Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-286

Az országgyűlés képviselőházának 286. ülése Î9S3 március É2-én, kedden, 291 lat kifejezett hangsúlyozását jelenti. Abban \ az esetben, ha a betétszerkesztéssel kapcsolt j egyéb eljárás során tulajdonosváltozás áll be, a tulajdonjog átvitelét a telekjegyzőkönyvbőí a telekkönyvi betétbe mellőzni kell és a tulajdonjogot közvetlenül az új tulajdonos javára kell bekebelezni, Ez nevezetes egyszerűsítést jelent. A 9. §-ban lényeges újítás az, hogy az 1927 január l-e előtt bejegyzett jelzálogjognak a telekkönyvi betétbe való átvitelét mellőzni kell abban az) esetben, ha a jelzálogjoggal biztosított követelések átszámított érteke a 25 pengőt nem haladja meg. Ez a rendelkezés az i93U : XXÀ.1V. te. 91. §-aban foglalt rendelkezés folyománya. A 10. $ a betészerkesztési eljárással kapcsolatban rendelkezik és kimondja, hogy amint a telekkönyvi betétszerkesztés során az egyes telekkönyvi betétek elkészültek, az ezek alapjául szolgáló telekjegyzökönyvek hatálya, ipso facto megszűnik, vagyis az eüdigi eljárással szemben nem kell külön kimondani a megszűnést és ezzel lényeges adminisztrációs könnyítést érünk el. A szakasz másik újítása peüig az, hogy a jövőben végzéssel kell a telekkönyvi tulajdonosokat, illetőleg az érdekelteket értesíteni, szemben az 1886 : XXIX. te. 52. $-ában foglalt azzal az eddigi rendelkezéssel, amely 'egyszerűen értesítésiről szól. A végzéssel való értesítés tudniillik lényegesen jobban szolgálja az érdekelték, érdekeit, mint egy olyan értesítés, amelynek esetleg az érdekeitekhez való el nem jutása semmiféle hátrányt, vagy konzekvenciát nem jelent. A 12. § nem tartalmaz új (rendelkezést. A 13. § 2. bekezdése feljogosítja az igaz,ságügyminisztert arra, hogy a hibásan vagy hiányosan foganatosított telekkönyvi átalakítási eljárást megisimételhesse vagy kiegészíthesse. A gyakorlatban ez imár megvolt, célSizerűneik látszik azonban törvényben külön felhatalmazást adni a» igazságüg'yminiszterneik. A 14. § arról rendelkezik, hogy ha a birtoikközösségmek a birtokrendezés során való megszüntetéséről van szó ési [kizárólagos tulajdonul kapnak .a tulajdonosok eddigi hányadr részeik szerint egyes ingatlanrészeket, ebben az esetben ezeket az új, kizárólagos tulajdonul elnyerendő ingatlanokat külön^ülön telekkönyvi betétbe kell felvenni' és a hányadrészek külön terhét ugyancsak erre a külön feleikkönyvi betétbe felvett ingatlanra kell ráfceibelezni. Itt megjegyzem, hogy ez azi eljárás a hitelezők érdekeit nem fogja sérteni. Egyrészt azért, mert a hányad helyébe lépő tagilletmény nyilván ugyanolyan értékű leezy mint az eddigi hányadrész és a forgalom tárgyát inkább alkotván, mint az eddigi _ hányad, még a hitelezőik érdekeit is szolgálja. A 15—16. §-ök nem tartalmaznak újítást. A 19. § a telekkönyvezetlen ingatlanok telekkönyvezéséről irendelkezik. Az 1886:XXIX. te. 12. §-ának kiegészítésével kimondja, hogy a tulajdonos is szorgalmazhatja a bekebelezést és arról az esetről intézkedik ez a szakasz, ha valamely mulasztás folytán a telekkönyvbe fel nem vett ingatlanról van szó vagy ha az eljárás óta képződött valamely ingatlan — amiről abban az esetben lehet szó, ha közforgalom vagy magánforgalom tárgyát nem alkotó vízterületnek magánforgalomba helyezéséről van szó. A második bekezdés a hatósági rendelkezés alatt álló víz elhagyott medrének telekkönyvezéséről rendelkezik és a vízjogról szóló 1885:XXIII. te. 5. §-án/ajk rendelkezését határozottabbá teszi. A 20—21. §-ok nem tartalmaznak' új rendelkezést. A 22. § az eljárási szabályokat foglalja magában. Nevezetes újítása az, hogy az eddigi eljáráshoz képest a 2579/1869. I. M. számú rendeletben előírt bizottság helyett kiküldött bíróra bízza a kivételes eljárásokkal kapcsolatos teendők lebonyolítását. A kiküldött bíró célszerűbben fogja tudni ellátni ezeket a feladatokat. Az eddigi bizottsági eljárás ugyanis a testületi felelősséggel és hatáskörrel járó súrlódások folytán, valamint az ezzel kapcsolatban felmerülhető és felmerült nézeteltérések miatt nem volt olyan praktikus, mint az, ha a bíró, — hogy úgy mondjam — egyedi hatóságként fogja ellátni ezeket a teendőket. Megjegyzem, hogy abból a szempontból semmiféle hátrány nem lesz, hogy a telekkönyvi szakközeg úgyis rendelkezésére fog állni az eljáró bírónak. A 22—25. §-ok nem tartalmaznak új rendelkezést. A 26—32. §-ok a jogorvoslatokról rendelkeznek. A 26. § 2. bekezdése felfolyamodásí jogot biztosít a tényleges birtokosnak abban az esetben, ha a telekkönyv-helyesbítési eljárás megindítása iránt előterjesztett kérelmét az illetékes telekkönyvi hatóság elutasítaná. A 29. § azokról az esetekről rendelkezik, amikor telekkönyvezetlen ingatlan telekkönyvezéséről vagy többszörös telekkönyvezés megszüntetéséről van szó. Két irányban kell döntenie a bíróságnak, illetőleg a hatóságnak, nevezetesen arról, hogy szükség van-e a telekkönyvezetlen ingatlan telekkönyvezésére vagy a többszörös telekkönyvezés megszüntetésére, másrészt, hogy kinek a nevére kebeleztessék be a szóbanforgó ingatlan. Az ellenérdekű félnek nyilván nincs kifogása az ellen, hogy a telekkönyvezés megszüntettessék. Csak azt fogja kívánni, hogy az ő nevére kerüljön az ingatlan. Célszerűnek látszik tehát, hogy az 1966/1893. számú rendeletben előírt tulajdoni per helyett kijavítási kereset legyen indítható az érdekeltek részéről. A 33. § illetékügyi rendelkezéseket tartalmaz. A telekkönyvi betétek szerkesztéséről szóló törvények módosításáról rendelkező 1900 : XV. tg, 14. <^a már ikifejezett rendelkezéséket tartalmaz .az illetékkérdésre vonatkozólag. Ez a szakasz a telekkönyvi helyesbítési eljárásra nézve is kiterjeszti az illetékmentességet, a jegyzőkönyvek, beadványok és határozatokra vonatkozólag. Ennek a szakasznak törvényibeiktatása azért volt szükséges, mert a tulajdonjog biztonsága, az ingatlanok forgalmához fűződő nemzetgazdasági érdek, valamint a hitelképesség emelésének biztosítása szükségessé tette a telekkönyvi állapotok terén fennálló elhanyagoltság rendezését., Mivel a kivételes telekkönyvi eljárásokban való eredményes eljárás csak az érdekeltek közreműködésétől remélhető, már pedig az érdekeltek csak abban az esetben fognak önmaguktól az eljárásban résztvenni, ha az- minél kevesebbe kerül, az illetékmentesség megadása célszerűnek mutatkozik. A 34. § (2.) bekezdése lényeges könnyítést tartalmaz azokban az esetekben,, amikor olyan ingatlanok telekkönyvezéséről van szó, áme42*