Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-276

22 Az országgyűlés képviselőházának 276 mozni, ilyen alapon helyet elfoglalni és tékozolni a képviselőház idejét: igazán nem tartom célszerűnek és méltányosnak. Az érintett képviselőtársam már megmondta az illető úrnak, hogy ő sem valami leányálom. Ajánlom MegayMeissner umiak, hogy tegyem csalt fel egy olyan kerek bársonyisapkát és vegyen magára kaftánt, Csilléry úgy le fogja kiapiaitni az utcán, mint a parancsolat, mert egészein biztosain tegnap beszivárgott pól'isi zsidónak fogja nézni. Azután jön Haám Artúr képviselőtársam és boldogan üdvözli a javaslatot. Hozzáteszi, hogy még akkor is boldog volna,, ha csak a felét adná a javaslat annak, amit ad. (Esztergályos János: Próbáljon ő megélni ilyen tökmag-járadékbóin Nem akarok senki boldogságának útjába állani, hiszen ez teljesen magánügy, ha ez őt boldoggá teszi. Egy zsíros .középbirtokos azonban, aki a mellett képviselői fizetést kap, ezenfelül még bankigazgató is, ne essen hasra a gyönyörűségtől, ha egy 65 éves földmunkás hosszú munka után havi 5 pengő támogatást kap. (Farkas István: Ez a magyar fajszeretet! így szeretik a parasztot!) Ez liipoíkrízis! Lehet és szabad tárgyilagos lenni, ilyen alapvető, országos érdekű kérdésekben lehet megkísérelnünk egymást meggyőzni egymás igazáról, de állandóan hitvitákat rendezni és felrakni a csizmát az asztalra, amely nem tartozik oda, állandóan '• fajmagyarkodni és állandóan rohamozni vala- j kát azért, mert töbibet és jobbat latkiatr, ez nem I szolgálja azt az ügyet, amelyet az illető urak i vele szolgálni alkarnak. Sok mondanivalóm volna, különösen Haám Artúr 'képviselőtársammak, azonban egyrészt időm sincs, másrészt ! Peyer képviselőtársam nyomban úgy elnadrá- ! golta, hogy már inlkább sajnáltam, mintsem I haragudtam rá. Elég az, amit kapott, nem is I folytatom tovább, inkább rátérek magára a ! javaslatra. Éppen csak érinteni akartam ezt a j kérdést azért, hogy próbálják meg az urak oda- • átról kicsit tárgyilagosabban kezelni a kérdé- í seket és a dolgokat. T. Ház! Sajátságos és jellemző, hogy ez a törvényjavaslat, amelynek szociálpolitikai jel- j legét élesen igyekeznek kidomborítani, a szociálpolitikai bizottság retortáját elkerülte. (Farkas István: Ez is érdekes jelenség!) Miért nem került ez a javaslat a társadalompolitikai bizottságba? Amikor olvastam, hogy ilyen javaslat kerül a Ház elé, vártam, hogy meg fognak hívni, mert tagja vagyok a társadalompolitikai bizottságnak. Vártam, hogy meg fognak hívni és módom lesz majd ott hozzászólni. Nagy meglepetéssel olvasom, hogy a szociálpolitikai bizottságot ez a javaslat elkerülte. Miért? Nem lehet más oka, mint az, hogy maga a minisztérium is elismeri, hogy ebben a javaslatban solk mindenféle van, csak éppen szociálpolitika nincs. (Zaj a szélsőbaloldaion.) Ha ugyanis a minisztérium mérlegelése szerint volna benne szociálpolitika vagy volna benne szociális vonatkozás, akkor nyilvánvalóan a szociálpolitikai bizottságot is megkérdezték volna,, hogy mi a véleménye erről a javaslatról, mint ahogyan a javaslatokat a különböző bízottságokhoz a szerint teszik át, hogy milyen jellegűek és milyen bizottsághoz tartoznak. Valóban a helyzet az, hogy hiányoznak azok az attribútumok, amelyek nélkül szociális intézmény nem állhat fenn. Később ugyan erre rá fognak jönni, mint ahogyan a mezőgazdasági biztosítás eddigi kísérleteivel kapcsolatban már is rájöhettek. Egy kevés jóakarattal és egy kis előre, illése 1938 március 3-án, csütörtökön. látással bizony többre kellene és lehetne mennünk, hiszen már a messze múltban, 30 évvel ezelőtt jött létre országos határozat, amely a kormányt kötelezi a mezőgazdasági munkásbiztosítás megalkotására. Akkor azonban boldog, vagy ha nem is boldog, de gazdag és nagy ország voltunk és akkor az ipari és kereskedelmi munkáso'kon kívül német mintára meg lehetett volna alkotni a mezőgazdasági szociális biztosítást is. Azóta fejlődött volna, azóta megerősödött volna és most egy problémánkkal egészen bizonyos kevesebb lett volna. Felbecsülhetetlen értékekhez és erőforrásokhoz jutott volna az ország közvetve ugyan, de valóságban, emelkedett volna a falukultúra, a közegészségügy javult volna, s, magyar rög munkásainaik teherbíróképessége növekedett volna. T. Képviselőház! Az ipari munkásbiztosí tás is hiányos. Hiányzik még belőle a munkanélküliség esetére való biztosítás, amit ezzel az alkalommal ismét megreklamálok. Éz addig lesz »ceterum censeo«, amíg ezt a biztosítási ágat be nem iktatják a magyar szociális biztosítás hálózatába. Nem hinném, hogy mi volnánk az egyetlen ország, amely ennek a biztosítási ásnak bevezetésére képtelen. Akár gazdasági szempontból, akár termelési szempontból, akár értelmi szempontból, akkor, amikor az egész világ igyekszik gondoskodni a maga munkanélküliségéről, lehetetlen az, hogy éppen Magvavországon leeyen a munkanélküli ember, aki saját hibáján kívül vált munkanélkülivé, bitang jószág-, elesett ember, aki kiesik a termelésből és egyidejűleg kiesik a fogyasztásból is. Ez nem önérdek és nem egyoldalú érdek. Erdeke az egész egyetemes magyar közgazdasági életnek, hogy a munkanélküli ember ne legyen teljesen fogyasztó képtelen. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon i _ Farkas István: Ez a nemzetgazdasági szempont.) Nem hiszem, hogy Magyarország számára kívánatos volna az. a szociális feszültség, amelyet a munkanélküliség okoz, amely világszerte fellép, még ott is, ahol a munkanélkülieket ellátják és támogatják, meri hiszen életstandardjának a munkanélkülisegélyezés esetében is kénytelen a feléről lemondani. Ez a nagy szociális feszültség okozza mindazt, ami ma az egész világon szemünk előtt végbemegy, ami valamilyen tragédiába fog beletorkolni, háborúba vagy forradalmakba. Nem lehet vitás az urak előtt, hogy a háború és forradalom versenyt fut egymással és hogy nincs olyan szociológus, politikus vagy diplomata, aki meg tudná mondani, melyik ér célhoz előbb, melyik lesz győzelmes, de hogy katasztrófába torkollik ez a nagy feszültség, az egészen bizonyos. Minden országnak kötelessége volna elkövetni, ami tőle telük, arra, nézve, hogy ezt a szociális feszültséget enyhítse és ennek a szociális feszültségnek enyhítéséhez igenis, nagyban hozzájárulna a munkanélküliség esetére való kötelező biztosítás. A magyar ipari és kereskedelmi szociális biztosítást teljessé tenné és erne aztán büszkén hivatkozhatnánk, hogy van egy tökéletes intézményünk. Már beszédem elején, amidőn a miniszterelnök úrrai vitatkoztaim említettem, hogy r a szociális biztosítás alapja a betegség esetére való biztosítás. Miért? Azért, mert a betegség az ember életének kísérője, minden percben rátörhet. Betegség gyakran érheti és éri is az