Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-288

332 Az országgyűlés képviselőházának 288, ugyan nem! Újra. kezdődik! —< Br. Vay Miklós: Itt vagyunk! Most megvan a titkos, most nem kell! — Meizler Károly: Igenis itt vagyunk. Ez nem megoldás. Igen nagy tévedés. — Br. Vay Miklós: Az kell az uraknak természetesen, ami nincs.— Meizler Károly: Ez nem megoldás! Ez a kapitalizmus választójoga!) amely Trianon tragikus eseményének 'bekövetkezte után Trianonhoz,, de hangsúlyozom, nem a trianoni igényekhez és a trianoni keretekhez,, hanem a Trianonból származható kötelességekihez igazította a magyar állam alkotmányjogi felépítményét és közjogi struktúráját, főleg abban a tekintetben, 'hogy a passzivitásnak azt az immanens erejét, amely a magyar közigazgatási és alkotmányjognak önvédelemszerűen, évszázadok folyamán életösztönszerűleg kialakult sajátsága volt, igyekezett az aktivitás dinamikus erejével felruházni s a magyar közjogi konstrukcióból a rezisztencia összes elemeit kiemelni és cselekvő erővé átalakítani. De felfogásom szerint e törvényjavaslattal nincs befejezve az a közjogi reformalkotás, amelyet a nemzetnek feltétlenül meg kell valósítania, ha meg akarja oldani mindazokat a gazdasági és szociális feladatokat, amelyeknek megoldása nélkül nem tud ellenállni az r események áradatának. Szerintem maga a választójog kérdése sincs nyugvópontra juttatva mind addig, amíg tető alá nem hozzuk az, összeférhetlenségi kérdést szabályozó törvényt. (Rassay Károly: Nagyon helyes. — Taps a jobboldalon.) Az összeférhetlenség kérdését szabályozó törvény (Taps a jobboldalon.) kell hogy koronája legyen a mi választójogi kodifik4ciónknak. (Ügy van! Ügy van!) Nekem az elmúlt esztendő nyarán egy igen magas színvonalú és igen nagytekintélyű nemzetközi testület előtt, a világ összes parlamentjeinek Parisban gyülekező kongresszusán egy előadás keretében volt alkalmam ebben a kérdésben állást foglalni és rámutatni arra, hogy ha a parlamenteknek közismert és a különböző írók által különbözőképpen magyarázott krízisei bekövetkeztek, e krízisek egyik legfőbb oka éppen az összeférhetlenség' kérdésének rendezetlensége, (Ügy van! Ügy van!) vagy az összeférhetlenség kérdésének nem kellő szabályozása volt, 'ami megingatta a nagy néptömegek bizalmát és hitét az ő sorsát intéző törvényhozók anyagi és erkölcsi függetlenségében. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon. — Rassay Károly: Sohasem akadályoztuk, mindig követeltük! — Meizler Károly: Hozzák ide, megszavazzuk azonnal! — Bárczay János: Nekünk is jogunk van ezt kérni! — Meizler Károly: Ugyan! Ugyan!) Elnök: Meizler képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Br. Vay Miklós: A demagógia előreveti az árnyékát.) Antal István: Az a felfogásom, hogy annak az államnak, amely súlyt helyez az ő parlamenti népképviseleti szisztémájának normális és zavartalan működésére, megfelelő összeférhetlenséigi jogszabályok alkotásával valóságos közj'Ogi védőműveket kell húznia e parlamenti szisztéma köré, amely közjogi védőművek nem hódolva meg a demagógia nyomásának, amely az összes szakembereket ki akiarja zárni a parlementből, hanem ezekben a kérdésekben megfelelő mértéket tartva, hatályos közjogi garanciákkal biztosítja a parlament tagjainak teljes anyagi és erkölcsi függetlenségét,, mind felülről a kormányhatalomtól, mind alulról, a tömegek pressziójától. (Helyeslés a jobboldalon.) ülése 1938 március 2^-én, csütörtökön. Felfogásom szerint elkerülhetetlen közjogi probléma közigazgatásunk népi átszervezésének, s teljes depolitizálásának ^keresztülvitele közigazgatási politikánknak erőteljesebbé, hatályosabbá tétele szempontjából, hogy közigazgatásunk, amely mai szerkezetével képtelen, különösen alsó tagozatában, megbirkózni a modern szociális és népgondozási problémákkal, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) felruháztassék mindazokkal az eszközökkel és lehetőségekkel, amelyeket a számban és súlyban megnövekedett mai társadalmi és népi problémák támasztanak a hivatása magaslatán álló közigazgatással és igazgatási politikával szemben. Itt van az egyesülési és gyülekezési jog kérdésének szabályozatlan matériája, amely a mai időkben rendkívül fontos és rendkívül időszerű probléma, különösen e választó jogi törvényünkkel kapcsolatban, mert e választójogi törvényünk a politikai pártokat mintegy közjogi jogalanysághoz juttatja, amely eddig ismeretlen volt a magyar közjogi rendszerben. Lehetetlen tehát kitérni az elől a követelmény elől, hogy a pártoknak mint közjogi jogalanyoknak jogi szabályozását különösen procedurális kérdésekben ne igyekezzünk egy nagyszabású jogi reformalkotás útján tető alá hozni. Itt lesz meg a törvényes lehetőségünk arra, hogy túlmenően a most e javaslatban kontemplált vonalon, intézményesen tegyük lehetetlenné a közéleti érvényesülését a nemzet szellemiségébe, a magyar állam eszméjébe beilleszkedni nem tudó pártoknak, hanem egyáltalában törvény útján tegyük lehetetlenné az ilyen pártoknak közjogi megszületését és közjogi exísztenciáját. (Helyeslés jobbfelől.) Míg egyik részről biztosítanunk kell a teljes szabadságot, a teljes mozgási lehetőséget, a magyar nemzet alkotmányos alapján álló, a nagy nemzeti célokba beilleszkedő pártok számára, addig közjogi jogszabály útján akadályozzunk meg minden olyan pártpolitikai alakulást, amely tagadja a nemzeti államnak létét és létjogosultságát és törvényellenes eszközökkel igyekszik céljainak elérésére. (Helyeslés és taps jobbfelől.) Itt van továbbá mint sürgősen megoldandó közjogi feladat, az, amire először kellett volna kitérnem, t. i. a sajtójognak elkerülhetetlen reformja, amely — ismétlem — a legfontosabb és leghalaszthatatlanabb közjogi teendőink sorába tartozik. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés és taps jobboldalon. — Egy hang a jobboldalon: Ez a legsürgősebb! — Rassay Károly (a jobboldal felé): Mi baja? — Nagy zaj a jobb- és a baloldalon.) Jelenlegi sajtótörvényünk egy boldog, nagy Magyarország derült optimizmusában született meg és nem felel meg többé azoknak a követelményeknek, amelyeket a mai külső helyzet és a mai belső problémák állítanak egy modern sajtójogi kodifikációval szemben. (Buchinger Manó közbeszól.) Felfogásom szerint egy titkos választásba nem mehetünk bele jelenlegi sajtójogi jogszabályaink mellett. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon! — Rassay Károly: Csakjtllami pénzből fenntartott sajtóval, úgy-e? — Zaj a jobboldalon. — Krúdy Ferenc (Rassay Károly felé): Kartelpénzből fenntartott sajtóval sem, sőt még kevésbbé. — Nagy zaj a jobb- és baloldalon.) Felfogásom szerint nemcsak logikai, de politikai és közjogi junktimnak kell fennállnia a választójog és a sajtójog reformja között. (Egy hang jobbfelől: Ez természetes! — Helyeslés jobbfelől.) De sajtójogi kodifikáció nél-