Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-287

308 Az országgyűlés képviselőházának eseményekről, amelyek nyugati határunkon a legutóbbi időben lejátszódtak. Kétségtelen tény, hogy az a történelmi fordulat, amely március 13-án fejeződött be Magyarország nyugati határán, belőlünk is elsősorban bizonyos érzelmi hatásokat váltott ki és meg kell állapítani, hogy ezek az érzelmi hatások vegyesek voltak. Lehetetlen volt nem sajnálnunk egy független állam megszűnését,^ amellyel 400 éven keresztül éltünk sorsközösségben, viszont jóllehet de mortuis nihil, nisi bene, mégis meg kell állapítanunk, hogy ezalatt a 400 év^ alatt ettől az államtól több rosszban, mint jóban részesültünk. Bár könnyű utólag filozófusnak lenni és a vatieinium post eventum álláspontjára helyezkedni, 400 év távlatából mégis feltehető a kérdés, nem lett volna-e helyesebb, ha erőinket és energiánkat el nem nyomják, ha szabad érvényesülésünknek nem vetnek gátat, hanem ellenkezőleg, a sorstársat erősítik. Egy ilyen politika esetleg alkalmas lett volnaarra, hogy mind a két államnak a világháború után bekövetkezett tragédiáját elhárítsa. Azt mondottam, hogy vegyes érzelmekkel fogadtuk ezeket az eseményeket. Az örömnek egy bizonyos hangulata is kétségtelenül meg van bennünk magyarokban, mert egy olyan nép, mint a nagy Németország, amely a világháborút szoros fegyverbanátságban küzdötte velünk végig, végeredményben, — és ez 'le nem tagadható tény — ma már, mint a világháború győztese jelentkezik és reményt ad nekünk is arra, hogy azok a sírok, amelyeket a Párizs körüli békék reprezentálnak, még sem örökek és ami az egyiknek sikerült, az talán előbb vagy utóbb a másiknak is sikerülni fo^. (Ügy van! Úgy van!) Az én szerény véleményemet nyilvánítom ki, — de már sokkal jelentősebb és erősebb szavú közéleti tényezők is elmondották — amikor azt mondom, hogy a magyarság feladatát ezekkel az eseményekkel szemben az abszolút objektivitásban jelölöm meg és innen ellenzéki oldalról szeretnem kijelenteni azt az óhajomat, hogy legyen vége nálunk ennek a kicsinyes, semmivel sem indokolható és semmifék» praktikus nemzet! célt nem szolgáló sajtóikampánynak, amely a világnézet szempontjából kiindulva állandóan támadja a német birodalmat. (Úgy van! Ügy van!) jobboldalon és középen.) Nekünk ehhez semmi közünk. (Helyeslés.) Mi maradunk elsősorban magyarok. (Elénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon s a középen.) Nem tudnék t. Ház, okosabbat mondani, mint amit Teleki Pál gróf megírt erről a kérdésről: legyünk magyarok, a rokonszenvben és az ellenszenvben legyünk mér"' téktartók, sem a gyűlölet, sem a bámulat ne homályosítsa el szemünket. Nekünk elsősorban a magyarság történelmi élethivatását kell felismernünk és szolgálnunk, minden állásfoglalá" sunkban ehhez kell igazodnunk. Hogy nekünk érzelmileg tetszik-e, vagy nem,, ami odaát történik, ennek elrejtve kell maradnia és semmiféle formában nem szabad nyilvánosságra kerülnie. A nemzeti közvélemény tehát nem tehet okosabbat, helyesebbet, mintha objektivitással, szigorúan magyar szempontból kíséri Eber figyelemmel ezután az eseményeket. (Esztergályos János: A beszivárgott gróf ezt megjegyezheti magának! — Gr. Festetics Domonkos: Maga, vén kommunista, hallgasson! — Derültség. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Ha egy piszkos zsidó beszél itt az országban, maguk elhiszik, úgy-e? — Zaj. — Elnök csenget-) T. Ház! Az eszmei mozgalmak nem szok287. ülése 1938 március 23-án, szerdán. j tak megállni egy ország határánál. A magyarI ság történelme évszázadokon keresztül lecsa\ pódása volt részben azoknak az eszméknek és gondolatoknak, amelyek nyugatról kerekedtek | ide felénk és amelyek itt .a speciális magyar körülményeknek és a speciális magyar államgondolat követelményeinek^ megfelelően öltöttek testet. Nem lehet kétséges tehát az sem, hogy 1938 március 13-ika egy bizonyos új St&r ! tot jelent a magyar belpolitikában is, az erők ! új küzdelemre indulnak egymás ellen és kétségtelen, hogy a belpolitikai élet nálunk is igen j (mozgalmas közeljövő előtt áll. Szerény véleményem szerint ebben a bel| politikai mozgalomban Magyarországon tulajdonképpen három pártnak volna lótjogosultj sága. Ha nálunk a politika őszinte, igaz és ! egyenes volna, mint ahogy a mai magyar politika nem az, létjogosultsága volna egy ultrakonzervatív pártnak, mert még mindig nagyon sokan vannak nálunk, akiik mindenféle változás elől mereven el akarnak zárkózni, akik még mindig abban az ideológiában élnek, hogy bizonyos kereteiket, bizonyos intézményeket fenn kell tartani és azokon nem i szabad változtatni. Volna létjogosultsága egy pártnak, amely a demokratikus intézmények korszerű átalakításával és a demolkrácia megfelelő felhasználásával tartaná szükségesnek a reformok megvalósítását és volna létjogosultsága egy harmadik pártnak, amely külső formáiban is utánozni kívánná azokat az államrendszereket, amelyek Nyugat-Európában újabban egyre erősebben tért nyernek. Egy konzervativ párt, egy reformokért harcoló demokratikus nemzeti párt és egy nemzeti szocialista irányzatú párt. így kellene megoszlani a magyar belpolitikának, ha őszinte és egyenes volna, de, mint már az előbb mondtam, nem őszinte és nem egyenes a magyar belpolitika iránya. Ezért meg kell állapítanom, hogy mind a három irányzatnak hívei összekeverve és mindenféle pártkeretek közt helyezkednek el. Ezért intézményesen csalárd a magyar belpolitikai élet és mindaddig, amíg ezek ki nem kristályosodnak, míg az erők ott nem helyezkednek el, ahol kinek-kinek helye van, nálunk rendes, komoly mederben haladó, nemzeti célok megvalósítására alkalmas, őszinte belpolitikai élet soha sem fog kialakulni! (Mózes Sándor: Ki fog ma.jd alakulni!) T. Ház! Ha már a belpolitikának ezekkel a sarkalatos kérdéseivel foglalkozom, méltóztassanak megengedni, hogy a magyar belpolitikának még két igen fontos kérdésére mutassak rá. Ezeknek egyike a legitizmus, a másika pedig a zsidókérdés. A legitimizmus tekintetében engedjék meg nekem a legitimista irányzat jelenlegi vezetői, hogy mint ennek a Háznak egy szerény tagja, erről a helyről egy tanácsot adjak nekik. Tanácsom pedig az, hogy a legitimista mozgalmakat nálunk egyelőre meg kell szüntetni. Meg kell pedig szüntetni azért, mert ezzel egy elválasztófalat húzunk ki a nemzet tagjai közül (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és megszűnik egy gondolat, amely eddig elválasztott bennünket. En nem mondom azt. hogy nem képzelhető el nálunk még valaha állami problémáinknak a legitimista vonalon való megoldása. Messzemenő következtetés volna, ha a mai órában ezt így kimondanánk, mert lehetségesnek tartok egy ilyen megoldást, kardinális felfogásom azonban ebben a kérdésben az, hogyha lesz valaha egy ilyen megoldás, az