Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-287
Az országgyűlés képviselőházának Ê, gyengülése teljes j<iggal nem írható ennek az osztálynak rovására. Ha a magyar középosztály irányító szerepéről beszélünk, akkor kétségtelen, hogy ez alatt az osztály alatt nem az évszázadokkai ezelőtti középosztályt kell értenünk, hanem azt a középosztályt, ahova az a nemzet fejlődése oorán eljutott és amelyet ma középosztálynak nevezünk. A régi történelmi középosztály ma már esak egy ínésze a középosztálynak; ebben a fogalomkörben az érzelmeiben és gondolkodásában magyar földbirtokosok, szabadfoglalkozásúak, bérlők, kereskedők, iparosok, tisztviselők és — amit nyomatékosan alá kell húznom — a paraszttársadalom széles rétegeiből feltörő kisgazdák helyezkedtek el. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ennek a középosztálynak hivatottságát elvitatnunk nem szabad sót ellenkezőleg: arra kell törekednünk, hogy az ilyképpen megerősödött es újjá vált középosztály legyen a magyar fejlődés gerince. Issckutz Győző mondata intő szó lehet nékünk aboan a vonatkozásban, hogy valóban csakis a megújhodó magyar intelligencia tudja betölteni azt a szerepet, amelyet a magyar nemzet életének vezetésében és irányításában a sors reá kiszabott és amely az ő kötelessége. Ha az intelligencia nem érti meg és^ nem fogja fel a reá váró feladatok komolyságát és súlyát, akkor magyar közéletünk alappillérei közül egy igen hatalmas támasz fog kiesni. Érezték az akkori képviselők is annak a felelősségnek súlyát, amely minden törvényhozóra hárul, aki aktíve, vagy passzíve résztvesz annak a törvényhozásnak munkájában, mely a nemzet életére döntő jelentőségű kérdés megoldásával foglalkozik. Ez a felelősségérzet tükröződik Tisza István gróf következő szavaiban (olvassa): »Óriási felelősség hárul mindanynyiunk vállaira. Művünk későbbi nemzedékek sorsára lesz irányadó befolyással és a második ezredév küszöbe újabb, szebb jövő kiinduló pontja, vagy dicstelen züllés kezdete lesz a magyar nemzetre nézve, aszerint, ahogyan a nemzeti élet fejlődésének ezt a megalapozottságát képesek leszünk megadni. (Buchinger Manó: Ma politikai félszeműnek mondja a leghívebb bariátja. — Ellenmondások a jobboldalon. — Buchinger Manó: Olvassák el, mit ír a legjobb barátja! Azt mondja, hogy politikai félszemű volt! — Zaj a jobboldalon.) »Az emberiségnek egy nemzetet megtartani, ez és nem kevesebb forog most kérdésben és rajtunk áll ennek a kérdésnek szerencsés eszközlése.«. (Malasits Géza: Szépen tartották meg!) Ezeket a szavakat olvashatjuk Széchenyi István gróf híres művének, a Stádiumnak az előszavában (Farkas István: Ezek mind szép szavak!). Ezekkel a szavakkal vezették be az 1913. évi választójogi javaslat vitáját. Ha akkor indokolt volt ez az idézés, mennyivel indokoltabb Széchenyi mondása ma, amikor valóban a legnagyobb változtatást tervezzük a választójog terén, ma, amikor valóban a nemzet jelenére és & nemzet jövőjére nézve egyaránt sorsdöntő kérdésben kell állást foglalnunk. (Propper Sándor: Titkos szavazás választók nélkül!) Ezeknek a szavaknak a hatása és szem előtt tartása látszik kidomborodni a választójogi küzdelem újabbi időszakaiban is (Farkas István: Jogfosztás nemzeti szempontból!) és így különösen IV. Károly királynak 1917 április hó 28-án kiadott királyi szózatában, amely a magyar állam létérdekeinek figyelembevételével az akkori nagy időknek és a nép által hozott áldozatoknak megfelelő javaslat betérjeszté87. ülése 1938 március 23-án, szerdán, 301 sere hívta fel a kormányt. (Malasits Géza: Elkéstek vele! — Esztergályos János: Ez a javaslat nem az, annyi áldozat után, amennyit a ! nép hozott!) Akkor be is nyújtottak egy másik I javaslatot. | Elnök: Csendet kérek Esztergályos János I képviselő úrtól. ! Lányi Márton előadó: T. Ház! Az 1918. év\ ben törvényerőre emelkedett választójogi jai) vaslat a jogok és a kötelességek harmóniáján [i épült fel, (Farkas István: Itt jogok nincsenek, csak kötelességek!), mert minden polgárt, aki l kötelességei teljesítésével a nemzeti társadalom ji munkájának részese, az alkotmány részesévé 1 akart tenni, T. Ház! Talán nem lesz felesleges, ha megÍ emlékezünk azokról a felszólalásokról, amej lyek a titkos választójog kérdésében a (képvi\ selőház elnöke által egybehívott, 1936. évi de,| cember hó 2-án, 3-án és 4-én megtartott pártközi értekezleten elhangzottak. Ezt azért tar| torn szükségesnek, mert minden felszólaló a ;! reform megvalósításánál a közérdek szem előtt j tartását és a nemzeti szempontotk érvényesülé| sét hangoztatta. Bethlen István gróf szerint a | választójogot lehetőleg olyan mértékig kell demokratikussá tenni, amely mérték nem teszi lehetetlenné, hogy egy magas színvonalú parlament ülhessen össze és abban egy erős kormányzat foglalhasson helyet. Eckhardt Tibor t. képviselőtársunk ugyancsak akikor jelentette ki (olvassa): »Semmi körülmények között nem vagyok híve egy mechanikus rendszernek.« (Propper Sándor: Azért nem Ikapnak a mechanikusok választójogot.) Tessék elolvasni a törvényjavaslatot s azután nyilatkozni. »Nem vagyok híve annak, hogy egy szervezetlen akarat, vagy pláne hangulat megnyilvánulása legyen az ország törvényhozása, hanem igenis egy organikus szervezetre a nemzet organizmusát magában foglaló törvényhozásra van szüksége a nemzetnek amelyet csaík bizonyos Összetett rendszerrel lehet biztosítani.« Ugyancsak Eckhardt Tibor állapította meg a következőket, (olvassa): »Kétségtelen, hogy nem eery diktatúra megszületését a ny^rs tit• kos választójogra lehet visszavezetni. Szükségesnek és helyesnek tartom, hogy a külföldi tapa-sztalatokat és tanulságokat figyelembe vegyük, hoey az abból származó veszélyeket elkerülhessük.« A keresztény gazdasági párt nevében felszólalt Homonnay Tivadar beszédében olvashattuk-, (olvassa): »Erős korrektívumolk nélkül én,, aki a titkosság alapján állok, egy a nemzet érdekében álló okos, eredményes és nyugalmat biztosító választójogi törvényt el sem tudok képzelni.« A szociáldemcíkratapárt hivatalos szónokának és a párt képviseletében fejszólalt Peyer Károlynak szavaiból is a megértés szelleme csendült ki, amikor ezt mondotta, r (olvassa): »Bármilyen szerep jusson is a világpolitikai kavarodásban ennek az országnak, egy a fontos: hogy ennek az országnak népe egységes legyen minden olyan tényezővel szemben, amely az ország egységét, alíkotmányát és az ország népének érdekeit veszélyezteti.« (Farkas István: Helyes! így is van! — Propper Sándor: Akkor még nem tudta, hogy egymillió embert megfosztanak a szavazati jogtól!) Az előbbiekben igyekeztem^ a választójog jelentőségét Ikidomborítani és rámutatni azokra az irányelvekre, amelyek a magyar politikát évtizedek óta vezették ebben a kérdésben. Azt 44*
