Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-288

Az orszúggyülés képviselőházának 288. ülése 1938 március 2'4-én, csütörtökön. 339 T. Ház! Három elvi szempontból nem tudom elfogadni ezt a javaslatot. Az egyik a kettős választójog által túl komplikálttá tett rendszer, amelyet a lajstromos és az egyéni választás összekeverése honosít meg, amelytől én nem várok semmi jót, amelyben még a kívánt kantélát sem látom megfelelő módon biztosítva, amely azonban visszaélésekre vagy ha nem is visszaélésekre, de legalábbis félreértésekre és tévedésekre adhat alkalmat; r pedig egy választójogi törvénynek végeredményben olyannak kell lennie, hogy az átlag-választópolgár legalább a saját aktív, vagy passzív választójoga tekintetében tisztában tudjon lenni vele. Fogadni merek, hogy Magyarországon nemcsak az Alföld elhagyatott részein, hanem itt Budapesten is akárhány embert találhatnánk, aki ennek a javaslatnak elolvasása után sem tudja, hogy van-e választójoga, vagy nincs. Második fontos és súlyos aggályom ezzel a javaslattal szemben, amely a javaslatot számomra elfogadhatatlanná teszi, az, hogy behozza a kvalifikált többség rendszerét, amenynyiben kimondja, hogy bizonyos relatív többség mellett is megválasztott képviselőnek tekinthető egy jelölt. Ezt nem tartom a választók valódi akarata hű kifejezőjének, mert ha három jelölt küzd egymással egy kerületbenés egyik sem éri el az abszolút többséget, akkor utána a pótválasztáson, a kiesett jelölt szavazói az egyik, vagy másik jelöltre szavazhatnák, tehát alkalmuk van kinyilvánítani azt, hogy amennyiben az ő jelöltjük, vagy az ő pártjuk nem tudott bekerülni, akkor kit akarnak megválasztani. A kvalifikált többség mellett azonban megtörténhetik és meg is fog történni az, hogy az a jelölt fog bekerülni, akit talán a legkevésbbé akar a választók legnagyobb része, mert megtörténhetik, hogy a három jelölt közül ugyan neki van a legtöbb szavazója,^ mégis a választók többsége őt akarja legkevésbbé a parlamentben látni. A kvalifikált többség behozása nem kedvez a nemzeti akarat igazi és helyes megnyilvánulásának, ez csak a mindenkori kormányzati többségnek fog kedvezni, vagy pedig annak a jelöltnek, aki a szintén kiküszöbölendő tényezők egyikével leginkább rendelkezik, akinek elég pénze van, vagy aki demagóg. Harmadik elvi kifogásom a javaslat ellen az, hogy még mindig megkülönböztetést tesz a választójog szempontjából a férfiak és a nők között. Amikor a nők politikai jogainak a férfiakéval való egyenlővé tétele ellen hallunk érveket felhozni, mindig azt halljuk, hogy a nőnek más a hivatása, a nő maradjon a család' ban, a nő^legyen feleség, a nő legyen családanya.^ a nő a háztartásban tevékenykedjék stb., stb. Én elismerem, hogy van különbség a férfi és a nő között, — természetesen először is azért, mert a férfi nem szül, a nő pedig szül (Csoór Lajos: Alapvető kérdés! — Br. Vay Miklós: E javaslatot ki szülte?) — de ni&m látom be, hogy e biológiai és ebből folyó szociális különbség miért tenné kevésbbé alkalmassá a nőt a politikai jogok gyakorlására. Mert ha azt mondják, hogy a nő maradjon a háztartásban, a nő legyen családanya, a nő esetleg törődjék a fiatalság nevelésével, akkor minden férfihiva tásra ugyanezt lehetne mondani: az ügyvéd maradjon az ügyvédi irodában, a gazda maradjon a földjén, a gyáros, maradjon a gyára ban, a munkás maradjon a gép melleit ós így tovább. Ilyen alapokon, ilyen logikával nem lehet a nőket kisemmizni a politikai jogokból, De azért is helytelennek tartom, hogy ez a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. választójogi törvényjavaslat sem adja meg a nőknek; a férfiakéhoz hasonló aktív és passzív választójogot, mert éppen azokban a kérdésekben, amelyekre hivatkozni szoktak, van fontos szerepük a nőknek. Sokat hallunk és pedig joggal panaszkodni családvédelmi rendszerünk hiányosságáról, sokat hallunk például gyér mekvedelmi és hasonló kérdésekben okvetlenül szükséges reformokról, sokat hallunk olyan szociális ^ reformokról, amelyek különösképpen ;Ï. nőket érdeklik és a nőkön keresztül valósíttatnak azután meg a gyakorlatban. Éppen a nőnek a férfitól való különbözősége és a. női hivatásnak a férfiétól való különbözősége folytán tartanám helyesnek, hogy a nő és a férfi között a választójog tekintetében tett különbségek szűnjenek meg és éppen ezért tartom helytelennek, hogy ezeket a különbségeket ez a javaslat sem szünteti meg. Ennek az egész választójogi javaslatnak í'őhibáját pedig abban látom, hogy nem lesz hosszúéletű törvény belőle. Pedig egy választó jogi reformnak nem az a célja, hogy olyan törvényt alkossunk, amely esetleg egy-két választást ér meg és _ azután újat kell helyette alkotni, éppen a javaslat komplikáltsága folytán: mert annyi jogfosztást tartalmaz, mert a kautéláik kiépítése miatt nagyon bonyolult rendszert hoz, mert a hatóságokat, amelyek a választást le fogják bonyolítani, fizikailag szinte megoldhatatlan problémák elé állítja a kettős választási rendszerrel, a különböző választójogi jogcímekkel, a névjegyzékek össze állításával stb. De a gyakorlati élet ezt a törvényjavaslatot nem fogja igazolni, azért sem, mert nem felel meg annak^ a hármas célnak, hogy a hatalom, a pénz és a demagógia túltengés ének gátat vessen. A hatalom túltengését talán még leginkább tudja kiküszöbölni a titkosság bevezetésevei, de már ia pénz és a demagógia túltengése ellen semmi védelmet nem nyújt, sőt ellenkezőleg, -az új törvény alapján meg-alakítandó sokkal nagyobb választókerületekben a választás drágább lesz és a szegény, pénztelen jelölt» vagy aki mögött más pénzek nem állanak, tulajdonképpen csak függetlenségéről lemondva indulhat a vidéki nagyobb kerületekben. Ez a választójogi javaslat nemcsak, hogy a pénz hatalmának gátat nem fog vetni, hanem egyenesen elő fogja segíteni, hogy a pénz sokkal nagyobb szerephez jusson a vá lasztás körül, mint a múltban. Elismerem, hogy hatályos intézkedéseket tartalmaz a közvetlen vesztegetéssel, vagy a választók megvásárlásával szemben, de a törvénynek nem az a célja, hogy csak a büntotőtörvénykönyvbo ütköző visszaéléseket gátolja meg, hogy a választás tisztaságát biztosítsa és hogy a választók akaratának érvényesítését külső tényezők ne befolyásolhassák, hanem a demagógiával szemben is kell védelmet nyújtania. A demagógiával szemben hatályos védelmet egy választójogi törvényben egyáltalában nehéz felállítani; mindenesetre a demagógiának is sokkal könnyebb lesz a szerepe akkor, amikor a másik oldalon csak a nagyobb anyagi erő, a több pénz segítségével lehet indulni, és a demagógia sokkal nagyobb szerephez fog jutni akkor, — mint ahogy most a közelmúltban és a jelenben is gyakran láttuk és látjuk — amikor a pénz és a demagógia együtt halad. Most folyik egy választás Budapesttől nem nagyon messze, ahol nagy pénzek és egészen szélsőséges demagógia dolgoznak kéz a kézben, az alkotmányosságot és a polgári világrendet és a 49 MM»flm««