Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-286

288 Az országgyűlés képviselőházának 286. ülése 1938 március 22-én, kedden. nös fontossággal bír ez azokon a helyeken, amelyekre a törvényjavaslat rendelkezései vonatkoznak, mert mentől magasabb a képesítés mindenütt az egész vonalon, annál jobb a közönség kiszolgálása. Mégis, amikor én ezt a magam részéről megállapítom, méltóztassék megengedni, hogy arra az álláspontra helyezkedjem, amely állásponton voltam és vagyok minden egyes felszólalásomban: én rendkívül helytelennek tartom a telekkönyvi vizsgát tett, de érettségi bizonyítványt nem szerzett tisztviselőknek a. háttérbe szorítását. Az a tisztviselő, aki a telekkönyvvezetői vizsgát letette, de az érettségi vizsgát nem tette le, szívesebben vette volna, ha őt már a múltban kinevezték volna. (Ügy van! half elől.) Az az ember bizonyára nem a saját hibájából maradt meg ki nem nevezett telekkönyvvezetőnek, vagy közönséges segédhivatali tisztviselőnek, hanem azért, mert nem volt állása, vagy ha volt állása, nem volt olyan nagy protekciója, mint annak, aikit kineveztek. Ha tehát egyrészt felmerül az a lehetőség, hogy telekkönyvi vizsgát tett, de érettségi vizsgát nem tett' telekkönyvi tisztviselők a jövőben kinevezhetők még telekkönyvvezetői állásokra, nem tudom megérteni, hogy ez miért csak két esztendőn belül lehetséges. Lehet, hogy azért, mert a miniszter úr és a t. /kormány le akarja zárni ezt a kérdést és a magasabb minősítést s a magasabb minősítéssel járó intelligenciát már a közelebbi jövőben akarja érvényesíteni. Megint helytelennek tartom azonban, hogy emberek, akik önhibájukon kívül kerültek az úgynevezett várományosi pozíciókba, önhibájukon fcívül abba a helyzetbe is kerüljenek, hogy hiába tették le a telekkönyvi vizsgát, mégis két esztendő multán már nem lesznek kinevezhetek arra a hivatali fokozatra, amelynek elérését bizton remélhették. Általában engedje meg nekem a miniszter úr, hogy felhívjam az ő és a t. kormány figyelmét arra, amit nem először említek, de talán először hozok szóba az igazságügyi tisztviselőkkel kapcsolatban: méltóztassanak ezt a sok megoldatlan kérdést, amely állandóan fenyeget a kis tisztviselőknél, megoldani. Lehetetlenség az, hogy a ki s tisztviselőknek fizetése olyan rendezetlen maradjon, mint amilyen ma. Lehetetlenség, hogy a kis tisztviselőik, olyan anyagi helyzetben éljenek tovább, mint amilyenben élnek ma. Ezek a várományosságok, ezek az ideiglenességek, ezek az elérhetetlen kinevezések nem szolgálnak az állami életnek javára. Nemcsak a (közigazgatást és nemcsak az igazságszolgáltatást fenyegetik nagyon veszedelmesen, hanem magának az országnak közéletére is súlyos behatással vannak. Nem most mondom ezt először. Elmondtam több interpellációban, amelyekért nagyon szigorú megrovásokban is részesültem az akkoriét. pénzügyminiszter úr részéről egyrészt, másrészt megkérdezték, ki adott neíkem jogot arra, hogy ebben a kérdésben felszólaljak. A t. volt pénzügyminiszter úr, aki azóta e^ telekkönyvvezetői állásban elhelyezkedett. (Zaj. — Derültség half elől.) nekem akkor azt mondta, hogy furcsa agyberendezkedásiam lehet, iha nem tudom megérteni, hogy az államnaík bevétele és a tisztviselői fizetések rendezésének kérdése tulajdonképpen nincs összefüggésben. Most igenis megint fölvetem a kérdést, meddig méltóztatnak az egész tisztviselői kérdést és ezzel az igazságügyi tisztviselők anyagi helyeztet is abban a rendezetlenségben, obben a nyomorúságos helyzetben megtartani, amelyben négy esztendő óta szenvednek a magyar kis tisztviselők. Ha azt méltóztatik akarni, hogy a magyar telekkönyvek teljes mértékben rendben legyenek, ha azt méltóztatik akarni, hogy a magyar kistisztviselői kar és az egész magyar tisztviselői kar az egyik oldalon az állami és a társadalmi élet megingathatatlan oszlopa legyen, a másik oldalon pedig azt méltóztatik akarni, hogy becsületesen teljesítse kötelességét, végezze munkáját, akkor nem lehefc őket továbbra abban a nincstelenségben, ezekben a nyomorúságos fizetési gráduso'kban megtartani, mint ahogy ma tartják, amikor a helyzet az, hogy állandóan növekednek az állami adóbevételek, amikor esztendőről-esztendőre száz- és százmillió pengővel többet méltóztatnak bevenni az adófizető polgártól, amikor az a helyzet, hogy ebben az esztendőben is — hála Istennek — a?. adók nemcsak jól folynak be, hanem állandóan mindig több adó folyik be, mint az elmúlt esztendőkben. Amikor 1931-ben először azon az alapon méltóztattak leszállítani a tisztviselői fizetéseket, hogy leszállították az állami jövedelmeket, másodszor pedig azon az alapon, hogy az állami bevételek csökkentek, és amikor ma az állami bevételek olyan magaslatok állanak, mint álltak akkor, amikor az első fizetéscsökkentés megtörtént: kérdem, hogyan van erkölcsi jogosultsága a Háznak, a pénzügyi kormánynak, de az egész kormánynak is arra, hogy a tisztviselőket továbbra is nélkülözéseik között tartsák, leszállított fizetések mellett, holott az ország bevételei a régi idők nívójára állíttattak vissza? Ezért tisztelettel kérem az igazságügyrniniszter urat, méltóztassék ennél a kérdésnél, amely véleményem szerint megint a tisztviselői ideiglenességgel kapcsolatosan nyugtalanságot fog — helytelenül — teremteni, saját tisztviselőinek erdekeit képviselni, nemcsak a segédhivatali tisztviselőkét, hanem a fogalmazási kariakét is (Egy hang jobbfelől: Az őszsses tisztviselőkét!) mindenütt, az egész bíróságnál és ezt a kérdést szíveskedjék az új pénzügyminiszter úrnál is felvetni. A többletadókat a polgárság biztosam nem könnyen iz zadta ki, de ha már kiizzadta, akkor legalább erre a rendes célra méltóztassék azokat fordítani. Elnök: Szólásra következik Mózes Sándor képviselő úr. Mózes Sándor: T. Képviselőház! Mint már előző felszólalásomban is mondottam, sérelmesnek tartom, hogy azok a telekkönyvvezetők, akik a telekkönyvi vizsgát megszerezték, a törvény életbelépése után csak két éven beiül legyenek telekkönyvvezetői állásra kinevezhetek. Éppen arra való tekintettel, hogy ez a rendelkezés antiszociális, jogfosztást tartalmaz és elégedetlenséget fog kelteni azok között a tisztviselők között, akik a telekkönyvi vizsgát letették, kérem ennek: a rendelkezésnek második bekezdésként való felvételét, hogy ez a rendelkezés nem vonatkozik azokra, akik e törvény életbelépését megelőzően a telekkönyvi vizsgát letették. Abban a reményben, hogy ezt a módosítást el méltóztatnak fogadni, feltételesen elfogadom a szakaszt. Elnök: Kíván-e mé^ valaki szólni 1 (Nem!) Ha senki szólni nem ikíván, a vitát bezárom. A miniszter úr óhajt szólani. Mikecz Ödön igazságügy miniszter: T. Kép1 viselőház! Fábián Béla t. képviselőtársam ez-