Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-287

Az országgyűlés képviselőházának 287. ülése 1938 március 23-án, szerdán. Sál semlegességéért Anglia és a dominium ok szálltak hadba (Zaj.) s a kis nemzetek mindig számíthattak hatalmas szövetségeseik fegyverbarátságára és hűségére. A háború után a Versailles körüli békékben a győztes nagyhatalmak életképtelen kis államok egész sorát hívták életre anélkül, hogy ezeknek akár gazdasági, akár politikai, hovatartozan dóságáról gondoskodtak volna vagy csatlakozását lehetővé tették volna(Csilléry András, Gyömörey István, Homonnay Tivadar és Toper ezer Akosné belépnek a terembe. Felkiáltások jobb felől: Éljen a kereszténypárt! — vitéz Shvoy Kálmán: Éljen az igazi kereszténypárt! — Elénk taps jobb felől. - Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. Ház! Payr Hugó: A győzte© nagyhatalmak —. mint mondottam — kis és életképtelen kis államok egész sorát alakították meg. Ezeket demilitarizálták, hogy ne tudjanak védekezni és gúzsba kötötték, hogy fejlődésüket megakadályozzák,, nemzetiségileg széttagolták,^ hogy örök nyugtalanságot teremtsenek Európa szívében. A népek millióit kényszerítették koldussorsra és nyilvánvaló, hogy mindezért ; a sok nyomoruságért, bajért, nyugtalanságért és háborús veszedelemért, amely Európát immár huszadik éve állandóan izgalomban tartja, a győztes nagyhatalmak diplomáciai rövidlátása lesz felelős a, történelem _ előtt. (Zaj. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk!) De mindezzel szemben, mintegy ennek ellentételekképpen a kis államoknak legalább megvolt az a hitük, hogy a hatalmak talán a puszta létüket meg fogják védeni és meg fogják őket menteni. Megvolt az a hitük, hogy a hatalmak legalább a saját alkotásaikat megvédik és megvédik azokat a milliókat, akik a rájuk kényszerített nyomorúságos életet megpróbálták mégis valahogyan végigélni. Ennek ellenére most az látjuk, hogy máról holnapra államok eltűnnek a föld színéről. (Rajniss Ferenc: Hát bizony. — Zaj.) A múlt héten tanúi voltunk Ausztria tragikus összeomlásának, (vitéz Csicsery-Rónay István: Előrelátható volt. — Gr. Festetics Domonkos: Ezt mindenki látta! — Zaj.) Csak öt perc türelmet kérek! (Gr. Festetics Domonkos: Csak a Nemzeti Öngyújtó Front nem látta! — Zaj. — Elnök csenget.) Azóta olvastuk, hogy Csehszlovákia is reszket. (Felkiáltások jobbfelől: Reszkessen is! — Zaj.) mert Anglia nem biztosítja határait és fennmaradását. Ügy tudjuk, hogy a népszövetségi eszme zátonyra futott (Bárczay János: Hála Istennek!) és a Népszövetség eszmei céljától ma távolabb van, mint valaha is; a munkássága üres bizottságosdiban merül ki. (Zaj. —- Elnök csenget. — Gr. Festetics Domonkos: Sóhivatal!) Bármilyen legyen valakinek ilyen körülmények között a politikai érzése vagy szimpátiája, mindnyájunknak kétségbeesve kell körülnéznünk (Zajos ellenmondások a jobboldalon. — Bárczay János: Nem esünk kétségbe! — Gr. Festetics Domonkos: Rémhírterjesztő a Nemzeti Öngyújtó Front. — Boczonádi Szabó Imre: Ilyen rémhírt ne terjesszen! — Nagy zaj.) és ellenségektől körülvéve felvetődik önkénytelenül is az a kérdés: van-e a világon olyan szövetségesünk, aki mellettünk áll, (vitéz Csicsery-Rónay István: Van!) aki segít, akinek fontosak vagyunk? Avagy a veszély pillanatában úgy járunk-e, mint Ausztria, amelyet cserbenhagyott az egész világ s még könnyet sem hullajtottak érte? (Rajniss Fe* renc: Mi nem járhatunk úgy: nem vagyunk németek! — Zaj.) Ne méltóztassanak félreérteni, nem Németország ellen beszélek. A III. Birodalomnak életszükséglete volt az Anschluss; érthető politikai eszmekörének és célkitűzésének diadalmas befejezése, (vitéz Csicsery-Rónay István: Az osztrák népnek is életszükséglete volt!) A III. Birodalomra nézve gazdasági és politikai szükségesség volt, hogy beolvassza Ausztriát, ott élő fajtestvéreivel s annak az országnak gazdasági é

#

s kulturális struktúrájával egyetemben, (vitéz Csicsery-Rónay István: Fajtestvéreik!) Teljesen megértem tehát Németországot, amelynek eljárását nagy (nemzeti életcélok irányították és amelynek eljárását a történelem előtt a sacro-egoismo igazolni fogja. (Felkiáltások a jobboldalon: Nahát!) Mégis úgy érzem, nem lehet szó nélkül elmenni Ausztria történelmi tragédiája mellett. (Rajniss Ferenc: Nem tragédia! ök nem érzik annak!) Elvégre Ausztria államszövetségesünk volt hosszú időkön keresztül, (Gr. Festetics Domonkos: Micsoda? Allamszövetségesünk? Nem ismeri a történelmet!) a múlt sok emléke, tradíciója, jóés balsorsa (Bárczay János:,Inkább balsorsa!) fűzött össze bennünket. A barátság a legutóbbi időben igen élénk és közvetlen volt,, a közös gazdasági élet és a kulturális hatások sokezer szála fűzött össze bennünket. (Rajniss Ferenc: Nem jó az irányzék!) Lehetetlenség tehát, hogy a magyar parlamentben szó ne essék arról a volt országról és vqlt szövetségesünkről, amelynek miniszterelnöke pár héttel ezelőtt még itt tárgyalt Budapesten a magyar kormány fejével és az olasz kormány kiküldöttjével. Lehetetlenség, hogy búcsúszó nélkül menjünk el annak az államnak sírja mellett, (Zaj a jobboldalon.) amelynek megrendítő sorsa megint rádöbbentett minket arra az igazságra, hogy jaj a kis államoknak! (Zaj. — Elnök csenget.) Erezzük ezt, annál is inkább, mert Ausztria sorsa Önkénytelenül felveti azt a kérdést, hogy vannak-e Magyarország függetlenségének külpolitikai biztosítékai? (Bárczay János: Vannak! — Rajniss Ferenc: Mi vagyunk a biztosíték! A magyar nép a biztosíték! — Gr. Festetics Domonkos: Menjen a Szeged-kávéházba! — Rajniss Ferenc: Ijesztgeti a népet ilyen beszédekkel! — Gr. Festetics Domonkos: Rémhírterjesztésért be r kellene csukni! Németországban már becsuknák ilyenért!) Az én érzésem szerint Ausztria példájára hivatkozva azt 'kell válaszolni erre a kérdésre, hogy ima a nagy népeket rideg érzéseik vezetik s a barátság érzése és a hűség olyan eszmék, amelyek ma már csak a régmúltból járnák vissza hozzánk. Mussolini azt mondotta, hogy egy nép, amelynek többsége nem akarja a függetlenséget, neflni számíthat a külföld támogatására. Bölcs és helyes megállapítás, (Gr. Festetics Domonkos: Nem egészen így mondta!) csak éppen nem válaszol arra a kérdésre, hogy mit csináljon egy nép, ha a nép többségétől nem. kérdezik meg, hogy mit akar (Rajniss Ferenc: Kérdezze meg Hitlertől és Mussolinitól! Válasz fizetve! — Derültség. — Zaj a jobboldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Nagyanyó meséi!) ha esetleg éppen ezzel akadályozzák meg, mondjuk, forradalmi erők, hogy a többség