Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-287

304 Az országgyűlés képviselőházának vény javaslat igen vegyes érzelmeket váltott ki a politikai életnek úgyszólván minden terén. Ez a tervezet igen különböző megítélésben részesült. Voltak olyanok, akik azt hangoztatták, hogy ennek a, törvényjavaslatnak azért van jelentősége, mert ebből meg lehet állapítani, hogy lényegileg a király sem zárkózik el egy szélesebb és általánosabb titkos választójog megvalósítása elől. Ezzel szemben számosan voltak, akik nemcsak magáról a javaslatról nyilatkoztak elítélőleg, hanem azokról az okokról is, amelyek a javaslat megszületését tulajdonképpen kiváltották. (Farkas István: Milyen jó lett volna, ha akkor megcsinálták volna!) Az Andrássy Gyula gróf által előterjesztett 1908. évi javaslat, amint tudjuk, az általános választójogot a pluralitás alapján óhajtotta megvalósítani. Ezzel ellentétben a Khuen-Héderváry-féle nyilatkozat, amire az előbb bátor voltam utalni, az általános választójog alapján ugyan, de a pluralitás mellőzését hangoztatja. Lényegileg ugyanezeket az elveket hangoztatja Lukács László miniszterelnök is 1912 április 29-én. A Vázsonyi-féle javaslat szintén az általánosság elvén épül fel. Alapelvei a magyar állampolgárság ós a 24 éves kor feltételei mellett az írni és olvasni tudiás, továbbá a különös kellékek igazolása. Az 1925 : XXVI te. is az általánosság alapelvein áll lényegileg és az egész akkori bizottsági tárgyalás összefoglalásaként azt olvashatjuk, ami a javaslat indokolásában is^ áll: »Általános észrevételeink összefoglalásaként ismételjük, hogy a fejlődés a választójog terén csak a mind általánosabbá tétel lehet.« T. Ház! A Rousseau-féle elmélet a választójogot egyéni jognak minősíti. Ezzel szemben van egy másik álláspont, amely a választójogot nyilvános kötelességnek tekinti. Ma már vitán felül áll, hogy a Rousseau-féle elmélet megbukott és mindinkább az a felfogás nyer tért, amely a választójogot állampolgári kötelességnek tartja. Ha ez így van, akkor igenis jogunkban van a közérdek szempontjából bizonyos szabályozásokat eszközölni s megszabni azokat a kereteket, amelyekben az egyes állampolgárokat megillető ezen nyilvános kötelességet érvényesülni engedjük. Ezeket a korlátozásokat minden állam az állami érdekek szem előtt tartásával meg is valósította. Általános választójogról tehát lényegileg csak elvileg és elméletileg beszélhetünk, mert nincs a világnak egyetlenegy olyan választójogi törvénye sem, amely a választójog gyakorlása elé bizonyos korlátokat ne állított volna. Ha valamely törvény a választójog gyakorlását az állampolgárság bizonyításához,, vagy pedig valamely életkor megállapításához szabja, —hogy csak ezeket a minden választójogban előforduló általános feltételeket említsem — akkor ez nem egyéb, mint korlátnak a megszabása, amelynek keretén belül érvényesülhet csiak a választójog gyakorlásának a lehetősége. Természetesen arra azután vigyázni kell, hogy ezek a korlátok ne veszélyeztessék az általánosság" elveit és alapját annyiban, amennyiben a reform az általános választójog keretében mozog. (Propper Sándor: Hol van ez az általánosságtól?) ' A kormány által most bejterjesztett javaslat teljes egészében a titkos választási rendszer alapján áll és azt minden vonalon megvalósítja. T. Ház! A titkos választó jog kérdése tulajdonképpen az 1874:XXXIII. te. tárgyalása során merült fel, amikor arról a végtelenül érdekes kérdésről volt szó, hogy vájjon az. 181*. évi V, te. a szavazás nyílt vagy pedig titkos 287. illése 1938 március 23-án, szerdán. módszerét vezette-e be. Ekkor felszólalt Vukovich Sebő képviselő, volt 1849. évi igazságügyminiszter és felszólalásával azt bizonyította, hogy az 1848:V. te. nem döntötte el azt a kérdést, vájjon a szavazás nyílt, vagy tikos icgyen-e, mert csak a szavazási aktus nyilvánosságát rendelte el és megengedte minden törvényhatóságnak, hogy saját körülményeinek figyelembevétele mellett nyilvánosan, vagy titkosan bonyolítsa le a választásokat. Vukovieh Sebő szerint a Ház, vagyis az 1874-ben együtt ülő Ház és annak a Háznak két elődje 1861 óta ezt a magyarázatot adta az 1848:V. törvénynek. T. Ház! Az 1848:V. te. 32. §-a a következőket mondja, (olvassa): »A szavazás a szavazó nevének a küldöttség általi feljegyzésével, — sa szavazatok öszeszámítása is, nyilván történik.« Ha ennek a kérdésnek történelmi előzményeit vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy az 1861. évi országgyűlés tárgyalásai alkalmával Kozma Imrének, Győr város képviselőjének választási jegyzőkönyvéből az derült ki, hogy választása alkalmával a szavazás titkosan folyt le, azért az osztály a választás megsemmisítését indítványozta. Ekkor hosszabb vita indult meg a Házban, amelynek során kiderült, hogy Győr városa már 1848 június 28-án ugyancsak titkos szavazással választotta meg képviselőjévé Lukács Sándort és megállapítást nyert az is, hogy az 1848 :V. te. 32. §-ának szövege más szövegű volt a hatóságokhoz szétküldött kiadásokban és más, az általában ismert hiteles szövegekben. Vita indult meg már most abban a tekintetben, hogy nem ezen eltérés miatt és az ekként megnyilvánuló jóhiszeműség alapján kell-e Kozma Imre képviselő mandátumát igazolni. A vitában felszólalt Teleky László gróf. majd Ráday Gedeon és Klauzál Gábor, s Teleky László gróf aki résztvett 1848-ban a törvény szövegezésében, azt vitatta, hogy a törvény nem zárta ki a titkos szavazás lehetőségét és nyilvánoságot csupán a szavazás aktusának lefolytatására nézve követelte meg. Ugyanígy nyilatkozott Klauzál Gábor és Ráday Gedeon gróf is. A vita befejezésével — és ez érdekes megállapítás •— az akkori Ház Kozma Imre mandátumát igazoltnak jelentette ki. T. Ház! Ennek a történetnek talán nincs valami különös nagy jelentősége a titkosság kérdésében, de mindenesetre egy olyan szempontot világított meg, amely azt hiszem, a mai törvényjavaslat tárgyalása során nem hagyható teljesen figyelmen kívül. A titkos választójog kérdésében döntő fordulatnak volt tekinthető az 1905. évi Kristóf fy-f éle javaslat, amelynél azonban még az is vita tárgyává tehető, hogy az nem tpíkinthető-e lényegileg inkább csak egy elvi deklarációnak, sem mint törvényjavaslatnak. Kétségtelen azonban, hogy ha elvi deklarációnak tekintjük is, akkor is a titkosság alapelvén épült fel, de amint már említettem, ez a javaslat a legkülönbözőbb érzelmeket váltotta ki. Amikor 1912-ben Kossuth Ferenc a parlamenti küzdelmet a megegyezés útjára óhajtotta terelni, június 1-én egy határozati javaslatot terjesztett elő és ebben a határozati javaslatban érintve volt a titkos választójog is. A Kossuth-féle javaslat szerint titkos lett volna a szavazás a törvényhatósági és rendezett tanácsú városokban, a 15.000-nél nagyobb lakosú községekben, továbbá bármely választókerület olyan községében, ahol olyan ipartelep, vagy pedig bányavállalat van, amely ezernél