Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-288

Az országgyűlés képviselőházának 288. kül, amely megfelelő ikompromiszumot tud teteremteni a gondolat szabad szárnyalása, — amelyet senki érinteni nem. akar — és a salus rei publicae, a keresztény magán- és közéleti erkölcsök érvényesítése között, nem lessz^ teljes a mi közjogi reformalkotásunk, (vitéz Csicsery-Rónay István: Nem szabad hazudni a sajtónak! — Rassay Károly: Ez igaz! — Buchinger Manó: Ezt mondja meg az Űj Magyarságnak! — Károlyi Viktor gróf: Nein kérünk tanácsokat ebben a tekintetben. — vitéz Csicsery-Rónay István: A tegnapi Népszava is hazudott, meg a nyolcóresz is! — Gr. Festetics Domonkos: Keresztény kézbe a sajtót! — Buchinger Manó (a jobboldal felé): A maga házi lapjának mondja meg!) T. Képviselőház! Mindezekből természetesen nem következik, hogy mi, avagy a mostani választójogi kodifikációnk nyomán kialakuló új törvényhozásunk csakis ezekkel a közjogi törvényalkotásokkal foglalkozzék, mert felfogásom szerint ez a felsorolt közjogi kodifikáció csak azért szükséges, hogy teljessé Jegyük a közjogi fejlődés művét, de igazi jövő feladatainknak, mint ahogyan már; mondottam, gazdasági és szociálpolitikai síkon kell kialakulniuk. Ha meg méltóztatnak nézni a külföldi választójogi kodifikációk kifejlődését, meg méltóztatnak állapítani, hogy a választójog reformja és egy erőteljesebb szociálpolitikai aktivitás között a külföldi törvényhozások és a külföldi államok életében mindig egy észrevehető szabályos Junktim állott fenn, 1872-ben Angliában Gladstone a híres Balott Act-ben bevezette a titkos szavazást, de ugyanakkor megalkotta és lefektette az intézményes parasztvédelem első intézményeit, bevezette az általános népoktatást, a közegészségügy megszervezését és megalkotta a munkaszerződések szabályozásának első törvényeit. 1884-ben, mikor a híres »Reform Actben« 3 millióról 5 millióra emelte fel a választók számát, létrehozta a törvényhozás a magánalkalmazotti törvényt, a híres Shop Act-et, és inaugurálta azt a hatalmas vámpolitikát, melynek voltaképpen szociális jelentősége volt. mert vámmentessé akarta tenni az angol ember számára mindazokat az < élelmiszereket, amelyeket az ő bőséges reggelijéhez el szokott fogyasztani. Ez volt a híres. »Free Breakfast Table« törvény. Es tovább is kimutatható Angliában ez a parallel fejlődés a közjogi és a szociális kodifííkáció között. Ugyanez a fejlődési menet a későbbiek isorán is. 1885-től egészen 1918^ig a Representation of the People Act megvalósításáig, amely idő alatt, míg a választók száma 22 -millióra emelkedett, Anglia szociális szempontokból, a szociális védelem szempontjából i& a világ legelső államává fejlődött. Ugyanezt mutatja a német fejlődés is, amikor 1870-ben Bismarck megalkotta a Reichswahlgesetzet, szinte ugyanakkor megtartotta az első birodalmi konferenciát, a munkások jogainak védelméről és biztosításáról és lefektette a mai német modern társadalombiztosítás alapjait, mint elsőt az -egész világon. Hasonló a fejlődés Belgiumiban,, ahol 1893-ban megcsinálták a plurális szavazati jogot, majd 1899-ben, amikor megtízszerezték a szavazók számát, de azzal párhuzamosan szabályozták a gyermekek ós nőik munkaviszonyait, bevezették a munkafelügyelet intézményét, törvényeket hoztak a munka- és munkás véd elemről. Ugyanígy volt r Hollandiában és mindenütt másutt. Hollandiában különösen ése 1938 március 2U-èn, csütörtökön. 33a az 1887-es és 1896-os években bekövetkezett választójogi reformokkal kapcsolatban. És amikor ezekre a szempontokra itt utalok, nem tudok megfeledkezni arról a rendikívül érdekes történelmi koincidenciáról, hogy amikor mi ezt a választójogi törvényjavaslatot megkezdtük tárgyalni a bizottságban, azzal egyidejűleg — nem véletlen — öt szociálpolitikai rendelet látott napvilágot a hivatalos lapban, szinte egyidejűleg történt meg az 1937:XXI. t.-c. életbeléptetése, amely az egyes munkaviszonyokból folyó kérdések modern szabályozásáról szól és megint a történelem intését kell látnunk abban, hogy amikor a választójogi javaslat bizottsági vitáját befejeztük, azzal egyidejűleg hozatott tető alá a törvényhozásban az első nagyszabású Darányireform a mezőgazdasági szociálpolitikában, a mezőgazdasági népesség szociális biztosításáról. (Úgy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen. — Br. Vay Miklós: Ez tnem tetszik az ellenzéknek!) Én azt a reményt táplálom e javaslattal szemben, hogy törvényerőre emelkedése után még nagyobb lendületet kap az a szociálpolitikai törvényhozás, amely — mint azt a felsorolt külföldi példákból is látjuk — rendszerint párhuzamos irányban és tempóban alakul ki a közjogi jogkiterjesztés processzusáról. Még egy követelmény van, amelyet a választójogi kodifikációval és ezzel a javaslattal szemben is támasztunk, ez pedig az, hogy ezzel a választójogi törvénnyel végre juttassuk nyugvópontra a választójogi kérdést (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) és egyszersmindenikorra küszöböljük ki a magyar nemzet testéből azt a fertőző méreganyagot, amelyet a választójogi probléma megoldatlansága jelentett évtizedeken keresztül a magyar politikában. (Ügy van! Ügy van! Taps a baloldalon.) Én nem élek abban az illúzióban, hogy ez tényleg be fog következni, mert a választójog^ lkérdése az élet kérdése. Amint az élet fejlődik, a választójognak is fejlődnie kell, es én egyetlen nyugateurópai államot sem ismerek, ahol a választójog problémája a gazdasági és szociális helyzet állandó változásával ne lenne mindig aktuális probléma. Így van ez Angliában, így van Franciaországban, Belgiumban, minden nyugateurópai államban, ahol hol a női választójog kérdése, hol a relatív többségi szisztéma, hol a proporcionális rendszer és a választókerületi beosztás problémája van napirenden. De azok között a választójogi küzdelmek között, amelyek Magyarországon a jövőben fognak kialakulni és a múltbeli választójogi küzdelmek között, nálunk mégis lesz differencia. Az eddigi választójogi küzdelmek, mint hangsúlyoztam volt, a titkos választójog, tehát a modern parlamentáris szisztéma, a tiszta népképviselet bevezetéseért folytak, kardinális nagy elvi kérdések ért, amelyeket megoldottunk ezzel a választójogi kodifikációval. A jövőben lehetnek választójogi problémáink, de azok már csupán másodrendű részletkérdések lesznek, esetleg kisebb-nagyobb javítások, pl. a pluralitás kérdése, ;az aktív választójog kiterjesztése, de nem kardinális kérdések,, elvi, principiális szempontok tekintetében, ezek a küzdelmek nem lehetnek tehát alkalmasak arra, hogy ismét kettéosszák a. nemzeti közvéleményt, s talán a történelem legkritikusabb pillanatában rendítsék meg e nemzet stabilitását. (I]gaz! Ügy van! jobbfelől és a középen.) És utoljára még egj

r szempont, amelynek 48*