Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-287

Az országgyűlés képviselőházának 2 ben a borfogyasztási adónaik erősebb ikimunkálása ügyében interpellációt terjesztett elő. Az interpellációra a végleges válaszom a következő: A borfogyasztási adó teljes összegében a községek számára van átengedve» ez okból a községi háztartások egyik jelentős bevételi forrása. A borfogyasztási adó (kivetését és kezelését a 121.100/1923. P. M. számú rendelet szabályozza. A rendelet, illetve az ahhoz csatolt szabályrendeleti minta alapján a községek részéről megalkotott bor-, szesz-, búsfogyasztási adóról szóló szabályrendeletek rendelkezései szerint a fogyasztási adó alapja a ténylegesen elfogyasztott <bormennyiség'. Ezért a 'borfogyasztási adót csakis ez után a bormennyiség után lehet kivetni; a borfogyasztási adónak a fogyasztó jövedelme és^ vagyoni viszonyai, tehát általában teherbíróképessége szerint történő kivetését tehát az érvényben álló rendeletek" nem teszik lehetővé. A rendelet értelmében a kivetés kétféle módon történik: szemléi vek szerint tételenként, vagy az adózóval történt r [kiegyezés alapján átalányösszegben. Az átalány útján történő adóztatásnak csakis termelőknél, — ezeknél is kizáróan, a háztartásukban» vagy gazdaságukban elfogyasztott bormennyiség után — van helye. A községi költségvetések felülvizsgálata során többízben megállapítást nyert, hogy egyes községekben a borfogyasztási adóból származó bevétel eredménye — minthogy az adót átalány alapon vetették ki — nem éri el azt a mértéket, amely az országos átlagnak megfeleL Tekintve, hogy a községek jövedelmi forrásaikra természetszerűen rá vannak utalva, sőt a községek nagyrésze csupán állami segély juttatásával tudja rendes szükségleteit fedezni, az átalányozás útján leendő kivetés reális alapjának megállapítása céljából indokoltnak mutatkozott több esetben a borfogyasztási adónak tételenként való kivetése. A tételenkénti, vagyis szemleív szerinti kivetés ugyanis nem csupán az adótétel helyes megállapítását biztosítja, hanem azt is célozza, hogy az elért eredmény alapján a következő években az átalányozás valóságos alapja megállapítható legyen. Rámutatok még arra, hogy az interpelláló képviselő úr részéről felvetett és zaklatásnak m in r ősi tett fogyasztási adókivetések nyilvánvalóan arra vezethetők vissza, hogy egyes községekben a helyes bevétel megállapítása érdekében a múltban követett átalányozási rendszer helyett átmenetileg a tételenkénti adóztatást vezették be. Amint a tételenkénti kivetések tapasztalati adatai a valóságos fogyasztás megállapításához kellő alapot nyújtanak, nem lesz akadálya annak, hogy a termelőknél újból a borfogyasztási adó átalány ozási rendszeréhez térjenek vissza. Kérem a t. Képviselőházat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1938. évi március hó 4-én. Széll s. fei.« Elnök: Patacsi Dénes képviselő urat a viszonválasz joga illeti meg. Patacsi Dénes: Elfogadom a miniszteri választ. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszter úrnak az interpellációra adott vá7. ülése 1938 március 23-án, szerdán, 317 Iaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következnek az interpellációk. Drobni Lajos képviselő úr törölte interpellációját. Czirják Antal képviselő úr kíván szólni. Czirják Antal: T. Ház! A pénzügyminiszter úr nincs a képviselőházban s mivel interpellációm tárgya annyira aktuális, hogy arra legalább megnyugtató választ szeretnék kapni, kérem, hogy interpellációmat a jövő héten mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Hozzájárul a t. Ház? (Igen!) A Ház hozzájárul. Következik ifj. Balogh István képviselő úrnak az igazságügyminiszter úrhoz intézett interpellációja. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa): »Nagyméltóságú Miniszter Űr! 1931-ben egy Hauck László nevű gazdatiszt elindul, hogy az igazságot bizonyos, állítólag jogtalanul és okmányhamisítások segítségével birtokbavett földbirtokkal kapcsolatban megkeresse. Miután a földbirtokban igen magas állású úr ül, a fiatal gazdatiszt az igazságkeresésben az igazságtalanságok áradatát zúdítja magára. Nagyméltóságú Miniszter Űr! Ebben az igazságkeresésben az 1931. IX. 2-án kelt 76.349/931. k. ü. számú végzéssel egy olyan rémregényt megszégyenítő szörnyűség indul meg, amely, ha a nagyméltóságú miniszter úr fáradságot venne magának, hogy szálait végigkísérje, mélységesen megdöbbentené és minden igazságérzetét egyenesen fellázítaná. Nemcsak az történik, — amihez hozzá vagyunk szokva — hogy az igazságkereső fiatalembert a nemrég olyan szomorúan szőnyegen forgó elmeorvosi szakértelem paranoiás bolondnak nyilvánítja és mindenéből kifosztva, hamisított intézkedéssel hol bilincsbe veri, ho] szabadon engedi, végül a tébolydákon végighurcolja és ma is ott sinylődik, hanem az igazság mellé bátran odaálló vizsgálóbírót 'is egyszerűen hidegre teszik és kicsavarják kezéből minden fegyverét. Nagyméltóságú Miniszter Űr! Az ügybe olyan magasrangú személyek vannak belekeverve, akiket én itt most megnevezni nem akarok, de fenntartom magamnak a jogot, hogy a megindítandó új vizsgálat szerint a követendő eljáráshoz mérten bővebben hozzam ügyeiket a Ház elé. .Hajlandó-e a miniszter úr 1. az 1934-ben elintézetlenül félretett ügyet ismét kézbevétetni? 2. Hajlandó-e a miniszter úr a vizsgálóbírói székből alaptalanul elmozdított és megbüntetett vizsgálóbírót a vizsgálóbírói székbe visszahelyezni és az ügy továbbvitelét rá. bízni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Ifj. Balogh István: T. Ház! Egy szomorú ügyet kell itt a képviselőház előtt nyilvános ságra hoznom, mert az igazságügyi szolgálat egy országnak olyan alapja, olyan pillére, amely minden polgár megnyugvását kell szolgálnia. Én, aki nem vagyok jogászember, hoszszú időt töltöttem el ennek az igen kényes ügynek adatgyűjtésével, hogy teljes biztonsággal járulhassak ide a képviselőház színe elé ezzel a kényes kérdéssel. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Tfj. Balogh István: A következőkben ismer46*