Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-276

20 Az országgyűlés képviselőházának 276. a következtetésre jutottak. De mi nem matematikai számításokat vártunk a mezőgazdasá-ri szociálpolitika területén, hanem alkotá* sokat, olyan alkotásokat, amelyek értékesek, amelyek megfelelnek a maguk céljának. En ezekkel a matematikai aggodalmaskodásokkal kapcsolatosan 'bátorkodom rámutatni arra, milyen nagy fontossága volna például a kötelező betegségi biztosításnak a mezőgazdaságban. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) Utalhatok itt arra is, hogy a városi ipari népesség, amely sokkal rosszabb egészségügyi viszonyok között él, halálozási arány szempontjából felette áll, jobb helyzetben van. mint a jobb egészségügyi viszonyok között élő falusi lakosság. Ez annak tulajdonítható, hogy a városi ipari, kereskedelmi munkásokra ki van terjesztve a betegség esetére való 'kötelező biztosítás. Megbetegedésük esetén kapnak orvost, kórházi, szanatóriumi kezelést, ők is, kap a csia* ládjuk is, ellátják őket orvossal, gyógyszerrel, szóval gondozzák, ellátják és megmentik a pusztulástól ezt a réteget, helyreállítják az egészségét, helyreállítják a ni unkaképességét. passzív tételből újra aktív társadalmi tétellé alakítják át, aminek a fontosságát nem lehet tagadni azok után, hogy milyen rossz egészségügyi és szociális viszonyok között élnek az emberek. Igen gyenge Magyarországon a népesedési mozgalom. A halálozásokról azt látjuk a -hivatalos statisztikákban, hogy 1932. és 1936. között átlag 136.265 volt évente az elhaltak száma. Ez a szám — kevés kávé téllel — a későbbi esztendők során sem sokat változott. Méltóztassék meghallgatni a következő adatokat: 1935-ben 136.923, 1936^ban 128.933, 1937-ben 126.795 volt az elhaltak száma. De a kérdést tulajdonképpen az elhalálozottak korszerinti csoportosulása dönti el. Egy éven aluli korban 25.489, 1—5 éves korban 32.801, 1—7 éves korban 33.842, 1—10 éves korban 35.078, 1—15 éves korban 36.824 balt el, az Összes elhalálozottak 28'8%-a tehát 15 éves kora, előtt halt el. A nagy magyar fa tehát már a^ virágjában pusztul és ezen volna hivatva segíteni a betegség esetére szóló kötelező biztosítás helyes felépítése. Way van! Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Ez a kiindr-lás! E nélkül semmit sem ér az eeresz!) Ez fcell, hogy az alapja legyen mindenféle szociális biztosítási hálózatnak, ezzel kell elindulni. Azokon, akik egyéves, batéves vagy tizenötéves korban elhalnak az^ életkörülmények rosszasága következtében, egyáltalán nem segít az, hogy a megmaradottak reménybelileg egyszer majdan, 65 éves korukban fognak kapni havonta 5 pengő támogatást. A gyökerében kell megfogni és gyógyítani a bajt. Ezért kérünk mi is sorrendi változtatást ezért kérjük, bogy ne a tetején kezdjék^a házat építeni, hanem tessék azt előbb igen erősen megalapozni, mert csak ennek van értelme. (Farkas István: A fundamentum a betegségi biztosítás !) Ezen a megdöbbentő halálozási arányon kívül is, amelyet — ismétlem — a hivatalos statisztikai adatokból vettem ki, általában hallatlanul rossz, valósággal megdöbbentő a magyar közegészségügyi helyzet, különösen vidéken. Azt olvasom egy munkában, hogy Rákóczi-telepen, Orosháza mellett, a telepesek fiatalok és — mondja az író — alig van asz» szony, aki nem terhes. Ezekről is sorra kiderült, hogy szoptatnak. Két iskolaterem van és a tanulók létszáma kétszáz. Az iskolásgyermekek 25%-ia rübes, 30—35%-a tetves, ágy a ülése 1938 március 3-án, csütörtökön. legjobb esetben is kettő akad egy lakásban, holott a családtagok száma átlag 8-ra tehető(Meskó Rudolf: Hol van ott a főszolgabíró?) A gyermekek a földön henteregnek, egyetlen ruhájuk nappal ruha, éjjel takaró. (Meskó Rudolf: Mit csinál ott a főszolgabíró

1

? Hol van a főszolgabíró? — Esztergályos János: Vadászni jár a főszolgabíró! — Zaj a szélsőbaloldalon.) A ruha tisztántartásáról szó sem lehet, az iskolába éhesen jönnek a gyerekek, télen a mosdatlanság és gondozatlanság folytán a bűz szinte elviselhetetlen. (Gr. Festetics Domonkos: Tessék feljelenteni! — Meskó Rudolf: Tessék ezt átadni a belügyminiszternek! — Zaj.) A belügyminiszter úrnak valószínűen alkalma volt ezt a könyvet elolvasni, sőt azt hiszem, hogy nemcsak a belügyminisztériumban, hanem az igazságügyminisztériumban is foglalkoztak ezekkel a könyvekkel, de nem ám úgy, hogy igyekeztek volna a bajt alaposabban kivizsgálni és segíteni rajta, hanem úgy, hogy a könyv íróját perbefogták és elítélték. (Esztergályos János: Elkobozzák a könyvet! Meskó Rudolf: Féja írta ezeket"? — Esztergályos János: Az mindegy, hogy ki írta! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Többen írtak ilyet. (Farkas István: Igaz vagy nem igaz? — Buchinger Manó: Antal István ma dicsérte Veres Pétert, viszont házkutatásokat tartanak nála! — Antal István: Nem dicsértem, hanem idéztem! — Farkas István: Miért tartanak Veres Péternél 'házkutatást? Miért bántja a szolgabíró, miért üldözik? — Zaj. — Esztergályos János közbeszól.) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Farkas István: A szolgabíró üldözi Veres Pétert! — Zaj.) Propper Sándor: Az urak ezt a módszert követik a szociálpolitika kiépítésénél, a társadalmi és egészségügyi viszonyok szemleleténél, vizsgálatánál és lehetőleg igyekeznek tudomást nem venni erről. Azt hiszik, hogy ha összetörik a hőmérőt, akkor a láz már meg is szűnik. Egy kormánypárti képviselő úrtól hallottuk a múlt héten, — aki mondhatom, a tárgyilagosabbak közé tartozik — hogy a falukutatók vagy ne kutassanak vagy igyekezzenek a közvéleménybe valamit belehazudni. (Meskó Rudolf: Tárgyilagosak legyenek!) Ha tárgyilagosak akarnak lenni, akkor meg kell mondaniok az igazat, (Mózes Sándor: Akkor lecsukják!) ha pedig megmondják az igazat, akkor összeütköznek a büntetőtörvénykönyvvel. (Meskó Rudolf: Ne kiszínezve írjanak!) Én azt mondom, hogy sokkal jobb módszer az, ha szembenézünk a dolgokkal és ha vannak bajok, azokat észrevesszük. Ha a diagnózist megállapítják, akkor hozzák mindjárt a terápiát is, ha megállapítják a bajokat, a bajok okai akkor tessék gyorsan és gyökeresen bevezetni a megfelelő gyógyszert, mert frázisokkal és demagógiával — akármelyik oldalról jönnek, még ha miniszteri székből származnak is — nem lehet megromlott egészségügyi és szociális viszonyainlkat megjavítani, (vitéz Martsekényilmre: Ez így van!— Meizler Károly: Se jobboldali, se baloldali demagógia nem kell! — Zaj.) Ha az ember többet és szebbet kíván, ez bocsánatot kérek, nem demagógia. Ha az ember többet akar annál a nagyon kevésnél, amennyi például ez a javaslat nyújt, akkor ezt nem lehet demagógiának vagy frázisnak minősíteni, mert az hangoztat csak frázisokat, aki a szociálpolitika terén mutatkozó igénvt frá-