Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-287

Az országgyűlés képviselőházának 287. ülése 1938 március 23-án, szerdán. 303 hogy ez a javaslat lényegében még mindig az 1848. évi törvényhozás által lefektetett alapokon nyugszik és pedig egy felette magas érteimi és akkor már igazságtalannak tekinthető magas vagyoni cenzuson^ eltekintve attól, hogy az ipari munkásokat majdnem, teljes egeszében kizárta a választójog gyakorlatából. Számosan voltak olyanok, akik ezen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával azt hangoztatták, hogy a radikális választójog lényegileg csak politikai hangulatkeltés és nem fedi a lakosság valódi akaratát. Ugyancsak ezen vita során került szó az elektoros választási rendszerről is, amelyről Ghillány Imre báró akkori képviselő nyilatkozott. A most említett 1913. évi törvény célját Lukács László miniszterelnök teljes őszinteséggel a következőkben jelölte meg: »a törvényjavaslat célja nem egyéb, mint őszintén, nyíltan és becsületesen rátérni az idők szelleme által követelt jogkiterjesztés alapjára, és hogy e jogkiterjesztés óvatosan, fokozatosan jöhessen létre, úgy, hogy az országnak minden fontos érdeke és az ország minden részének legvitálisabb érdeke a lehetőségig minden veszélytől megóvassék«. Tudjuk, hogy az 1913:XIV. tc.-t az ellenzék részvétele nélkül tárgyalta le a parlament. De tudjuk azt is, hogy ez a törvény volt az, amely elsőnek nyitotta meg a sorompóikat az ipari munkásság előtt és szóhoz juttatta a mezőgazdasági munkásságot, nemkülönben a mezőgazdasági cselédeket is. Elfogadta az értelmiségi cenzust, megkövetelte az elemi iskola VI. osztályának elvégzését, korhatárként pedig a 24., illetve 30. életévet jelölte meg. A választójog terén a háború és különösen annaik befejezése nagy változásokat idézett elő. Ének különösen szimptomatikus jelensége a német császárnak és porosz királynak 1917 április hó 7-én kelt azon leirata, amelyben a következőket olvashatjuk: »Meggyőződésem szerint Poroszországban az osztályválasztójognaík

1 nincs már helye.« Az angol Asquith pedig a következőket mondotta, (olvassa): »Kell, hogy választóközönségünk legyen, amelyhez fordulhassunk, mégpedig olyan, amely nem puszta látszat, vagy káprázat, hanem a nemzet egészének véleményét és akaratát kifejező valóságos választóközönség.« T. Ház! Náluník, mint már említettem, fordulópontot jelentett a IV. Károly király által kiadott, 1917 április 28-án kelt legfelsőbb királyi kézirat. Tisza István gróf 1917 május 24-én e királyi kézirat nyilvánosságrahozatala után a szükségesnek mutatkozó intézkedéseiket három csoportra osztotta. »A hála kifejezése azokkal szemben, akik a harctéren különösen kitüntették magukat, betöltése annak a hézagnak, amelyet a területi cenzus teljes kiküszöbölése jelent, — javítása annak a helyzetnek, amely az 1913:XIV. te. alapján az ipari munkásosztály számára előállott«. Ezután terjesztetett be az úgynevezett Vázsonyi-féle választójogi javaslat, amely visszavonatván, megfelelő átdolgozással újra beterjesztetett és mint az 1918:XVIL te. került törvénytárunkba. Sem ez a törvény, sem az 1913:XIV. te. a valóságban soha nem nyert alkalmazást. A forradalmak után a választójogot a Friedrich István-féle 5485/1919. számú_ rendelet, majd -a gróf Bethlen István által kibocsátott 2200/1922. számú rendelet szabályozta, amelyrendeletekkel ténylegesen átléptünk az általános választón oá- mezejére. Az 1925:XXVI. te. bizottsági tárgyalásai t során megállapítást nyert, hogy a választójog hosszabb ideig soha sehol sem jut nyugvópontra. (Propper Sándor: Most sem fog nyugvópontra kerülni!) A jelentésben a következőket olyasshatjuk: »Az öntudatos polgári életet biztosító szabadságjogok annál erősebb alapokra vannak fektetve, minél szélesebb körére terjesztjük ki azoknak, akiknek a szabadságjogokat biztosító szigorú állami és társadalmi rend fenntartása érdekükben áll és akik a közjogok gyakorlására képesek és méltók.« T. Ház! A magyar választó jog^ történeti vázolása elénk tárja azt a fejlődést, amely 1848-tól napjainkig lefolyt. Lehetünk különböző felfogásban a tekintetben, hogy az az út, amelyet a választójogi reform napjainkig megtett, helyes volt-e, kielégítő volt-e, mennyiben befolyásolta hasznosan, vagy károsan nemzeti életünk fejlődését, bírálat tárgyává tehetjük, hogy az elmúlt évtizedek vezető politikusait és államférfiait elismerés vagy megrovás illeti-e, megállapíthatjuk, hogy felelősségteljes állásukban eleget tettek-e azoknak a kötelességeknek, amelyeket a nemzet mindenekfelett álló érdeke szabott eléjük, egy dologról azonban semmi esetre sem feledkezhetünk meg és ez az, hogy az 3848. és 1849. utáni éveikben bekövetkezett és majdnem 20 esztendeig tartó abszolút uralom végzetesen befolyásolta a magyar életnek és így természetesen a, választójog fejlődésének történetét is. A magyar életből kieső ez a 20 esztendő igen nagy alkotásoknak, igen nagy fejlődésnek az ideje lehetett volna és ma már nem is tudjuk belátni, minő károsodás az, amely a magyar közéletben éppen ennek a 20 esztendőnek kiesése folytán bekövetkezett. Ha emellett figyelembe vesszük, hogy az Ausztriával való közösségünk a szabad cselekvésben és elhatározásainkban sokszor döntően kötötte meg kezünket, akkor ítéletünkben kritika helyett a nemzet tragédiáját kell szem előtt tartanunk és szétbontás helyett az együttműködés abszolút szükségessége nyomul előtérbe. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Az általános választójog és a titkos választójog kérdésének egymástól eltérő különbségére azért kívánok rámutatni és ezt azért vagyok bátor, hangsúlyozni, mert a magyar parlamenti életben a választójogért folyó évtizedes harcban ez a két kérdés mindig szorosan egybe volt kapcsolva és a szavazás titkossá tétele mellett a szavazati jognak minél szélesebb rétegekre való kiterjesztését kívánták mindenkor. Az általános szavazati jog erőteljesebb hangsúlyozása az 1872. évi vitánál történik először, amikor Irányi Dániel a következő szavaikkal fejezte be felszólalását (Olvassa): »Bármi legyen is határozati javaslatunk sorsa, meg vagyok győződve, hogy az általános szavazati jog a múlt napok alatt a magyar földbe beültettetett és azt ezentúl kiirtani a magyar talajról nem fog- sikerülni. Ápolni fogjuk azt gondos kezekkel, míglen erős, terebélyes tölgy lészen belőle, melynek ^árnyéka-' ban a haza minden gyermeke születés, birtok, vallás és nemzetiségi különbség nélkül oltalmat, enyhet és boldogságot találjon.« Ugyancsak az általános szavazati jog érdekéiben tört lándzsát Tisza" Kálmán az akkori balközép vezére, aki a fokozatos haladás szükségességét hangoztatta azzal, hogy a csökönyös megállás következménye a rohanás. Az 1905 december 16-án közzétett Kristóffyféle általános titkos választójogról szóló tör-