Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-288

-26 Az országgyűlés képviselőházának 288, megoldásával az igazi népi és faji erők átszer­vezéséhez, a nemzet népi ós faji alapzatának és gyökérzetének a megerősítéséhez. (Ügy van! ügy van! jobb felől.) Ezekre a princípiumokra való tekintette! azonban a közvéleménynek egy vonalon, egy ponton mégis igaza van. Igaza van, amikor azt kívánja tőlünk, hogy minél előbb fejezzük be választójogi vitatkozásainkat, (Ügy van! Úgy van! jobbfelöl,) azt kívánja tőlünk, hogy a leg­szükségesebb mértéken túl ne feszítsük ezt a problémát, ne bíbelődjünk időtlen-időkig má­sodrendű választójogi formulákkal és részlet­kérdésekkel, hanem igyekezzünk minél gyor­sabb tempóban tető alá hozni közjogi építmé­nyünk beteljesítésének ezt az utolsó alkotását. Pia már elkövettük azt a hibát, hogy évtizede­ken keresztül nem foglalkoztunk ezzel a kér­déssel, nem gondoskodtunk a választójog foko­zatos kiépítéséről és rugalmas kifejlesztéséről, legalább most, amikor rohannak körülöttünk az események és a nemzet exisztenciális nagy problémái minden pillanatban felmerülhetnek, amikor a politikai atmoszféra olyan kedvező, hogy szinte tálcán hozza számunkra e kérdés közmsgnyugvást keltő megoldását, igyekez­zünk azt végleges nyugvópontra juttatva a magyar közélet időszerű problémái közül ki­kapcsolni. (Mezey Lajos: Nagyon helyes állás­pont! — Ügy van! Úgy van! jobb felől.) Remélem, hogy ezekkel a kijelentéseimmel. nem adtam okot és alkalmat semmiféle félre­értésre abban a tekintetben, mintha én lebe­csülném a közjogi legiszláció jelentőségét a gazdiasági és szociális problémák megoldása szempontjából, mintha az volna a nézetem, hogy a választójogi reformnak, általában a közjogi törvényhozásnak nincs semmi konkrét összefüggése a nemzet felmerülő és időszerű gazdasági és szociális problémáival. Ez rend­kívül helytelen állásfoglalás volna mind gya­korlati, mind elméleti szempontokból. Egy nemzet közjogi struktúrája és alkot­mányjogi felépítése a, legszorosabb kölcsönha­tásban áll az illető nemzet .gazdasági és szo­ciális szeríkezetével és amint a közjogi struk­túra fejlődése logikusan vonja maga után a gazdasági és a szociális szerkezeit átépítését, ngy a, gazdasági és szociális viszonyok fejlő­désének logikus konzekvenciája az alkotmány­jogi keretnek a fejlődés követelményeihez való hozzáidoniítása. A nemzet közjogi berendezke­dése és alkotmányjogi struktúrája! — hogy an­nak a szociológiai teóriának az álláspontját fogadjam el, amely a nemzetek életét és szer­kezetét az emberi organizmushoz hasonlítja — a csontrendszerhez hasonlít, amely csontrend­szerhez vannak hozzárögzítve a gazdasági, tár­sadalmi és szociális működést végző társadalmi szervek. Ha ez a oson trendszer hibás vagy gyenge, ha nem áll elég szilárd alapokon, ha nem rendelkezik elegendő ellenálló erővel, ak­kor funkcionális zavaróik állnak, be a gazda­sági és társadalmi tevékenységet végző szer­vek életműködésében iS ( és az egész nemzeti organizmus súlyos belső komplikációk elé ke­rül. Egy nemzet közjogi berendezkedése — is­métlem — a legszorosabb, legbensőbb össze­köttetésben áll a mindenkori gazdasági és szo­ciális helyzettel, emeltyűje vagy fékje lehet az időszerű gazdasági és szociális problémák meg­oldásának, mert a gazdasági és szociális ellen­tétek, amelyek természetes velejárói a gazda­sági és szociális problémák rendezésére _ irá­nyuló törekvéseknek, rendszerint a politikai hatalom síkján fejlődnek ki és közjogi eszkö­zökkel igyekeznek az államban érvényre jutni. ülése 1938 március 2k-én, csütörtökön. S itt van súlyos, sőt egyenesen sorsdöntő szerepe a választójog problémájának, t. Kép­viselőház. Felfogásom szerint ugyanis a vá­lasztójog az a része az alkotmánynak, amely­lyel az életképes társadalmi erők belekapcso­lódnak az állam életfolyamatába. A választó­jog az a közjogi szűrőszerkezet, amely a nem­zeti társadalom mélyéből a gazdasági és szo­ciális fejlődés következtében kibontakozó új érdekekéig szelektálja és alkotmányos érvénye­süléshez juttatja. A választójog az a közjogi transzformátor, amely a nemzet értékes és konstruktív társadalmi erőit közjogi erőkké alakítja át, az a közjogi véredényrendszer, amely a társadalom erőit közvetíti az állami életfolyamatok, számára, az állami és a nem­zeti célok megvalósítására. (Taps.) Már most, ha ezen az alapon felvetjük azt a nagy kérdést, hogy melyik az a helyes vá­lasztójogi rendszer, amely viszonylag, emberi számítás szerint leginkább megközelíti a töké­letesség követelményét, erre a válaszom nem lehet más: az a helyes választójog,, amely a nemzet minden egyes társadalmi rétegéből fel­színre tudja hozni az értékes és konstruktív elemeket (Helyeslés és taps a jobboldalon.) s ezeket a maga meglévő anyagi és alak jogi apparátusával az állam érdekében, az ál­lam javára, hatalmas közjogi alkotó erőkiké tudja átalakítani. (Helyeslés és taps a jobb­oldalon.) Ennek alapján egyetlen gyakorlati követel­mény támasztható azzal a választójogi sziszté­mával szemiben, amelyet a kifejtett szempon­tokra való figyelemmel helyesnek tartunk s amelynek egy értékes tervezetéről ma itt tárgya­lunk: az a választójogi rendszer helyes, amely minden társadalmi réteget a maga nemzetpoli­tikai súlyához mérten hanghoz, érvényesülés­hez juttat a törvényhozás termében, hogy ilyen­képpen a magyar törvényhozásnak . (minden ténye az egységes nemzeti társadalom és az ezen felépülő egységes nemzeti állam _ akarat­nyilvánuíásának legyen a hű kifejezője. (Ügy van! jobbfelől.) Felfogásom szerint a mai körülmények kö­zött csak ez lehet az egyetlen helyes és irány­adó gyakorlati szempont, ame'ly bennünket a választói jog kodifikálásánál vezethet és sem­miféle teoretikus felfogás, semmiféle apriorisz­tikus tétel, semmiféle dogmatikus, követel­mény, vagy akadémikus megállapítás nem játszhatik szerepet e gyakorlati cél elérésénél, mert ha van a nemzetéletnek, a nemzet fenn­maradásának, a nemzet exisztenciájának olyan problémája, ahol semmiféle^ elmélet, jogi vagy politikai fikció s apriorisztikus tétel nem jut­hat szóhoz a nemzeti élet gyakorlati . követel­ményeivel szemben, akkor a választójog prob­lémája bizonyára ilyen. (Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől.) Ez a javaslat felfogásom szerint azért ér­demel elismerést, mert elvonatkoztatva magát minden dogmatikus megállapítástól^ minden teoretikus ízű, spekulativ eszmétől, minden ap­riorisztikus tételtől, a választójogi szisztéma kiépítésénél csak arra az egyetlen szempontra volt figyelemmel, hogy az ország mai helyze­tében, a ránk zúduló külső események rohaná­sában és a nemzet súlyos belső problémái kö­zepette, melyik az a választójogi szisztéma, amely ilyen viszonyok közt a nemzetnek leg­több ellenálló erőt ad kifelé és legtöbb rugal­masságot a belső problémák megoldása tekin­tetében. (Ügy van! — Taps jobbfelől)

Next

/
Thumbnails
Contents