Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-288

Az országgyűlés képviselőházának 288. T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, ha reámutatok arra, hogy ez nem csupán ennek a választójogi reformnak, ennek a tervezetnek az érdeme. Ha megi méltóztatnak nézni a nagy nyugateurópai demokratikus államok választó­jogi kodifikációit, elsősorban azokét az államo­két, amelyekről a túloldalról annyi hivatkozás esik, akkor ezekben az országokban ugyaneze­ket a megállapításokat méltóztathatnak konsta­tálni. Az angol választói jog az én felfogásom, de mértékadó angol politikusok felfogása sze­rint is, nem felel meg százszázalékig az ideális demokratikus követelményeknek és azoknak az elvi szempontoknak, amelyeket a közjogi egyenlőség^ és a tiszta parlamentáris gondolat a választói joggal szemben felállíthatott volna. Hatalmas társadalmi és politikai mozgalmak is vannak e miatt folyamatban Angliában a népképviseleti demokrácia szószólóinak tábo­rából a fennálló angol válaszitási rendszer meg­változtatására. Társadalmi egyesületek, politi­kai testületek és szövetségek alakultak a proporcionális választói jog bevezetésére, ame­lyek hatalmas propagandával, óriási anyagi áldozatokkal, a közvélemény megmozdításával igyekeznek a jelenlegi, ismétlem, a közjogi egyenlőség és a parlamenti demokrácia ideális követelményeinek nem száz százalékig 'megfe­lelő angol választójogi szisztémát eliminálni és helyébe a demokratikus követelményeknek teo­retice jobban megfelelő proporcionális válasz­tójogi rendszert tenni. És méltóztassék megengedni, hogy ezzel kapcsolatban egy olyan demokratikus és olyan modern angol politikus véleményét idézzem, mint Austin Chamberlain, az angol politika nemrég elhunyt kiváló államférfiának és volt külügyminiszteréneik véleményét, — amelyet az elmúlt hetekben az, egyik napilapunkban meg­jelent kitűnő választójogi tanulmányban olvas­tam — aki ellenállt minden proporcionális választójogi reformtörekvésnek, azt mondván egy beszédében, hogy lehet, hogy ez a ma fenn­álló választói jog nem felel meg a közjogi egyenlőség teoretikus követelményeinek, lehet, hogy száz százalékig nem is egyezik a demokra­tikus szempontokkal és a modern népképvise­leti rendszer ideális követelményeivel, mivel azonban azt kénytelen konstatálni, hogy e vá­lasztói jog uralma alatt a 1 brit impérium fej­lődött, a farit demokrácia gyarapodott,. *az angol hatalom gazdagságban és erkölcsi javakban ki­épült és az angol impérium hatalma úgyszól­ván teljessé vált a világnak mind az öt részé­ben, ő a maga részéről kénytelen ellenállni minden olyan politikai törekvésnek, amely a jelenlegi választójogi szisztémát meg akarja változtatni, mert azt kénytelen konstatálni, hogy Európa igen sok államában- a legideáli­sabb, legdemokratikusabb választójogi szisz­téma mellett, az egész parlamentáris kormány­zat és demokratikus politikai rendszer össze­omlott. De hasonló álláspontot foglalt el ezekben a kérdésekben gyakorlatilag Mac Donald, az elhunyt nagy angol munkásvezér is, aki a li­berálisok által törvényerőre emelt választójogi reiform segítségével többséget szerezvén, ellen­állt minden olyan igyekezetnek és kísérlet­nek, amely meg akarta volna változtatni a je­lenlegi választójogi szisztémát azzal, hogy a relatív többségi rendszert kiküszöböli és a vá; lasztókerületek beosztásában mutatkozó kiáltó egyenetlenségeket megszünteti. Akarnak t. képviselőtársaim francia pél­dákat? Közismert dolog, hogy Franciaország­ülése 1938 március 2^-én, csütörtökön. 327 ban a nők nem rendelkeznek választójoggal a nagy demokratikus és parlamentáris elvek legnagyobb dicsőségére. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Hivatkozhatom arra, hogy itt is nagyjelentőségű és rendkívüli súlyú politiku­sok állanak a jelenlegi francia választójogi szisztéma megváltoztatását célzó politikai moz­galmak élén. André Tardieu volt miniszter­elnök például egy háromkötetes munkát írt: »La révolution à refaire« címmel a jelenlegi francia választójogi és parlamentáris rendszer ellen, amelynek első részében kimutatja, hogy a jelenlegi francia választójogi szisztéma sem nem demokratikus, sem pedig nem egyenlő; ennek következtében a nemzet kisebbsége di­rigálja a többség politikáját. »La Chambre ne représenté pas la majorité de la nation, et moins la majorité des électeurs«. A francia kamara nem reprezentálja a nemzet többsé­gét — mondja könyvének egyik helyén — és' még kevésbbé reprezentálja a választók több­ségét .s kimutatja, hogy a 40 milliós francia nemzet sorsát voltaképpen három-, illetőleg 3 és félmillió választó állásfoglalása dönti el jobbra vagy balra. (Kertész Miklós: 7—8 mil­lió! _ Egy-egy pártra kétmillió szokott ott jutni!) T. képviselőtársam, méltóztassék elol­vasni André Tardieunek ezt a munkáját: eb­ben kimutatja, hogy Franciaország 40 millió lakosa közül van 11 millió választó, e 11 millió választó közül rendszerint nem szavaz 3'5 millió és ennélfogva a parlamenti többség az ilyképpen maradó 7 és félmilliós választói létszámnak a feléből, tehát körülbelül 3 millióból alakul ki. Egyébként nem akartam ennek a kérdésnek ilyen részletes taglalásába bocsátkozni. (Ker­tész Miklós: Nyolcmillió ember szavaz!) J Mindezekből a külföldi példákból egyetlen­egy szempont lehet, amely számunkra prakti­kus irányítást és útmutatást adhat választó­jogi kodifikációnk mikéntje tekintetében. És pedig az, hogy választójogi szisztémánk ki­építésénél^ és választójogi konstrukciónk meg­alkotásánál nem lehetünk —- ismétlem — sem­miféle dogmatikus, apriorisztikus és teoretikus tételre figyelemmel, hanem csak egy szem­pontra, hogy tudniillik olyan közjogi struktú­rát, olyan államgogi szerkezetet és választójogi szisztémát adjunk ennek a nemzetnek, aminek következtébena nemzeti és népi erőknek kiépü­lése, meghatványozódása és nem ezeknek az el­sorvadása következik he. (Elénk helyeslés és taps jobbfelől) T. Ház! Már most melyik az az elvi prin­cípium, amely ennek a szempontnak meg­felel? Ez szerintem nem lehet más, mint az, — s ezt a szempontot nem én hangsúlyozom elő­ször^ — r hogy a . nemzet fennmaradásának, fejlődésének, problémái megoldásának, az ösz­szes magyar életkérdések elintézésének és megvalósításának érdekében kifejtett mun­kába be kell vonni a nemzeti társadalom min­den értékes és minden konstruktív erejét, ille­tőleg minden társadalmi réteg minden kon­struktív részét, mert a mai válságos helyzet­ben, a mai külpolitikai események közepette a reánk zúduló belpolitikai, főként szociális kér­déseket nem vagyunk képesek megoldani más­képpen, mint csak t olyan közjogi konstruk­ció, olyan választójogi szisztéma, s olyan állam jogi intézmények felépítésével, amelyek nem differenciálják, hanem integrálják a nem­zet belső kohézív erejét és neutralizálják ama társadalmi^ erőtényezők hatását, - amelyek de­kompozíciót és dezorganizációt idéznének elő a nemzet életében. (Taps a jobboldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents