Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-286

Az országgyűlés képviselőházŐMak 286. ülése 1938 március 22-én, kedden. 295 tökéletesen áttörné, ha valamely tartozás, amennyiben a tulajdonos engedélye nincs meg, sem végrehajtáshoz fűződő joghatály errevonatkozólag még nem keletkezett, minden további nélkül bekebelezhető volna. Egyébként pedig ha az adásvételi szerződésben a vételárbátralék ki van tüntetve, azt a vételárhátralékot a híróság minden további nélkül a tulajdonjog átszállásával és bekebelezésével kapcsolatban amúgyis, mint vételárhátralékot, bekebelezni tartozik. Azt hiszem, ezzel az indítvánnyal, amelyet a képviselő úr tett, nem érnők el a szolgálni kívánt célokat, viszont a másik oldalon ez jogbizonytalansághoz vezetne. (Mózes Sándor: Nincs bekebelezési engedély!) Éppen ez az, hiszen jogrendszerünk bekebelezési engedélyhez köti a bekebelezés lehetőségét, de addig is elő lehet jegyeztetni, ha egyébként megfelel a törvény 311. §-ában előírt kellékeknek. Tisztelettel kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom és kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, méltóztassék a címet felolvasni. Huszár Mihály jegyző (olvassa a törvényiaivaslat címét, amelyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Olvassa az 1. §-t.) Elnök: Az előadó úr kíván szólni. Huszovszky Lajos előadó: T. Képviselőház! Indítványozom, hogy az 1. § (1.) bekezdés 4. pontjának 6. sorában a »három éve ismeretlen« szavak után a következő szavak iktattassanak be: »vagy hogy a telekkönyvi tulajdonos legalább három év előtt meghalt.« Továbbá ugyancsak ezen 4. pontnak hetedik sorában az »és« szó után a következő szavak beszúrását indítványozom: »a tényleges birtokos«. Az első.módosítás indokolása az, hogy •gyakori eset, hogy a meghalt telekkönyvi tulajdonos nevén csak olyan ingatlanok állanak, amelyeket már életében elidegenített. Ebben az esetben örökösödési eljárás sem indul meg és méltánytalan volna a tényleges birtokost arra kötelezni,, hogy ilyen esetben az általa megszerzett és ténvleg birtokában tartott ingatlan 'bekebelezési lehetősége miatt a hagyatéki eljárás le fol y tata s át kérelme zze. A második módosításra pedig csak az értei emszerűség miatt van szükség. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha' szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr óhajt szólni. Mikecz Ödön igazságügyminiszter: T. Ház! Tisztelettel kérem, méltóztassék a módosító indítványt elfogadni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a, t. Házat, méltóztatik-e az eredeti szöveget elfogtaldni, szemben aiz előadó úr módosításával? (Nem!) A Ház az eredeti szöveggel szemben az előadó úr által módosított, szöveget fogadta el. Következik a 2. §, kérem annak felolvasását, Huszár Mihály jegyző (felolvassa a 2—17. §-okat, (Gr. Festetics Domonkos többször közbeszól) -amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elönk: Festetics képviselő urat rendreutasítom. (Derültség.) Következik a 18. '§. Kérem annak felolvasását. ' Huszár Mihály iegyzŐ (felolvassa a 18. §-t). Elnök: Mózes Sándor képviselő urat illeti a szó. J Mózes Sándor: T. Ház! A 18. § arról rendelkezik, hogy ha az ingatlan meni annak a községnek a telekkönyvében van felvéve, amelyiknek területéhez a közigazgatási beosztás szerint tartozik, nkkor ennek az utóbbinak a 'í^eVkönvvébe kell átvinni. A gyakorlati életben igen sokszor tapasztaljuk azt, hogy egy község területén három vagy négy néven szerepelnek telekkönyvi betétek.Ez azokkal a hitelezőkkel szemben, akik nem ismerik ezt a helyzetet, igen sokszor nagy sérelmekkel szokott járni. Ha ugyanis például valamely adós ingatlanaira rá akarják tábláztaim követelésüket, — nevezzük azt a községet például Kecelnek — a Kecel községben lévő betéteket írják ki és — mondjuk — ezek valamelyikére kívánják a követelést betábláztatni. De tegyük fel, hogy Kecel községben van egy csallai vagy csáborpusztai néven nyilvántartott telekkönyvi betét. Már most, aki a megbízást kapta, nem gondol arra, hogy a hitelező esetleg az ugyanabban a községben, az összes dűlőkben lévő ingatlanokra kívánja követelését bekebeleztetni, amiből természetesen igen sokszor igen nagy károk származnak. Ezért tisztelettel kérem az igazságügyminiszter urat, hogy ha nem is ebben a törvényjavaslatban, de a végrehajtási utasításban mindenesetre adjon ki olyan rendelkezést, hogy az egy községbe tartozó összes ingatlanokra vonatkozó betéteket foglalják egvséges név alatt egy telekkönyvbe, hogv ezeket az anomáliákat a gyakorlati életből ki lehessen küszöbölni. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem,!) Ha szólni senki nem kíván? a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr óhajt szólni. Mikecz Ödön igazsá*rügyminiszter: T. Ház! Miután igen t. képviselőtársam nem támadta meg a szakaszt, tisztelettel kérem, méltóztassék azt eredeti szövegében elfogadni TDz az anomália, amelyet elhozni méltóztatott, csak ott fordulhat elő. ahol az ingatlanok puszták szerint vannak telekkönyvezve, ez a szakasz pedig*arról rendelkezik, hogv ha egyik községből a másikhoz csatolnak át területet, akkor természetesen ezt a telekkönyvben is át. kell vezetni. Elnök: A. tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A. szakasz meg nem támadtatván, elfogadottnak jelentem ki. Következik a 19- §. Kérem annak felolvasásai'. Huszár Mihály jegyző (felolvassa a 19. §-t). Elnök: Az előadó úr kíván szólni. Huszovszky Lajos előadó: T. Ház! Indítványozom a 19. § 2. bekezdésének folytatásaként a következő kiegészítés felvételét: »ha pedig az elhagyott mederrész tulajdona nem a parti birtokrészlet tulajdonosát illeti, az elhagyott mederrésst önálló birtokrészletként