Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-288

Az országgyűlés képviselőházának 288. nyaink javulnak, amint lehetővé válik a családalapítás és az állandó foglalkozáshoz való jutás, amint ikulturalis életünk kimélyül, és az iskolákat végzők száma emelkedik, az ennek nyomán kialakuló új társadalmi rétegekkel automatikusan gyarapodjék e törvényjavaslat működése kapcsán az aktív választójoggal bírók létszáma. T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy még- egy másik szempontra is rámutassak* e törvényjavaslat politikai, sőt történelmi jelentőségének bizonyításául, amelyet talán először kellett volna említenem és ez az a szempont, amire már a bizottsági tárgyalás során részletesen rámutattam. E törvényjavaslat nagy jelentőségét a magyar politika, a magyar közélet és közjogi kodifikációk történetében felfogásom szerint ugyanis az adja meg, hogy voltaképpen ezzel a törvényjavaslattal megy át a magyar közélet, a magyar parlamentarizmus a tiszta népképviselet alapjára. Rámutattam a bizottsági ülésen arra, hogy a magyar kormányzati szisztéma, amelyet ugyan parlamentáris szisztémának szoktak jogi tankönyveink elkönyvelni, 1867. év óta, voltaképpen nem parlametáris, hanem guvernamentális szisztéma volt, éspedig azért, mert az összes létező állami főhatalmak között a végrehajtó hatalmat gyakorló kormánynak volt a preponderáns szerepe a nemzet életének irányításában, olyannyira, hogy a mindenkori kormányzat sokkal nagyobb befolyással^ rendelkezett a mindenkori parlamenti többség kialakulásában, mint a parlamenti többségeknek a kormányzat összeállításában és a kormányzati politika irányításában. (Felkiáltások: Ez igaz! Ügy van!) Ezt a tényt lehet különböző szempontból megvilágítani, lehet a tiszta parlamentáris és demokratikus követelmények szemszögéből kárhoztatni, lehet elvi alapon elítélni, bár ha a helyes történelmi perspektíva szempontjából nézzük a múlt eseményeit, azt kell mondanunk s arra a konzekvenciára^ kell jutnunk, hogy a magyar nemzeti élet a kérdéses időkben nem is helyezkedhetett más álláspontra a maga főhatalmi funkcióinak kiépítésénél, mint erre, az úgynevezett guvernamentális szisztémára. Az Ausztriával és a dinasztiával fennálló speciális államjogi viszonyunk a nemzetet ugyanis olyan közjogü konstrukcióba szorította bele, amely ellentétben állt a nemzeti közvélemény nagy többségének érzületével, de amelyhez mégis ragaszkodnunk kellett, mert a monarchia nagyhatalmi pozíciója biztosította a nemzet számára évtizedeken át a teljes nemzeti és politikai egység tényét és állapotát. Itt volt ezenkívül ,a nemzetiségi kérdés állandó mementója, amely miatt közjogi berendezkedésünk felépítésénél — a nemzeti állam egységét biztosítandó — a központi kormányzat^ erejét, hatalmát és akcióképességét intézményesen kellett megnövelni. Felfogásom szerint tehát dogmatikus, elvi és teoretikus szempontokból lehet kritizálni ezt az említett guvernamentális államvezetési rendszert, azonban, hogy ez voltaképpen a nemzeti önvédelem és életösztön kényszerű következményeinek volt az elkerülhetetlen konzekvenciája, ehhez a történelmi retrospektiv szemlélet alapján alig szólhatunk más véleménnyel hozzá. T. Ház! Felfogásom szerint voltaképpen tehát ezzel a törvényjavaslattal helyeződik a magyar kormányzati rendszer a tiszta népképviseleti alapokra és amikor az én igen t. ellen'ése 1938 március 24-én, csütörtökön. 329 zéki képviselőtársaim ezt a törvényjavaslatot különböző mellékes, másodrendű szempontok, de az ő felfogásuk szerint talán mégis elsőrendűnek felfogott elvek: például a választók számának csökkentése, a kettős választási szisztéma beépítése és más szempontok alapján kritika tárgyává teszik, kérem vegyék tekintetbe, hogy a törvényjavaslat minden lehetséges hibája és minden lehetséges hiányossága mellett is eltörpül az a tény, hogy a titkos választójog általános bevezetésével, a szabad és tiszta választások közjogi garanciának intézményes biztosításával voltaképpen ezzel a törvényjavaslattal közeledünk ' első ízben a tiszta és ideális parlamentáris szisztéma felé, ami annál nagyobb dolog, mert hiszen a körülöttünk kialakuló európai események nem éppen a népképviseleti principiumok kiépülését és a parlamentáris szisztéma megerősödését mutatják számunkra. (Ügy van! JJgy van! Taps jobbfelől.) T. Ház! Felfogásom szerint,, ellentétben igen sok képviselőtársamnak a bizottságban elhangzott véleményével, egy olyan viszonylag szűk választói bázison nyugvó, de titkos választási rendszer, amely azonkívül a szabad és tiszta választások összes közjogi garanciáival rendelkezik, sokkal inkább megfelel a demokratikus és a parlamentáris követelményeknek, mintha akármilyen széleskörű is a választók száma, de a fennálló választási rendszer, illetve a választójogi törvény hiányosságai nem teszik lehetővé a választójogban részesülők politikai akaratának a szabad megnyilvánulását. Az a nézetem, hogy ez a tény: a népakarat szabad megnyilvánulásának az intézményes lehetővé tétele, egy olyan nagy plusz a javaslatban, amelynek honorálását, azt hiszem, az ellenkező oldaltól is teljes joggal kérhetjük. (Ügy van! jobbfelől.) Van még egy másik szempont is. Felfogásom szerint a magyar politikai életnek évtizedeken át az volt — hogy egy volt képviselőtársunk, Kállay Miklós szavát használjam — a rákfenéje, hogy a fennálló választójogi rendszer az ellenzék számára még relatíve tiszta választás esetén is megadta azt a látszatot, illetve e látszat politikai kihasználásának a lehetőségét, hogy nem a vele szemben ülő, hanem a mögötte álló politikai tábor mögött sorakozik fel a nemzet többsége és ez által látszólag — ismétlem — bizonyos tetszetős politikai argumentumot adott a törvényhozás mindenkioiri legalitásának és auktoritásának a kétségbevonására és a megtámadására. Amikor ezt a tényt konstatálni kénytelen vagyok, itt is felhívom az ellenkező oldalon ülő képviselőtársaim figyelmét arra, amit a bizottságban mondtam» hogy az a parlamenti többség, amely ezt a választójogi és parlamenti reformot most .megvalósítja, voltaképpen történelmi lépést tesz előre, a tiszta magyar • népképviseleti kormányzati rendszer kiépítése felé, úgyszólván egyetlen tollvonással • lemond mindazokról a prerogatívákról és könnyebbségekről, amelyekkel 70 esztendőn keresztül a választásoknál a mindenkori parlamenti többség rendelkezett és amely prerogatívákról és könnyebbségekről a Nyugat-Európában uralkodó többségi pártok sem szoktak — mint beszédem elején hangsúlyoztam volt az angol és a francia példákkal kapcsolatban —• olyan könnyűszerrel lemondani. (Ügy van! jobbfelől.) Végtelen hálás vagyok, hogy ezt a véleményt olyan illusztris