Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-287

318 Az országgyűlés képviselőházának 287. illése 1938 március 23-án, szerdán. tetem röviden a kérdést részleteiben a t. Ház­zal és a mélyen t. miniszter úrral 1924-től 1931-ig bizonyos huza-vona folyt le gróf Benyovszky és egy Hauek nevű gazda­tiszt között, amelyet egy^ örökösödési per idé­zett elő. Ez az örökösödési per annyira fe­szültté tette a nagyúr és a szegény kisember között a hangulatot, hogy a nagy anyagi súly­lyal rendelkező ember minden pénzének latba­vetése ellenére sem bír a kisexisztenciájú, de igazsággal ibíró^ kisemberrel. Mire nagy protek­cióval, hogy úgy mondjam, belügyminiszté­riumi segédlettel, detektívek segítségével le­tartóztatás i intézkedést eszközölt ki, amit a szekszárdi rendőrhatóság közvetített. A sze­gény embert, mint már az az utóbbi időben sokfelé szokásos, bolondnak nyilvánították, megszekirózták, összetörték és felszállítottáik Budapestre. A részleteibe 'belemélyedni ennek az igen durva és komisz eljárásnak annál kevésbbé akarok, mert ez olya:n kellemetlen helyzetet idézne elő a közvélemény szempontjából az il­letékesekkel szemben, amely külpolitikai szem­pontból is — így ítélem meg — kellielm étlen volna a mi magyar igazságügyünk mostoha kezelését illetőleg. Négy nap múlva hallgatták ki a szegény 'összetört 'embert és négy nap múlva a. szek­szárdi ügyészség feiküldötte a. budapesti ügyésaségnek további intézkedés végett, amely átutalta az egyik itteni eme-gyógyinté^etbe, ahol megvizsgálták az illetőt és újra^ bilin­csekbe verve kísérték vissza az ügyészségre. Szomorú helyzet, hogy amikor az igazságot keresi egy kicsi ember,, nem tud a független magyar bíróságnál annyira vergődni, hogy megszerezze magának az igazságot, amely kel­lemetlen, öröksége visszamenőleg is kézzel­foghatóan írásokkal, okmányokkal igazolható. Amikor pedig fokozódik az idegfeszültsége, iáikkor ezt az embert meghurcolják, bolond­házha viszik, megszekirozzák,, vizsgálják, de közben mégis megborotváltatja magát vele a felügyelő, az orvos és így tovább. (Derültség és zaj.) Nem lebet, hogy ez a kontraszthely­zet orvoslás nélkül maradjon. Itt a magyar közigazgatás, a. magyar igazságszolgáltatás ferde útra való tereléséről van szó. (Dulin Jenő: Hiszen ez ©gy elmebeteg!) Igen, t. kép­viselőtársam, de elmebeteg nem kap borotvát a kezébe, nem adja az orvos egy bolond ke­zébe az arcát, bogy borotválja meg. Budapesten, amikor az ügyészség vizs­gálta az ügyet, és egy komoly vizsgálóbíró vette kezébe az ügyet, aki minden nyomás el­lenére az igazság mellé állott, akkor az illető vizsgálóbírót leváltották és orna is mint tör­vényszéki bíró működik. Az igazság ide tartozik. Az ügy olyan ko­moly, hogy éppen a képviselőház előtt vagyok kénytelen nyilvánosan megkérni az igazság­ügyminiszter urat, mint ennek a tárcának az új birtokosát, hogy tegye félre a kesztyűskéz­zel való ügykezelést, legyen erélyes, vizsgálja ki ezt az ügyet, amely már tönkretesz egy csa­ládot, egy exisztenciát az immár hét^ esztendő óta tartó ilyen kellemetlen elbánás révén. Ké­rem az igen t. miniszter urat, hogy azt a bizo­dalmat, amelyet mi mindnyájan érzünk iránta, akiről azt gondoljuk, hogy jobboldali ember, hiszen jobboldali előéletű úr, (Derültség.) a mi niszteri székből irányított következetes ügyke­zeléssel, a maga súlyával radikálisan oldja meg a dolgot. (Mozgás a jobboldalon és a közé­pen.) Nagyon szomorúnak tartom, hogy akad­nak itt képviselők, akik bár nagyméltóságúak, magasrangú urak, megmosolyogják az ilyen komoly dolgot, amikor kisemberről van szó. (Egy hang a jobboldalon: Nem azt nevetjük, hanem a miniszter úr előéletét!) Tessék megcá­folni, hogy nem olyan volt a miniszter úr elő­élete. Bízva abban, hogy kellően megvizsgálja a kérdést, tisztelettel várom a miniszter úr vá 1 ászát. Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván válaszolni. Mikecz Ödön igazságügyminiszter: T. Ház! Balogh István t. képviselőtársunk egy esetet hozott fel, amelynek közelebbi körülményeit nem jelölte meg, csupán általánosan körülírva bizonyos közigazgatási és bírósági eljárási sza­bálytalanságra utalt. Méltóztassék megengedni, hogy egészen röviden ismertessem a tényállást, amelyre az interpellációnak írásbeli szövege í» utal. Egy Hauck László nevű szekszárdi lakos ellen gróf Benyovszky Rezső és Kosa József né tettek feljelentéseket. A feljelentések következ­tében detektívek mentek ki 1931 augusztus 6-án lakására, ott illetékes felhatalmazás alapján házkutatást tartottak, a talált okmányokat zár alá vették és Hauckot bekísérték a rendőr ségre. A szekszárdi királyi ügyészség annak megállapítása után, hogy csupán csalás vét­sége és közcsend elleni kihágás terheli Hauck Lászlót, a nyomozást befejezte és az iratokat áttette a járásbírósághoz. A járásbíróság az­után az eljárást vele szemben lefolytatta és hat heti fogházra ítélte Hauckot hatóság előtti rá­galmazás vétsége miatt. Hauck László erre vi szont feljelentésekkel élt gróf Benyovszkv Be­zső ellen, továbbá az eljárásban résztvett detek­tívek, a rendörfogalmazó és a járásbírő ellen, akiket rablás, magánlaksértés, hivatalos hata­lommal való visszaélés miatt jelentett fel. Ezekre a feljelentésekre az eljárás megindult. A nyomozást bűncselekmény hiányában meg­szűntették. Ez ellen felfolyamodással élt. Hauck felfolyamodásának helyet nem adtak. A magánvádat azután Hauck László nem vette át. Most az eljárás során érintett személyek és pedig azok, akiknek hivatali eljárását tette vád tárgyává, hamis vád címén, gróf Benyovszky pedig szintén hamis vád címén indított eljárást Hauek László ellen. Az ügyészség arra a megállapításra jutott a nyomozás során, hogy Hauck beszámítást kizáró elmebetegségben szenved és ezért orvos­szakértőkkel való megvizsgálását indítvá­nyozta. Ezt a bíróság elrendelte. A törvény­széki orvosszakérttőknek megállapítása az volt, hogy Hauck László paranoiában szenved. Erre további szakszerű megfigyelés végett az Or­szágos Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógy­intézetbe szállították fel. Ebben az intézetben hosszas megfigyelés után megállapították, hogy elmebetegsége fennáll, közveszélyesnek minősíthető és ezért 1933-ban beszállították őt a Lipótmezőre. (Mozgás és zaj. — Egy hang a jobboldalon: Nem parlament elé való ez! — Dulin Jenő: Elmebeteg ember!) Most azután az édesanyja tett feljelentést, akiről szintén megállapították, hogy nála is beszámíthatóságot kizáró ok forog fenn, úgy­hogy ezekben a kérdésekben az eljárást a bűn­vádi perrendtartás vonatkozó szakaszai alap­ján be kellett fejezni, mert elmebeteggel szem­j ben bűnvádi eljárás nem folytatható le. 1 Méltóztatnak tehát látni, hogy semmiféle

Next

/
Thumbnails
Contents