Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-287

306 Az országgyűlés képviselőházának dig lehetővé tette, és ilyen irányban intézkedések is történtek. Az 1848. évi V. t.-c. 47. §-a úgy intézkedett, hogy »azon választások iránt, amelyeknek törvényessége bármily tekintetben kérdésbe vétetnék, a képviselőtábla íntézkedendik«. Az alkotmányosság visszaállításával egeszén az 1899. évi XV. t.-c. életbeléptetéséig a képviselőválasztások feletti bíráskodást a képviselőház bírálóbizottságai látták el. Ebben az ítélkező munkában kifelé is kifejezést nyert a képviselőháznak az a joga. amely abban nyilvánul, hogy önmaga döntsön saját, követeinek igazolása kérdésében. A képviselőháznak ez az ítélkezési joga, nem speciálisan magyar intézmény, mert még ma is, a háború és a forradalmak utáni nagy átalakulások idejében, a par; lamentek legtöbbjében a választások feletti bíráskodást maga a képviselőház gyakorolja. Amidőn azonban a pártok közötti ellentétek a magyar parlamenti életben mind élesebbekké váltak, akkor hangzottak el az első kifogások a parlamenti bíráskodás pártatlansága tekintetében és minden olyan esetben, amikor a bírálóbizottságok állásfoglalása az egyik, vagy pedig a másik politikai pártnak nem tetszett, megindult annak hangoztatása, hogy a parlamentben pártbíráskodás folyik. A választási visszaélésekkel kapcsolatos bíráskodás ügyében az első javaslatot 1877 április hó 21-én Perezel Béla akkori igazságügyminiszter terjesztette be, javaslatát azonban a Ház elvetette. 1881 október 8-án a második javaslatot Pauler Tivadar akkori igazságügyminiszter terjesztette be, ezt azonban a Ház 1883. március 1-én leszavazta. 1891 július 18-án Szilágyi Dezső terjesztett elő javaslatot, amely azonban a Ház feloszlatása folytán már nem került tárgya lás alá. Ez a kérdés azután az 1892—96. évi országgyűlés elé a Szilágyi Dezső által benyújtott törvényjavaslat formájában került újra. Ezt a törvényjavaslatot a képviselőház elfogadta és a főrendiházhoz terjesztette fel, amely bizonyos ' módosításokat eszközölt és mire azok leértek a .képviselőházhoz, már véget ért a ciklus. Így azután az 1896—1901. években ülésező képviselőház emelte törvényerőre a választási bíráskodásról szóló törvényjavaslatot, az 1899 :XV. t.-c.-ben, amely egy megszabott időre a magyar királyi Kúriára ruházta a képviselőháznak a választási bíráskodásra való jogát. Ez a határidő egyízben meghosszabbíttatott. A kúriai bíráskodásról szóló törvény hatálya alatt Günther Antal akkori igazságügyminiszter törvényjavaslatot terjesztett be az 1899 :XV. te. módosításáról, ez a törvény javaslat azonban nem került tárgyalásra és így nem is vált törvénnyé. Megtalálható az 1906 május 19-ére hirdetett országgyűlés irományai között 534. szám alatt. Ezt a törvényjavaslatot azért vagyok bátor itt megemlíteni és hangsúlyozni, mert a képviselőválasztások feletti bíráskodásnak^ egészen különleges, speciális formáját állapította meg, amikor a bíráskodást a Kúria és a Közigazgatási Bíróság által alakított bíróságra, az úgynevezett országgyűlési képviselőválasztási bíróságra ruházta és azért is meg kellett említenem ezt a törvényjavaslatot, mert lényegileg és a leghatározottabban ebben a törvényjavaslatban van újból lefektetve az, hogy a képviselőháznak külön joga a képviselőválasztások feletti bíráskodás, ez tehát olyan joga a képviselőháznak, amelynek gyakorlását bizonyos időre átengedheti, amelynek a jogalapjáról azonban — szerény véleményem szerint — nem mondhat le. Az 1911. évi országos jogászgyűlés tárgy287. ülése 1938 március 23-án, szerdán. sorozatára is kitűzték ezt a kérdést, és pedig abban a vonatkozásban, hogy kívánatos-e a lképviselőválasztási bíráskodásnak az akkori formában való fenntartása, '.avagy pedig annak megváltoztatása. Ezen a vitán akkor országunknak úgyszólván minden kiváló jogásza resztvett, azok a vélemények tehát, amelyek ott elhangzottak, mondhatjuk, nem egyéni, hanem igenis, autentikus kijelentések, amennyiben akkori 'közjogászainknak majdnem mindegyike véleményét nyilvánította. Hogy csak neveket említsek, a nélkül, hogy az egyes véleményekkel külön foglalkoznám, bátor vagyok megemlíteni, hogy Edvi-Illés Károly, Tetétlen Armin, Szivák Imre, Concha Győző, Kmetty Károly, Grecsák Károly, Deák Albert, Kenedy Géza, szóval az akkori jogászvilág összes kitűnőségei -foglalkoztak ezzel a kérdéssel. A nézetek eltérőek voltak abban a tekintetben, hogy mi legyen a megoldás, de a többség a Közigazgatási Bíróság megbízatása mellett foglalt állást, és ez az a megoldás, amelyet az 1925:XXVI. te. meg is valósított, amikor a magyar királyi Közigazgatási Bíróságra bízta a képviselőválasztások feletti bíráskodást. Az, hogy ennek mekkora jelentősége volt, kiderül abból, ha elolvassuk báró Wlassics Gyulának, a Közigazgatási Bíróság akkori elnökének a Közigazgatási Bíróság évnyitó teljes ülésén 1907 január elején elhangzott szavait, melyekben ezt mondotta (Olvassa): »Törvényhozásunk a közigazgatási bíróság hatáskörének kibővítésében elment odáig, ameddig még sok külföldi törvényhozás nem ment el.« Érti ezalatt mindenekelőtt a képviselőházi és bizonyos mértékben a felsőházi választási bíráskodást. így a parlamentek hoszszú^ időn át érintetlennek tartott kiváltságos bíráskodását a független bíróság váltja fel. Hangoztatja Wlassics, hogy a minden politikától mentes bírói hatalom egyike a legfontosabb alkotmánybiztosítéknak. Ennek az alkotmánybiztosítéknak azonban '»csak hit, a nagyközönség lelkében is élő az a bizalom az alapja, hogy a bíró pártatlansága szilárdan áll.« A törvényjavaslat, — mint méltóztatnak tudni —- ugyancsak arra az álláspontra helyezikedik, hogy a választások feletti bíráskodást a Közigazgatási Bíróságra bízza. Ezt a rendszert a bizottság beváltnak tekintette és éppen ezért e mellett a rendszer mellett meg is maradt. Szükségesnek vélte azonban a bizottság az^ abszolút és relatív érvénytelenségi okok revízióját, azonkívül pedig nagy súlyt fektetett arra, hogy a közjogi bizottság

1 szövegezésében módosíttassanak azok a hibák és hiányok, amelyek a petíciós eljárás keretében az eddigi gyakorlatban mutatkoztak és amelyeket a bizottság a jövőre nézve kiküszöbölni óhajtott. A bizottságnak az volt az elvi álláspontja, hogy a választások feletti bíráskodás tekintetében_ megalkotott szabályok legyenek igazságosak, jogszerűek, védjék meg a választóikat mind a visszaélésektől, mind pedig a demagógiától és az izgatástól. Másíészt azonban megakadályozandónak tartotta azt, hogy a választások izgalmában született elhatározások szükségtelen és alaptalan zaklatásoknak legyenek alapjai. Meg kell még említenem, hogy az 1925. évi XXVI. te. a választások érvénytelenítésének kimondásán felül még azt a jogot is ráruházta a Közigazgatási Bíróságra, hogy a választás megsemmisítése helyett a ^választás megállapított eredményének kiigazítását