Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-288

334 Az országgyűlés képviselőházának 288. érvényesülésiéit ettől a választójogi kodifikációtól várjuk, a következő. Azt hisszük és azt reméljük, hogy ezzel a kodifiikációval végkép el fog tűnni a magyar közéletből az a választójogi miszticizanus, aimely abban az illúzióban ringatott nagy tömegeket, hogy a választójog kérdése az egyetlen magyar probléma, a választójog az a politikai »medicina universalis«, amelynek megalkotásánál a nemzet minden bajai orvosoltatnak és minden problémái megoldatnak. Most, ba a titkos választójog életbelép és az elkövetkező parlamentek annak alapján kialakulnak, fognak előtérbe kerülni az igazi nagy nemzeti problémák. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezek megoldása és a jövő szempontjából való biztosítása csak akkor fog eredménynyel járni, ha azok a törvényhozások, amelyek e kodifikáció, a választójog megszavazása nyomán fognak összeülni, tisztában lesznek a nemzet iránti kötelességeikkel. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) Ha ezekkel tisztában lesznek, akkor ez a törvény le fogja tenni^ a történeleim; nagy vizsgáját a Jövendő ítélőszéke előtt, de ha nem lesznek vele tisztában és a jövő törvényhozásai nemi fognak felemelkedni a nemzeti élethivatásnak és életküldetésnelk arra a magaslatára, amelyről beszédem elején szólottam, ez a választójogi kodifikáció is csak_ egy múló és tűnő epizód lesz a, nemzet életében, amelyet csakhamar be fog futni és el fog tüntetni az elmúlásnak az az örökzöld repkénye, amely annyi sóik jóakarat és segíteni szándékozás homlokára fonta a mulandóság koszorúját ezen a magyar földön. De iákkor végkép el fog tűnni az á választójogi és politikai misztikum is, amely e probléma felszínen tartásával, miéig ma is bűvölete alatt tartja kint a külföldön és bent az országban a politikai közvélemény egy részét. De nem is lesz haj, hogy ha ez a miszticizmus el fog tűnni, mert a mai idők kegyetlen és brutális realitásai közepette nincsen szükség ebben az országban semmiféle politikai misztikumra, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) kivéve egyetlenegy misztikumot, azt tudniillik, amely fanatikusan hisz abban, (Gr. Széchenyi György: Semmiféle misztikumra!) hogy 'ennek a nemzetnek sorsát és életútjait a legválságosabb és a legkeservesebb időkben is, sőt talán leginkább ilyenkor, a Gondviselés jóakarata vezérli és irányítja. A javaslatot elfogadom. (Hosszantartó, élénk éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző : Apponyi György gróf! Elnök: Apponyi György gróf képviselő urat illeti a szó. Gr. Apponyi György: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! balfelql.) Antal István igen t. képviselóltiársiuiník rendkívül érdekes, sokhelyütt lelkes, máshelyütt meg borongós beszédéből ki akarok ragadni egypár momentumot, amelyet nem lehet válasz nélkül hagyni erről az oldalról és amely olyan természetű volt, hogy méltán tarthat igényt az érdeklődésre. Antal István képviselő úr — igen helyesen — abban látja ennek a most előttünk fekvő javaslatnak korszakalkotó voltát, hogy •az egész vonalon bevezeti a titkosságot és ez alkalomanal képviselőtársunk igen szép és ékes szavakkal jelleimezte a titkos szavazati jogot, dicsérte annak előnyeit az eddigií 'Szavazati joggal szemben, úgyhogy, megvallom, amienynyiben magunk is nem lettünk volna meggyőzése 19

S8 március 24-én, csütörtökön, ződve a titkos választójog helyes voltáról, Antal István képviselő úr teljesen meggyőzött volna róla bennünket. Antal István képviselő úr azonban ugyanakkor, amikor igen helyesen mindenkit meggyőzött a titkos választójog helyes voltáról, azt a megjegyzést is tette, hogy a titkosság bevezetése olyan fontos, olyan lényeges és olyan korszakalkotó dolog, hogy szerinte másodrendűek .mindazok a kifogások, mindazok a kritikák, mindazok a hibák, amelyekre itt az ellenzéki oldalon rámutattunk és rámutatunk ennek a javaslatnak a tárgyalása kapcsán és azt a felszólítást intézte mindenkihez, aki ehhez a kérdéshez hozzászól, hogy lehetőleg ne nagyon piszkáljuk azokat a 'másodrendű fontosságú részletkérdéseket, lehetőleg ne nagyon kifogás óljuk az, esetleg szerinte is kifogásolható, de nem lényeges dolgokat, hanieim magunk is csatlakozzunk a titkos választójog bevezetése mellett, egyöntetű ieöikes állásfogbar láshoz és majdnemi — ha jól értettem a szavait — az új választó jog ünnepléséhez. Antal István t. képviselőtársam szerintem itt egy alapvető tévedésbe^ esett, t. ii. a titkosság bevezetése nem egy része csupán ennek a javaslatnak, a titkos szavazati jog bevezetése maga a célja ennek a törvényjavaslatnak, ha jól értettem a miniszterelnök urat, aki erről beszélt, ha jól értettem, imég annak idején néhai Gömbös Gyula miniszterelnök urat, aki tulajdonképpen elindította azt a folyamatot, amely ennek a javaslatnak a ímegszületéséhez vezetett, (vitéz Sebestyén Kálmán : Csakhogy elismeri! — Rassay Károly: Károlyi Gyula indította meg!) Károlyi Gyula indította meg, de Gömbös Gyula hivatta össze ' azt a pártközi konferenciát, Antal István képviselő úrra való. tekintettel így állítom be a .dolgot. {Derültség a baloldalon. — Fábián Béla: Engedmény!) Mondom,, a titkosság maga a lényege ennek a javaslatnak, itt tehát nem lehet összehasonlításokat tenni; olyan értelemben, hogy melyek a fontosabb és melyek a kevésbbé fontos részei ennek a javaslatnak. Ha mi itt kifogásolunk egyes dolgokat, ha mi itt egyes dolgoknak, egyes szakaszoknak a módosítását kívántuk és kívánjuk, ha mi nem vagyunk megelégedve ennek a javaslatnak minden részletével, ez nem azt jelenti, hogy mi nem vagyunk teljesen tisztában azzal, hogy valóban nagy és valóban korszakalkotó lépés történik ebben az országban, a titkos választójog megteremtésével, nem jelenti azt, t. Ház, hogy nem ismerjük el ennek a javaslatnak minden hibája mellett Darányi Kálmán miniszterelnök úrnak és az egész kormánynak az érdemét, amely az első kormány volt, mely nemcsak ígérte, hanem a Ház elé is hozta a titkos választójogot. Ezt előre le óhajtom szögezni, a később gyakorlandó kritikáin mellett is elismerem, és mindenkinek el kell ismernie a kormánynak ezt az érdemét. Antal István képviselőtársunk azonban mindjárt lerontotta, vagy legalább megpróbálta lerontani, akarata ellenére is, azt a jó hatást, amelyet a kormány azzal a gesztusával keltett hogy a titkos választójogot idehozta a Ház elé, lerontotta azzal, amikor azt mondta, hogy a ütkos választójog bevezetésével a többségi párt és azon keresztül a kormány is önként nagy áldozatot hozott azzal, hogy önként lemondott a nyilt választójog által nyújtott visszaélésekről, (Felkiáltások a jobboldalon: Ezt nem mondta! Szó sincs róla!), illetve a visszaélések lehetősé-