Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-276

Az országgyűlés képviselőházának 276. zi'snak és demagógiának minősíti. (Zaj.) A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy nein járulhat hozzá ahhoz, hogy a szociális biztosítás intézményeiben pártpolitikai szempontok domináljanak. Nem tudom, mire utalt a miniszterelnök úr, de ha az Oti.-ra utalt, akkor meg kell állapítanom, hogy az Oti. ma részben a szélsőjobboldal operációs bázisa, részben pedig a Nep.-nek egyik operációs fészke. Az, hogy ennek az intézménynek néhány szociáldemokrata is igazgatósági tagja, az intézet szerencséje, mert ha ők nem volnának ott, akkor talán már nem is volna Oti. (Farkas István: Valószínű!) vagy legalábbis még olyan sem volna, mint amilyen most. (Farkas István: Már eddig ellopták volna!) A szociáldemokrata igazgatósági tagok önzetlenül, hozzáértéssel dolgoznak ott, igyekeznek a szociálpolitikát jó irányba terelni és kifejleszteni. Nem ez az amit mi a kormánytól ebben a vonatkozásban a mezőgazdasági munkásság javára kértünk és vártunk. Hiába voltak szívesek a túloldalon az urak kórusban nevetni, amikor közbeszóltam, hogy Magyarországon az ipari és kereskedelmi szociális biztosítási maga a munkásság alkotta meg (Farkas István: Ez pedig így van!) és ebből ma is annyi van, amennyit a munkásság a maga számára kivívott. Valóban ez a helyzet és aki a dolgokat ismeri, ezt nem tagadhatja. Már a 60-as években megalkotta az ipari munkásság Budapesten a maga betegsegélyző és * rokkantsegély ző pénztárát. (Baross Endre: De akkor jól működött!) Igen, mert munkások csinálták. (Farkas István: Jól működött egészen addig, amíg el nem vették! — Baross Endre: Amikor nem szocialista munkások ültek ott, jól működött!) Köszönöm Baross t. képviselőtársamnak ezt a közbeszólását, elkönyveljük a jövő számára, mert a szociáldemokrata munkások minden más befolyás nélkül vezették ezt a valóban hézagpótló intézményt, amely annakidején megfelel a kor szükségleteinek. Ez volt a kiindulója annak az egész nagy szociálpolitikai mozgalomnak^ amely később a munkásság követelése alapján fejlődött ki. Hiszen az 1891. évi X3V. tc.-et a törvény; hozás éppen azért alkotta meg, mert az akkori kormány hatalmi eszközt látott a munkások betegsegítő és rokkantsegélyző pénztárában. Ezt a pozíciót akarta kihúzni a munkásság alól, s ezért alkotta rneg ( az 1891. évi XIV. tc.-et, amely csak a betegség esetére való biztosítást kontemplálta. Ekkor már két intézmény működött. A munkásság továbbra is állandóan sarkalta a kormányokat és a törvényhozást, míg végre megszületett az 1907. évi XIX. le, amely a betegségi biztosítás mellé felvette a baleseti biztosítást is. Ez az intézmény is a munkásság sajátos műve volt. (Ügy van! Űgy van! a szélsőbaloldalon.) Önkormányzatát már az 1807. évi XIX. tc-ben is meghamisították, amennyiben paritásos alapra hozták az addligi egyharmad—kiettőhaírírnaid arányt. Meg: kell azonban állapítani a történelmi, hűség kedvéért azt is, hogy az 1907. évi XIX. te. alapján szervezett és működő Munkásbiztosító Pénztárakba beválasztott munkaadók megértették a kor parancsát és együtt tudtak működni a szociáldemokrata munkásokkal a szociálpolitika továbbfejlesztésében, az 1907. évi XIX. te. jó végrehajtásában. (Űgy van! Űgy van! a szélsőbaloldalon.) Nem kitalálás és nem demagógia tehát, hogy az ipari szociálpolitika az ipari munkásülése 1938 március 3-án

} csütörtökön, 21 ság kezdeményezésére és követelésére jött létre, hogy belőle azután a mai intézmény fejlődjék ki. Itt sem helyes tehát, hogy egy most. meginduló mezőgazdasági szociálpolitikai intézményben nem adunk beleszólási jogot magának a biztosított rétegnek. (Baross Gábor: Adunk!) Majd későbben rá fognak jönni, hogy nem adnak. A javaslat egy ötös bízottságról beszél, amely két munkavállalóból, két munkaadóból és egy elnökből áll, de ezeket a tagokat nem maguk az érdekeltek választják, hanem különböző érdekképviseletek küldik be a bizottságba, amely bizottságna azonban alig van hatásköre. Hiszen maga a javaslat mondja ki, hogy a bizottság megkerülésével az intézet adminisztratív úton is eljárhat. Nem kell tehát semmi egyéb ok, csak az, hogy kényelmetlen legyen esetleg a bizottság és máris félretolhatja azt a vezérigazgató és minden kérdést a maga kedve szerint, a bizottság megkérdezése nélkül intézhet el. Tehát még ez a nem választott, hanem kinevezett, kiküldött bizottság is abba a helyzetbe kerülhet, hogy ha kellemetlenkedik, egyszerűen sarokba állítják és elvonják még azt a kis hatáskörét is, ami megvan. Ismétlem, én végtelenül csalódtam A miniszterelnök úr beszédében, mert én valóban messzebbmenő változtatásokat vártam tőle azokon a törvényeken, amelyekről a későbbiek folyamán ki fogom mutatni, hogy egyáltalán nem felelnek meg sem annak a célnak, amelynek szolgálatába állítják őket, sem a modern szociálpolitikai gondolatnak. Ein már itt szíves elnézést kérek előre is a mélyen t. elnök úrtól és az igen t. Háztól, ha netán nem térnék el a tárgytól és ha netán szakszerű volnék ebben a kérdésben. (Farkas István: Sőt!) A túlsó oldalról felszólalt képviselő urak ugyanis bizony nem igen mutatták meg azt a hajlandóságukat, hogy magához a javaslathoz szóljanak, mert mindenről heszéltek, — tisztelet a kevés kivételnek — csak éppen a javaslatról nem és ennek a javaslatnak tárgyalását szokás szerint felhasználták arra, hogy megrohamozzák a szociáldemokráciát és a szociáldemokrata pártot. Igen érdekes volt, hogy ahelyett, hogy szociálpolitikát tárgyaltak volna, szociálpolitikát csináltak volna, velünk bajlódtak. Hogy miért, azt nem tudom. Igazán semmi szükség nincs rá. Például MegayMe.is.sner képviselőtársunk ahelyett, hogy a javaslatról beszélt volna, vagy annak fejlesztését követelte volna, inkább belénk kötött- Ez mindenesetre olcsóbb, népszerűbb és a túlsó oldalról könnyebb ezzel tapsokat kicsiholni. Ezt tudják, tapasztalták már az urak. Egyik itt ülő képviselőtársam kinézését nem találta elég magyarosnak a képviselő úr. Rögtön megnéztem erre azoknak névsorát, akik a vereokei szoroson jöttek átt a honfoglalás idején és Megay-Meissner képviselő úr nevét nem találtam köztük. Gondoltam, hogy egy kisegítő eszközt fogok használni és elővettem az életleírásokat. Láttam, hogy Megay-Meissner képviselő úr életrajza úgy kezdődik, hogy született Segesváron, ősrégi német családból. Azok a jó derék svábok és tótolk, .akik ide beszivárogtak, ne fajmagyaxkodjanak hát. Még nem igen hallottam igazi fajmagyart, aki hencegett volna ^magyarságával. Az igazi fajmagyarok nem hencegnek vele, mert mindernd tudja és elfogadja róluk, hogy ők fajmagvarok. Ilyen alapon tárgyalni, ilyen alapon roha-