Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-286

294 Az országgyűlés képviselőházának Mózes Sándor: T. Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a kivételes telekkönyvi eljárá­sok tárgyában igen fontos rendelkezéseket tar­talmaz. Lehetővé teszi, hogy azokban az ese­tekben, amikor nem áll rendelkezésre megfelelő jogügylet, a jogosított a tulajdonjogot tényle­ges birtoklási eljárás során a telekkönyvbe be­iKebeleztethesse. Lehetővé teszi, hogy az örökö­sük abban az esetben, ha az örökösödési eljárás bármilyen ok miatt elmarad, bizonyos ténykö­rülmények igazolása mellett szintén kérhetik a telekkönyvi tulaj don jognak a tényleges .birtok­lás alapján való bekebelezését. Azok a rendel­kezések, amelyeket az igazságügyiminiszter úr ebhe a törvényjavaslatba felvett, megfelelnek a mai kor igényeinek, mégis, kénytelen vagyok a gyakorlati élet ismerete alapján rámutatni bizonyos hiányokra, amelyeket,, azt hiszem, ez­zel a törvényjavaslattal kapcsolatban egy kis jóakarattal okvetlenül ki lehetne küszöbölni. Nevezetesen ez ta törvényjavaslat nemcsak arra nyújt módot, hogy a jogosultak a tulajdonjog­nak a telekkönyvbe való bekebelezését kéríies­sék a tényleges birtoklás alapján, hanem jogot nyújt arra is* hogy bizonyos esetekben a te­hertételek törlését is kérelmezhessék. Adódnak azonban az életben olyan esetek is, hogy nem­csak a tulajdonjog bekebelezését és nemcsak a terhek törlését kell lehetővé tenni, hanem ész­szerű volna és a hitel szempontjából igen fon­tos volna az is, hogy abban az esetben, ha a jogosított akár köziratot, akár pedig teljes hi­telű magánokiratot tud felmutatni, bizonyos esetekben kérelmezhesse a jelzálogjognak telek­könyvibe való feljegyzését. Ezt az esetet egy példáv,al kívánom meg­világítani. A jelenleg fennálló törvényes ren­delkezések lehetővé teszik azt, hogy a jegyzők magánmunkálatokat folytassanak. Igen gyak­ran előfordul az az eset, hogy az a fiatal jegyző, akinek nincs meg a kellő gyakorlata a szerződések elkészítésében, a «hátralékos vé­telárat feltünteti ugyan a szerződésiben,, azon­ban megfeledkezik arról, hogy ezt a vételárat a telekkönyviben biztosítani is lehessen, a szer­ződésbe tehát beleveszi, hogy a vételárat egy év múlva kell megfizetni. Igen gyakran elő­fordul az, hogy azok, akik ingatlanukat elad­ták, azzal fordulnak az ügyvédhez vagy a bí­rósághoz,, hogy: kérem, én eladtam az ingatla­nomat és most a vevő, .akinek nincs semmi imás vagyona, mint az az ingatlan, amelyet én ad­tam el neki, el akarja adni az ingatlant; ké­rem, tessék valamit csinálni, hogy én a vételár­követelésemet az ingtalanra bekebelezhesseím. Egyáltalán nincs törvényes rendelkezés,, amely­nek alapján a .hátralékos vételárat ilyen veszé­lyek ellen biztosítani lehetne. Igen célszerű és okszerű volna tehát, ha erre az esetre rendel­kezést vennénk fel pótlólag a tör vény javas­latba, amely megengedné azt, hogy olyan ese­tekben, amikor akár közokiratban, akár teljes­hitelű magánokiratban a követelés összege fel van tüntetve, a jogosított^ mindenféle veszély és minden lejárat igazolása nélkül kérelmez­hesse ennek a jelzálogjognak előjegyzését,, ama feltétel mellett, M&gy az illető 15 napon belül, illetőleg ha nem esedékes a követelés, minden­esetre az esedékességkor köteles a pert azonnal folyamatba tenni, hogy a jelzálogjog igazolást nyerjen. A törvényjavaslat rendelkezései rendezni kívánják azt az anomáliát, amely a telek­könyvi eljárásokkal kapcsolatban a gyakorlati életben lépten-nyomon érezhető volt s azt a 286. ülése 1938 március 22-én, kedden. sok rendeletet és törvényt, amely törvény­tárunkban szétszórva sokszor nehezen volt fel­kutatható, egységes szerkezetbe foglalta és így megkönnyítette az egész telekkönyvi eljá­rást, mivel igyekszik olyan "kérdéseket is meg­oldani, amelyek jogrendszerünkben eddig egy­általában nem voltak kellőképpen megoldva­Itt rámutatok különösen az építményi jog újabb szabályozására, amely lehetővé tette azt, hogy nemcsak az ingatlanokat, hanem az in­gatlan alatt lévő pincéket és az ingatlan felett lévő építményeket is telekkönyvezni lehessen, ami nagy haladást jelent telekkönyvi rendsze­rünkben., Minden körülmények között csak igaz megértéssel és szeretettel kell üdvözöl­nünk az ilyen javaslatot, amely a kor igé­nyeinek megfelelő rendelkezésekkel igyekszik a jogkereső közönség segítségére sietni. A javaslatot, tekintettel arra, hogy a gya­korlati igényeket kielégíti, és a jogkereső kö­zönség érdekeit is szolgálja, abban a remény­ben, hogy azokat a kiegészítéseket, amelyek­nek elfogadását kértem, az igazságügyminisz­ter úr honorálni fogja, általánosságban,, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ba szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyiminiszter úr óhajt szólni. Mikecz Ödön igazságügyminiszter: T. Ház! Az után a részletes, tárgyilagos ismertetés után, amellyel az előadó úr a javaslatot a. Ház elé terjesztette, azt 'hiszem, általánosság­ban nem szükséges bővebben nyilatkoznom. Nagyon (helyesen mutattak rá az előadó úr és a hozzászóló t. képviselőtársaim arra, hogy ez a javaslat elsősorban szociális javas­lat annak ellenére, hogy jogi szaktörvényja­vaslatnak látszik. Szociális törvényjavaslat annyiban, hogy főleg kisembereknek,, falusi kisembereknek rendezetlen birtokviszonyait engedi hozzáférhető, könnyű, egyszerű és olcsó módon rendezni. Azokat a jogbizonytalanságo­kat, amelyek számtalan, nagyon súlyos anyagi következményekkel járó per kiindulási forrá­sai voltak, ez a javaslat tisztázza; könnyebbé teszi a telekkönyvi igazgatást, könnyebbé teszi a hatóságok eljárását, szóval azt a célt köyeti,, amelyet jogszolgáltatásunk racionalizálásának nevezhetünk. Nagyon köszönöm az előadó úr­nak és .a hozzászóló képviselőtársaimnak azt a megértést, amelyet — éppen a javaslat eme tendenciáját tekintve — kifejezésre juttatni méltóztattak. A felvetett konkrét kérdéssel kapcsolatban, amely a javaslat 19. §-ára vonatkozik, kérem 1 , méltóztassék megengedni, hogy a részletes tárgyalás isorán nyilatkozhass am, amikor egyébként is az előadó úr e szakaszra vonat­kozólag módosító indítványt fog előterjesz­teni. Eá kell mutatnom azonban arra a kíván­ságra, amelyet Mózes igen t. képviselőtársam felvetett, amennyiben bizonyos telekkönyvi bekebelezéseknek, jelzálogjogok és más terhek bekebelezésének megengedését kérte közokirat, vagy pedig a törvénynek megfelelő magán­okirat felmutatása esetében. Ez a kívánság teljesíthetetlen, mert hiszen méltóztatik tudni, hogy a követelés fennállása és bekebelezhető­sége között nincs okszerű kapcsolat. Bekebe­lezni valamit csak akkor lehet, ha végrehajtás joghatálya alatt áll, vagy ha én, mint tulajdo­donos, arra engedélyt adok. Jogrendszerünket

Next

/
Thumbnails
Contents