagyobb sajnálatomra nem tudom elfogadni. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Gróf Bethlen István képviselő úr következik. Gr. Bethlen István: T. Képviselőház! Antal István és gróf Apponyi György t. barátaim nem fogják rossz néven venni, ha a parlamentáris szokástól eltérőleg nem az ő szavaikba kapcsolom bele beszédemet, mert a téma, amelyről beszélni kell, akkora, hogy valóban nincs ido polémiákra,. T. Képviselőház Î A szőnyegen levő javaslattal döntő lépést teszünk vagy akarunk tenni a nyugati országokban divatos parlamenti demokrácia felé. Tesszük ezt a, lépést olyan időben, amikor az európai ; államok tekintélyes része eltért ettől a szisztémától is, amikor egy tekintélyes része nemcsak eltért, hanem egyenesen szembefordult azokkal a ideológiákkal és azzal a világnézettel, amelyek a parlamenti demokráciát jellemzik; tesszük olyan időben, amikor magukban a nyugati parlamenti demokráciákban is súlyos bajok mutatkoznak, amikor •a. legjobb elmék ezekben az országúikban is reformokon törik a fejüket, amelyekkel a bajokon segíteni lehet; tesszük akkor, amikor ezek az országok is vizet töltöttek a borukba, mert hiszen gazdasági téren mem tartják fenn a parlamenti demokráciának azt a klasszikus formáját, amely a múltban divatos volt, és felhatalmazásokat adnak a mindenkori kormányoknak, hogy keveset törődve a parlamentek felhatalmazásával gazdasági t á ren önállóan intézkedjenek. önként felmerül tehát az a kérdés, — és ez nagv íkérdes — megmaradjunk-e azon az úton, amely a parlamenti demokráciát teremtette meg és amely felé haladtunk eddig, vagy válaszsz-uk-e azt a másik alternatívát, amelyet Euróoa számos országa választott és a tekintélyi uralmi rendszer valamelyik formájára termése 1938 március 2h-én, csütörtökön. jünk-e át, vagy — és ez a harmadik alternaií va. — megmaradjunk-e a magyar alkotmányosság fejlődésének azon az útján, amely a nyugati eszmékből magáévá tette mindazt, amit jónak, hasznosnak, üdvösnek tartott, a hazái viszonyokra azonban csak azt alkalmazta, ami a hazai viszonyokra alkalmazható volt. T Képviselőház! Sorsdöntő kérdés ez, mert a választójog egy részlete a kérdésnek, de bar csak csekély részlete, mégis eldöntjük vele a kérdést. És most kell eldöntenünk azért, mert minden ország választott__magának utat, ésnn sem maradhatunk tétlenül ezen a téren, tehát döntenünk kell jövő magatartásunk felett. Sokan azt fogják mondani, hogy, ennek a kérdésnek eldöntése egyszerűen világnézeti kérdés és mint világnézeti kérdésre az jertelmi argumentációnak semmi behatása nincs. Tény az, hogy az egyeseknek a világnézete —• hogy úgy fejezzem ki magamat — a lélek misztikus melységeiből fakad, azokból a misztikus melységekből, amelyeket az öntudat sem ural mindig és nem öntudatosít mindig. 'Ez, azonban csak az egyesekre áll, de nem áll a nemzetekre és nem áll a civilizációkra és nem áll a korokra nézve, mert a világnézetek a nemzetek és a korok szempontjából nézve nem misztikumok, hanem a gyakorlati tényekből leszúrt igazságoknak és posztulátumoknak olyan rendszeres összefoglalása, amely egész korokra kihatással bír, egész korok magatartását megszabja. De éppen azért, mert a gyakorlati életből vett tapasztalatok kormányozzák ebből a szempontból a világnézeteket, ezek nem örök igazságok, hanem változásoknak vannak alávetve, korok szerint és a szerint, hogy a népek kinőnek azokból az intézményekből, amelyeket önmaguknak alkottak és amelyek helyébe másokat kell tenni. Ennek megfelelően természetszerűleg minden kor uralkodó eszméjének van kezdete, van virágzása és van vége, elhalása, elmúlása. Ez az elmúlás akkor következik be, amikor az uralkodó eszmék által teremtett t intézmények nem működnek kielégítően, amikor a népek boldogulását és előrehaladását biztosítani többé nem képesek, amikor rájönnek a népek arra, hogy a változott viszonyoknak megfelelően más intézményeket kell létesíteni, amikor elvész a népek hite és bizalma azokban az intézményekben, amelyeket e kor alkotott. Ennek következménye természetesen az, hogy az erőteljes és élniakaró népek megkeresik és megtalálják azokat az új életformákat, amely áj életformák egyedül biztosítják az előrehaladást. Ha ebből a szempontból nézem a parlamenti demokrácia gondolatát, azt kell mondanom, hogy ez a XIX- század uralkodó eszméinek folyománya, amelyek a francia forradalom folyományaképpen eltörölték az egyenlőtlenséget az összes társadalmi osztályok között} megbontották azokat a korlátokat, amelyek társadalmi osztályok és foglalkozások kiköti fennállottak, és a verseny szabadságára alapították az emberiség előrehaladását; gazdasági téren éppen úgy, mint politikai, téren a verseny szabadságára, amely biztosítja a jobbnak, a sikeresebbnek, az erősebbnek, az üdvösebbnek.a hasznosabbnak, az erkölcsösebbnnk győzelmét. De minden ilyen világnézetnek bizonyos nosztulátumai vannak, bizonyos prezumpciói, amelyek íennállanak bizonyos korban és amelyek megváltoznak később. Melyek ezek a prezumpciók, amelyekre felépültek a parlamenti demokr 3, Cl. ci GS £)/ übe-
