Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-286

290 Az országgyűlés képviselőházának jog abban az esetben, ha egyébként a telekkönyvi bekeblezés rendes előfeltételei nincsenek meg, mondom, mindjárt az 1. §-ban újítást tartalmaz rendelkezés, hogy a jövőben bekebelezésről lesz szó és nem bejegyzésről. Ennek a rendelkezésnek a legis ratio-ja az, hogy nem kell különbséget tenni bejegyzés és bekebelezés között, mert a bejegyzésnek kitétele, hogy az eljárás, illetőleg az intézkedés tényleges birtoklás alapján történt, már önmagában utal arra, hogy nem a rendes telekkönyvi eljárásról van szó. A 2. pontban az 1886:XXIX. t.-c. 44. §-ához képest újítás az, hogy a végzést a telekkönyvi tulajdonos saját kezéhez kell kézbesíteni a Telekkönyvig Rendtartás 140. §-a értelmében, nem pedig az általam előbb idézett törvényhely szerinti körülményes és költséges kézbesítési eljárást kell alkalmazni, nevezetesen nem kell a végzés kézbesítését a telekkönyvi bíróság székhelyén a bírósági végrehajtóval, más helyeken pedig a községi elöljáróságnak, a jegyzőnelk és egy előljárósági tagnak a közbejöttével foganatosítani. Az 1. § 3. pontja arról az esetről rendelkezik, amikor az örökösödési eljárás keretében tévedésből kimaradnak a telekkönyvezésből egyes birtoktestek. Az ilyen esetek rendezésének a lehetőségét adja meg ez a 3. pont és ezzel továbbfejleszti a gyakorlatot. A 4. pont arra vonatkozólag tartalmaz rendelkezést, hogy ha a telekkönyvi tulajdonos személye ismeretlen, vagy tartózkodási helye több mint három, esztendő óta ismeretlen, abban az esetben, ha a tényleges birtokos kimutatja, hogy már legalább öt éve birtokolja az ingatlant, ugyancsak a tényleges birtokos nevére lehet a tulajdonjogot bekebelezni egyéb előfeltételek mesrléte esetében. Szemben az ]886:XXIX. t.-c. 18. §-ával, amelyben tíz év volt előírva, itt tehát az öt év megállapítása jelent újítást. Az eddig említett pontok a tényleges birtokos javára engedték meg a bekebelezés lehetőségét, a 6. pont pedig a telekkönyvi tulajdonosnak adja. mg azt a jogot, hogy a tényleges birtokos nevére kebeleztesse be az ingatlant abban az esetben, ha az egy éven keresztül elmulasztotta volna. Meg kell adni ezt a jogot a telekkönyvi tulajdonosnak, ha valaki megveszi tőle az ingatlant és nem gondoskodik a telekkönyvezésről, mert különben ez a helyzet egyrészt a telekkönyv biztonságát veszélyezteti, másrészt pedig magának a telekkönyvi tulajdonosnak a helyzetét is sérti. A tényleges birtokos akarata ellenére is eszközölhető a bekebelezés. A 7. pontban újítás az, hogy hivatalból is van helye a tényleges birtokos nevére való bekebelezésnek és abban az esetben, ih£L el kiküldött bíró hivatalból megállapítja azt, hogy tévesen jegyezték be a

> -tulaj don jogot, ugyancsak mód van a tulajdonjog bekebelezésére. Megjegyzendő, hogy az illetékes faktorokat az is indította ennek a pontnak a javaslatba való beillesztésére, hogy ezzel ki lehet kerülni azt. hogy egyesek az illetékfizetés megkerülésével kísérelnék meg a tulajdonjogszerzést, ugyanis a kiküldött bíró eljárása elegendő garanciát nyújt ennek kikerülésére. Az 1. pont harmadik bekezdése voltaképpen az 1869:XXXVIIL te, 6.;§-ában foglalt rendelkezést veszi át némi módosítással, viszont az 1. $ utolsó pontja lehetőséget ad a 4420/1918. számú miniszterelnöki (rendeletben és az ezzel 286. ülése 1988 március 22-én, kedden. kapcsolatosan a Kúria által hozott 27. számú jogegységi döntvényben foglalt és az írásbeliséget imperative előíró rendelkezésnek a gyakorlatban néhol bizonyos nehézséget okozó következményei kiküszöibölésére és egyes esetekben az írásbeliség meg nem léte esetén módot ad szóbeli nyilatkozattal is annak pótlására és a tulajdonjog bekebelezésére a tényleges birtokos javára. Az 1. §-nak általam felsorolt pontjai arról rendelkeznek, hogy miként lehet a tényleges birtokos nevére a tulajdonjogot bekebelezni, a .2. §. pedig arról rendelkezik, hogy mikép lehet ilyen esetekben az eljárást megindítani és pedig az 1. bekezdés szerint a község egész területére, a 2. bekezdés szerint az egyes ingatlanokra nézve. A 2. §-nál újítás az 1. bekezdés b) pontja, amely a tagosítási ügyeikben eljáró bíró megkeresésére teszi lehetővé az elíárás megindítását. Újítás az is, hogy a telekkönyvezett tulajdoni állás és a tényleges birtoklás közt fennálló eltérés kiküszöbölésére módot ad a 2. bekezdés a) pontja, nevezetesen a tagosítás során megállapítandó és kiosztandó birtoktesteknek ínég a kiosztás előtt való bekebelezésére ad módot és ezzel az eljárást egyszerűbbé, gyorsabbá teszi. A telekkönyvi állapot rendezetlensége azonban nemcsak a tulajdonjognál és a tulajdonjog bekebelezése és a tényleges birtoklás közti különbségben állhat fenn, hanem egyéb különbségek is lehetnek. Ezeknek a rendezési lehetőségét adja meg a 3 J, A 3. §. bekezdései közül az 5., a 9., a 10. és 11. bekezdések tartalmaznak újításokat. Az 5. bekezdés lehetővé teszi, hogy a szabálytalan bejegyzés hivatalból kiigazíttassék, a 9. pont pedig azt teszi lehetővé, hogy a terhelő jog kitörlése bekebeleztessék abban az esetben, ha a telekkönyvi rendtartás 74. §-a alapján pl. egy remélt örökösödés alapján fenntartással bejegyzett jelzálogjogról van szó. Szükség volt ennek a két bekezdésnek beiktatására azért, mert az érdekeltek a legritkább esetben szokták szorgalmazni* a telekkönyvi eljárás megindítását. A 10. és 11. bekezdések az építményi jogra nézve tartalmaznak újítást, miután azonban erről a 42. §. rendelkezik, ott leszek bátor az indokolást előtérjeszteni. A 6. §. megfelel az 1886XXIX. te. 6. §-ának és azt a kiegészítést tartalmazza, hogy a betétszerkesztést hivatalból mindig össze kell kötni a telekkönyv általános helyesbbítésével. A 7. $. azt a nevezetes újítást foglalja magában, hogy a jövőben a községek telekkönyvi betéteiben a területet hektárakban és négyzetméterekben is fel kell tüntetni. Hazánkban a méter-rendszer az 1874:

VIII. te. 4. §-ában és az 1907 :V. te. 13. §-ában foglalt rendelkezések alapján van meghonosítva és hazánk mindazok közt az országok közt, amelyek a méterrendszert bevezették, úgyszólván az egyedüli, ahol még mindig ölek alapján tüntetik fel a telekkönyvben az egyes területeket. Mivel a földmérési hivatalok 1927 óta már hektárakban és négyzetméterekben is feltüntetik az egyes területek nagyságát, teljesen helyes, hogy ez a 7. § módot fog adni a méterrendszernek a telekkönyvben való meghonosítására, átmenetileg azonban célszerűnek látszik viták kikerülése céljából mindkét rendszer párhuzamos alkalmazása, A84 második mondata az eddigi gyakor-