Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-287
320 Az országgyűlés képviselőházának '> nos, a ómagyar (közvélemény nincs és eddig sem volt kellőképpen tájékoztatva a külügyi kérdésekben. (Rajniss Ferenc: Tájékoztassa a képviselő úr. — Nagy zaj a jobboldalon-) Bemélem, hogy a külügyminiszter úr és a miniszterelnök^ úr megtalálja az útját annak, hogy ezt a tájékozatlanságot, amely a magyar közvéleményben, a magyar intelligenciában és széles rétegekben megnyilatkozik, a jövőben pótolni tudja. (Zaj.) Mivel éhben a kérdésben a külügyminiszter úr nem nyújtott nekem biztosítékot, nem tudom tudomásul venni a válaszát. (Nagy zaj a jobboldalon- — Bárczay János: Majd mi tudomásul vesszük!) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a külügyminiszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik gróf Széchenyi György képviselő úr második interpellációja, a kormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa); »Interpelláció a magyar hűség és jóhírnév megőrzése tárgyában a magyar kir. miniszterelnök úrhoz és az összkormányhoz. Az elmúlt napok eseményei kétségtelenül meglepetésszerűen és hirtelen játszódtak le a szomszédos Ausztria területén. Ennek a meglepetésnek és a tények következtében előállott súlyosbodó helyzetnek kívánom tulajdonítani, hogy a magyar kormány és a magyar rádió, valamint a kormánysajtó nagy része nem talált elismerő, résztvevő szót Seipel, Dollfuss és Schuschnigg Ausztriának gleichschaltolása alkalmával, mely a fegyveres megszállás jegyé ben és nem a jog és szabad elhatározás jegyében játszódott le. A magyar lovagiasság megkívánja, hogy úgy a volt államfőről, mint a kancellárról megemlékezzünk, hiszen jó barátokként működtünk váll-váll mellett együtt három esztendőn keresztül. tJgy vélem, hogy ennek a kötelezettségnek minden felfogás és minden párt eleget tehet, amennyiben ragaszkodik az ősi magyar lovagiassághoz. Nemcsak azok, akik Ausztria függetlenségének elvesztésében a magyar függetlenség és szabadság fellegvárának elvesztését siratják. Ezért felteszem a kérdést a magyar miniszterelnök úrhoz, nem-e gondolja e kérdésben a magyar jóhírnevet veszélyeztetettnek? Alkalmat kívánok adni a magyar kormány egy tagjának, hogy megnyilatkozhassak ebben a kérdésben.« Elnök: Gróf Széchenyi György képviselő urat illeti a szó. Gr. Széchenyi György: Kis nemzet vagyunk (Rajniss Ferenc: Tisztelt Ház! — Derültség.) >és éppen ezért a mai időkben a létükben veszélyeztetett nemzetekhez tartozunk. (Zajos ellenmondások a jobboldalon.) Ha feladjuk nemzeti tradiciónkat, (Egy hang a jobboldalon: Ki adja feli) önmagunkat miáris feladtuk! (vitéz Shvoy Kálmán: Szabad olvasni? Ne olvasson!) A megcsonkított Auszt-. ria hű barátunk és szövetségesünk volt az elmúlt időkben. (Egy hang a jobboldalon: Megszűnt! — Rajniss Ferenc: Kösse fel a fringiát a képviselő úr és foglalja vissza! — Zaj) Őszinte barátaink voltak Seipel, Dollfuss és. Schuschnigg. A vezető emberek férfiaktként viselkedtek a közelmúlt nehéz napokban, bármi lett légyen is a küzdelem vége. (Bárczay János: Nem volt olyan nehéz!) Az elismerés zászlaját ezért kell meghajtanunk előttük, 87. ülése 1938 március 23-án, szerdán. (Felkiáltások a jobboldalon: Ki előtt?) s ezzel nem sértünk és nem sérthetünk meg egy harmadik nemízetet, (vitéz Csiesery-Rónay István: Csak Németországot!) az egységessé kikáltott német 'birodalmat sem. (Rajniss Ferenc közbeszól. — Zaj.) Különben »Veritas liberabit nos«. (Derültség és zaj a jobboldalon.) Csak erre az igazságra alapíthatjuk a nemzet fejlődését és a mi jövőnket, (vitéz Szalay László: Éljen a baráti Németország!) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. Darányi Kálmán miniszterelnök: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen.) Képviselőtársam talán nem anynyira az elmondott, mint inkább a bejegyzett interpellációjában a magyar hűségről és lovagiasságról beszélt. Méltóztassék megengedni nekem, hogy ebben a tekintetben t. képviselőtársamtól ne fogadjak el kitanítást. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Képviselőtársam felszólalását és írásbeli interpellációját bizonyos tájékozatlanság jellemzi; egyebekben pedig méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy a magyar kormányt mélyen átérzett felelőssége vezette és a nemzet egyetemes érdekében járt el. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga illeti meg. Gr. Széchenyi György: T. Ház! Először is ki akarom jelenteni, hogy abban a szövegben, amelyet az interpellációmban írtam, semmi néven nevezendő vonatkozást, sértést és támadást sem fejeztem ki a miniszterelnök úrral szemben. Ennek ' folytán a miniszterelnök úr válasza félrevágás volt, félreirányítása volt annak a kérdésnek, amelyet én felvetettem. (Zajos ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Ezt én itt, a Ház színe előtt megállapítom. (Nagy zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) Egyébként, minthogy a miniszterelnök úr választ nem adott, több mondanivalóm nincs, (vitéz Shvoy Kálmán: Ezt is kár volt elmondani. — Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: Kérdem at. Házat, méltóztatik-e a miniszterelnök úr válaszát tudomásul venni? (Igen! — Élénk éljenzés és taps.) A Ház a választ tudomásul vette. — Felkiáltások jobbfelől: Most már visszajöhet a kereszténypárt!) Következik Payr Hugó képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz a magyar függetlenség biztosítékairól. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa): »Interpelláció a miniszterelnök úrhoz a magyar függetlenség biztosítékairól. Milyen külpolitikai biztosítékai vannak Magyarország függetlenségének? Budapest, 1938 március 22-én. Payr Hugó s. Jk.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó- (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! (Rajniss Ferenc: Mi van az öngyujtópárttal? -Zaj.) Payr Hugó: T. Ház! Bekében a kis államok mindig nagy népek uszályhordozói voltak. (Rajniss Ferenc: Nem voltak!^ Ne általánosítson!) Ennek ellenében élvezték a patrónusuk segítségét, támogatását,, sőt, ha kellett, fegyveres védelmét is. Szerbiáért világháborút robbantott ki Oroszország, Belgium