Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-276

A z országgyűlés képviselőházának 278. felelő megterheléssel jobb szociálpolitikai be­látásra bírni nem lehet. Különböző kifogásod hangzottak el e tekintetben a miniszterelnök úr részéről, amelyeknek azonban, a.zt hiszem, indítóoka csak az, hogy a nagybirtokhoz nem akar, vagy nem mer hozzányúlni. (Zaj a jobb­oldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Propper Sándor: T. Képviselőház! A mi­niszterelnök úr többek között azt is mondotta, hogy az ipari államokban a nálunk tapasztalt fejlődéssel ellenkező irányban először a mező­gazdasági szociálpolitika fejlődött ki. Ez téves, (Farkas István: XJgy van!) ennek a megfordí­tott ja az igaz. Mindenhol, az ipari országoikban is, elsősorban és elsőnek mindig az ipari és ke­reskedelmi munkások szociális biztosítását építették ki, mert a különböző országok szo­ciálpolitikai programmját és életét nem a ter­melési jelleg határozta meg, hanem az, hogy abban az országban a törvényhozás mennyi­ben demokratikus. (Úgy van! a szélsőbalolda­lon.) A demokratilkus országokban szaporán mentek ezek a dolgok, kiadósan alkották meg a szociálpolitikai törvényeket, az antidemokra­tikus országokban lassabban, vagy egyáltalá­ban nem nyúltak hozzá. Én már esztendőddel ezelőtt tanulmányt írtam a szociálpolitika nemzetközi fejlődéséről, így tehát abban a helyzetben vagyok, hogy szakértelemmel szól­hatok hozzá. A háború előtti német törvényhozás meg­alkotta a Reichsversicherungsordnungot a szo­ciális biztosításnak ezt a Tripartitumát, amely­ben az ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági munkások biztosítása betegségi, öregségi, rok­kantsági, özvegyi- és árva-biztosítása csekély eltéréssel majdnem azonos, elvek alapján van felépítve. Angliában, ahol a háború előtt a kö­telező szociális biztosítás majdnem ismeretlen volt, először az ipari szociális biztosítást hoz­ták be és Anglia volt az, amely már 1912-ben bevezette egyes ^ iparágakban a munkanélküli­ség esetére való kötelező biztosítást. A latin államok fakultatív alapon próbálkoztak a szo­ciális biztosítás kiépítésével, minthogy azon­ban a szociális biztosítás ezen az alapon nem tudott kifejlődni, később kénytelenek voltak át­térni a kötelező biztosításra. Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy a betegségi biztosítás el van intézve. Én pedig azt mondom, hogy a mezőgazdasági munkások számára' a betegségi biztosítás nincs elintézve. Amikor Farkas (képviselőtársam közbeszólt. hogy nincs* orvos, a túloldalról nagy kórus zúgta: de igen, van. En egyetlen esetet fogok itt említeni. Egy könyvben olvastam a nagy­laki esetiről. Megírják, hogy az ifjú munkások tömegesen vannak foglalkoztatva e helyen, fej­letlen lányok dolgoznak napi 39*5 fillérért 10 órát a pusztító kenderiparban; nyári táplálé­kuk leves, kenyér, dinnye; orvos egyszer jön egy héten; van olyan eszmei község, amelynek nincs orvosa — ha időm volna, százával tudnék ilyen eseteket idehozni, (Farkas István: Van nagyibirtok, amelynek a területén nincs egy or­vos isem!) szoba-konyhás Lakásokban tizenketten laknak, két házaspár, 8 gyerek, úgy, hogy ezen a vidéken, de másutt is a nagyipar és a feud; 1 . 1 izmus násza tökéletes. (Esztergályos János: Ázsiában sem tűrnék az ilyen állapotokat!) A betegségi biztosítás tehát nincs elintézve a szó korszerű értelmében. Ezt csak a család­tagokra is kiterjedő, kötelező biztosítás beveze­tésével lehet elintézni. Később majd számokkal ülése 1938 március 3-án, csütörtökön. 19 igazolom a magyar nép pusztulását, amire vo­natkozólag a miniszterelnök úr azzal vigasz­talja magát, hogy ez tulajdonképpen világ­jelenség és nem hazai tünet. Ez azonban sen­kit sem ment fel az alól, hogy ezen a bajon lehetőleg segítsen. Az, amit a miniszterelnök úr a nyugdíjbiz­tosításról, erről a fakultatív korcsról mondott, ellentétben áll magával a miniszteri indokolás­sal, amely a 14. oldalán azt mondja, hogy (ol­vassa): »...így vain ez általában mindenütt és az 1912: VIII. tc.-kel létesített önkéntes nyug­díjbiztosításhoz fűzött remények nálunk sem váltak be.« Ezt mondja az indokolás szószerint­Éppen ezért végtelenül csodálkozom azon, hogy a miniszterelnök úr azzal nyugtatta meg saját lelkiismeretét és akarja megnyugtatni^ a kép­viselőházat, hogy a betegségi biztosítás és nyugdíjbiztosítás fakultatív alapon el van in­Én mint szociálpolitikus, aki ebben a szak­mában nőttem fel és igen sokat dolgoztam benne elméleti és gyakorlati téren, ezeket a megoldásokat nem fogadhatom el, ezek a meg­oldások nem megoldások, még csak nem is tel megoldások. Itt nincs másról szó, mint a lelki­ismeret megnyugtatásáról. (Farkas István: Ügy van! Látszatintézkedésről!) Azt mondja a miniszterelnök úr: elmentünk a legmesszebb­menő határig, ameddig elmehettünk az ország gazdasági és termelési viszonyait tekintetbe véve. Én ezt a tézist sem fogadom el. Nem tu­dok hozzájárulni ahhoz, hogy a mi egészség­ügyi viszonyaink mellett a magyar állam költ­ségvetésének több mint egy milliárdos össze­géből mezőgazdasági szociálpolitikára ne jus­son több, mint 4,425.000 pengő. Ebbe nem lehet beltörődni és ezt nem lehet elfogadni (Úgy vam! a szélsőbaloldalon.) és ne méltóztassék bennünket támadni vagy átkozni — amint ezt a túlsó oldalról teszik — azért, mert mi bátor­kodunk tisztábban látni és bátorkodunk ezt a tisztánlátásunkat a közvéleménnyel közölni. Rá kell mutatnunk e javaslat tárgyalásá­val kapcsolatban azokra a hiányokra, amelyek észlelhetők. Sajnos, ezek még mindig igen-igen nagy hiányok és ezeken ez a vérszegény ja­vaslat bizony nem igen sokat változtat. Beszé­dem későbbi folyamán majd el fogom ismerni azt is, ami ebben a javaslatban jó. Sajnos, so­kat nem mondhatok majd, mert nem sok jó van benne, de ami benne jó és maradandó, azt mi is elismerjük. Ez azonban a javaslatot nem teszi általában elfogadhatóvá. A nőkről azt mondotta a miniszterelnök úr: nem gondoskodhatunk róluk, mert ez 3 millión felüli összeget igényelne. De ismét megnyug­tatja lelkiismeretét, hogy hiszen a rendkívüli segélyalap terhére esetleg azok is juthatnak valami kis támogatáshoz. Tisztelettel megem­lítem erre nézve, hogy ez viszont nemi szociál­politika, ez alamizsnálkodás, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ez megint kiugrik a szociálpolitika biztonságos keretéből és átlen­dül a karitász bizonytalan jótékonykodó terü­letére, ami hiba és amit mi szociálpolitikának nem vagyunk hajlandók elfogadni. Tehát sem özvegyre, sem árvára, sem rok­kantra vonatkozó segélyezés ebben a javas­latban nincsen, csak számítások vannak. A földmívelésügyi minisztérium illetékes szervei valószínűleg a legalaposabban és a legminució­zusabban végezték el ennek a javaslatnak ma­tematikai alapjainak kiszámítását — ez egé­szen bizonyos —*és a maguk szempontjából erre 3*

Next

/
Thumbnails
Contents