Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-288

330 Az örszúggyűlés képviselőházának 288 ellenzéki vezérek, mint Eckhardt Tibor képviselőtársam, a kisgazdapárt újévi ülésén honorálta és elismerte és nagyon köszönöm Sulyok Dezső képviselőtársamnak is, aki tegnap ugyanerre a szempontra hívta fel a képviselőház figyelmét, . bár ő érvelésének kapcsán megemlítette volt az is, hogy az 1848-ban az akkori kiváltságos rétegek is önként mondtak le jogaikról, mégsem igényeltek a maguk számára semmiféle elismerést a nemzettől. Ez így is van. Nem igényeltek semmiféle elismerést, de a nemzeti történelemnek egy későbbi stádiumában e cselekedetükért mégis a tisztelet tárgyai lettek az utókor előtt. Én nem követelek tiszteletet és elismerést a mi számunkra, mert ennek az általunk most eszközölt e »lemondási aktusnak« jelentősége sem méreteiben, sem hatásaiban nem hasonlítható a nagy 48-as reformokhoz, annak a lojális konstatálását ^azonban mégis kérem az ellentétes oldalon ülő képviselőtársaim részéről is, hogy a politikai béke érdekében, a megfelelő nyugalmas politikai r atmoszféra megteremtése érdekében, amelyért ők — elismerem.— tiszteletreméltó áldozatot hoztak, ez a párt is meghozta a maga áldozatát, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) ennek a törvényjavaslatnak beterjesztésével és törvényerőre leendő emelésével. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől. — Rassay Károly: Én azt hittem, meggyőződésből hozzák!) Azt hiszem, önök sem meggyőződésük ellenére csinálták! (Rassay Károly: De akkor az nem áldozat! — Halljuk! Halljuk! jobb felől. — Rassay Károly: Üzletet csináltak itt? — Br. Berg Miksa: Gseftnek tekintik? — vitéz Martsekényi Imre: Mindenesetre pozíciófeladás! — Rassay Károly: Az igen! — Br. Berg Miksa: Egyes képviselőknek áldozat, az biztos! — vitéz Martsekényi Imre: Majd megérzed még te is ! Már megkezdték az éreztetést ! — Br. Berg Miksa: Hol? — vitéz Martsekényi Imre: Az a hat! Nem szabad nagyon elbizakodni! — Halljuk! Halljuk! jobbfelöl') T. Képviselőház! Ez a javaslat tehát elhatározó,, történelmi lépés a tiszta népképviseleti rendszer bevezetése felé. De nem lennék tárgyilagos ember, ha nem említeném meg, hogy e lépésünk ellen konzervatív oldalról komoly aggályok is emeltettek. Ez aggályok közül, amelyek különösen a titkos választásnak szinte egyik lépésről a másikra való általános bevezetésével kapcsolatban bizonyos konzervatív politikusok részéről felmerültek, néhány szempont honorálását a magam részéről is figyelemre méltónak tartom. Itt van elsősorban gróf Bethlen István igen. t. képviselőtársunk álláspontja, aki — mint az ismeretes. — erről a kérdésről, tudniillik a választójogi reformról, az egyik napilapunk újévi számában egy hatalmas cikket írt, azt a nevezetes újévi választójogi cikket, amely nemcsak írója személyének nagy közéleti súlyánál, de tartalmának rendkívül figyelemreméltó és súlyos jelentőségénél fogva is (Ügy van! Ügy van! a középen.) olyan természetű, hogy mindnyájunk figyelmét megérdemli. Bethlen István gróf ebben a cikkében szinte hazafias aggodalom által hajtva, kiált fel: »proletár nemzet vagyunk« és ha bevezetünk egy olyan választójogi rendszert, amely nem állít be az érvényesülő választójogi szisztémá/ba semmiféle nemzeti és konzervatív kautélát és korrektívumot, a politikai hatalom előbb vagy utóbb olyan társadalmi rétegek kezébe ikerül, amelyek nemülése 1038 március 2h-én, csütörtökön. csak hogy a nemzet, de még a saját érdekeik felismeréséire sem képesek. Előre kell bocsátanom, hogy én nem osztom Bethlen István grófnak azt a nézetét, hogy proletár nemzet vagyunk, jóllehet teljesen igaza van abban, hogy az ország lakosságának többsége — 50, vagy 60%-a — nincstelen, földhözragadt elemekből áll. Megengedi azonban nekem gróf Bethlen István igen t. képviselőtársam, én a »proletár« fogalmát szociológiai fogalomnak tekintem, amely már egy véglegesen kialakult társadalmi osztályt jelöl meg, amely a. maga sajátos szellemiségével, öntudatával (Ügy van! Ügy van!) és sajátos lelkisége következtében exkluzivitást érez minden más társadalmi réteggel és érdektelenséget ^ a nemzet nagy közérdekeivel szemben. Az én tiszteletteljes nézetem szerint a magyar nincstelenek nagy tömegei még nem jutottak el a proletárosztállyá válásnak ehhez a stádiumiához (Váry Albert: Nem. így gondolta!) és felfogásom szerint csak rajtunik múlik, hogy soha ide el ne jussanak. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Csak rajtunk múlik, hogy ezek a hatalmas néprétegek ne a proietár-mivolt és a proletárhabitus ismérveivel, hanem teljesen a polgári világban élő és nemzeti öntudattal rendelkező nemzettag (mentalitásában és habitusában fejlődjenek ki. (Helyeslés.) Én osztom azokat a hazafias aggodalmakat, amelyeket Bethlen István gróf ebben a cikkében a szélsőségek esetleges előtérbenyomulásával kapcsolatban fejez ki, az a nézetem azonban, hogy ha nemzeti szempontokból minél inkább tartunk _ egy-egy társadalmi réteg politikai öntudatrajutásától, annál inkább kötelességünk gondoskodni arról, hogy ez az öníudatrajutás itt a parlament színe előtt követ kezzék be. (Helyeslés.) Az a nézetem ugyanis, hogy a szélsőségek elleni küzdelemben igen hatalmas hatóereje van a parlamenti eszme és a parlamenti munka érvényesülésének, mert ha ezeknek a szélsőséges elemeknek európai evolúcióját nézem, azt látom, hogy egyetlen országban sem parlamentáris úton jutottak politikai hatalomhoz, vagy ha hatalomra is jutottak, sohasem tudták azt parlamenti és alkotmányos eszközökkel megtartani. Felfogásom szerint a parlament levegője nem alkalmas atmoszféra a szélsőségek számára. A parlamentben hideg, objektív fejek tárgyilagos állásfoglalása, elsősorban azonban mélységes tudás, nagy felelősségérzet, bátor kiállás és áldozatkészség kell a politikai elvek hangsúlyozásához és érvényesítéséhez. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Olyan követelmények ezek, amelyekkel az úgynevezett szélsőséges mozgalínak nem igen szoktak rendelkezni. (Buehingev Manó: Mit szólnak ehhez az elvtársak?) Igazat adok azonban e nevezetes választójogi cikk ama részének, amely kifejti, hogy a választójog kérdése tulajdonképpen a politikai hatalom kérdése, sőt én továbbviszem ezt az okoskodást egy másik vonalon és azt mondom, hogy a választójog mindenkari terjedelmétől függ az, hogy a politikai hatalomban az egyes néposztályok miként részesednek és a választójog* széles vagy ^szük volta dönti el azt, hogy a politikai irányítás milyen társadalmi rétegek kezében van. Mély tisztelettel kérek félóra meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja.