Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-286

286 Az országgyűlés képviselőházának sen, elő méltóztattak itt hozni, mert hiszen az a dicséret, amelyet a telekkönyvvezetői (karral szemben úgy a kormánypárt, mint az ellenzék oldaláról kifejezni méltóztattak, az én megítélésem szerint is tökéletesen igazságos. A telekkönyvvezetői kar olyan felelősségteljes és nehéz munkát végez, hogy megérdemli ennek a munkánajk a honorálását, tudatában kell azonban lennie ennek a tisztviselői karnak azzal is, hogy ez a honorálás csak az ország teherbíró képességének határai között képzelhető el. Annakidején, amikor a bizottsági tárgyalás során a volt pénzügyminiszter úr az én'hivatali elődömet helyettesítette, nyilatkozott arra vonatkozólag, hogy az összes tisztviselők képesítési kellékeire vonatkozó jogszabályokat összeállítani szándékozik. Ezt én magam is a legnagyobb mértékben helyesnek tartom, mert hiszen ilyen általános szabályozás keretében lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy mennyiben szükséges a képesítés újraszabályozása, nemcsak az igazságügyi szolgálatban, hanem más szolgálati ágakban is. Drobni Lajos t. képviselőtársam felhozta azt, hogy szorosabb kapcsolatot kell teremteni a bírósági és az ügyvédi kiképzés között. Én a magam részéről teljesen osztom ezt az állásfoglalást, ennek gyakorlati keresztülvitele ' útjában azonban szintén bizonyos nehézségek állanak. Az 1913 : LUI. törvénycikk ugyanis elrendelte, hogy az ügyvédjelölt egyévi gyakorlatot köteles bíróságnál, a bírósági szolgálatba lépő pedig ügyvédnél eltölteni. Ezt az ügyvédekre a mai viszonyok között kényszereszközökkel rászorítani, csupán azért, hogy a végzett jogász joggyakorlatot folytasson, aligha tudjuk; a bíróságnál viszont pénzügyi akadályok állanak ennek útjában, mert hiszen alig képzelhető el, hogy a bíróság díjtalan volontőrökként vegyen kiképzésbe olyan egyéneket, akik a jogtudományi doktorátust megszerezték. (Sulyok Dezső: Talán nem is volna erkölcsös!) Azt hiszem, hogy, amint Sulyok képviselőtársam is rámutatott, ez a megoldás talán nem is volna erkölcsös, de nem is volna kívánatos, mert hiszen ezeknek az ilyen tengőlengő embereknek a beosztása, akik nem érzik, magukat ahhoz a hivatalhoz kapcsolva, a tanulás célját nem szolgálja és a szükséges hivatali fegyelmet sem lehet felettük gyakorolni, de nem szioigáJmá ez azt a célt sem, hogy a bírósági és az ügyvédi karba kerülők között szorosabb kapcsolat legyen. Pinezich István igen t. képviselőtársam rámutatott még az önálló működési körrel felruházott jegyzők tevékenységének bírói tevékenységgel való pótlására, illetve azt a gondolatot vetette fel, hogy ezek helyett a jegyzők helyett bírák működjenek. Azt hiszem, ő félreérti a törvényjavaslat idevonatkozó rendelkezését, hiszen ennek éppen az a célja, hogy a bírói funkciót bizonyos vonatkozásban olyan személyzet lássa el, amely még nem tartozik a bírói státusba, ellenben képzettségénél és gyakorlatánál fogva alkalmas bizonyos bírói funkciók elvégzésére. A szakértői kérdéssel kapcsolatban is felvetett Pinezich István igen t. képviselőtársam néhány kérdést, amelyeket bizonyos mérteikben már maga a törvényjavaslat is igyekszik megoldani. Azt, hogy a szakértők díjazása miként történjék, — mert a bíróság az egyik esetben túlmagasan, a másik esetben túlalacsonyan állapítja meg a szakértői díjat — azt hiszem, ennek a törvényjavaslatnak a kereté ben, de talán az igazságügyi kormányzat ke286. ülése 1938 március 22-én, kedden. rétében sem lehet szabályozni; hiszen ez az egyes esetek, mérlegeléséből kiinduló bírói döntés tárgya. Ez a javaslat kétségtelenül javítani fogja a szakértői működést annyiban, hogy az igazságügyminiszter szelekciójára bizza az állandó szakértők kinevezését, amikor is a szakértők általánosabb szempontok mérlegelésével kaphatják még megbízatásukat. A másik kérdés, amelyet a törvényjavaslat megold s amelyre vonatkozólag Pinezich István igen t. képviselőtársam helyeslését nyilvánította, az Igazságügyi Műszaki Tanác3 és az Igazságügyi Gazdasági Tanács. Azt hiszem, ez a megoldás általános helyesléssel találkozik. Errevonatkozólag a részletes' vita során módom lesz majd elfogadni egy olyan módosító indítványt, amely az itt kontemplált létszám felemelésével taián még inkább fogja szolgálni azoKTt a szempontokat, amelyeket a javaslat szolgálni kíván. Ami végül a Drobni Lajos, Pinezich István, Mózes Sándor és Petro Kálmán igen tképviselőtársaim által a 25. §-szal kapcsolatban felhozott ellenvetéseket illeti, legyen szabad tisztelettel megjegyeznem, hogy nézetem szerint itt tulajdonképpen nem történik jogsérelem, mert hiszen a telekkönyvezetői vizsga nem jogot, hanem csak lehetőséget ad arra, hogy valakit telekkönyvvezetővé lehessen kinevezni. Akik a telekkönyvvezetői vizsgát letetek, azok a kezelői státusba tartoznak és a kezelői státuson belüi akkor is tökéletesen biztosítva van előléptetésük, ha nem nevezik ki őket telekkönyvezetőkké és a kezelői státuson belül abban az esetben is előlépnek» ha nem rendelkeznek érettségivel, mert előnyös tételként tudjak be náluk azt, hogy az illetőknek telekkönyvvezetői vizsgájuk van (Sulyok Dezső: A minősítésben nyilvántartják!), aminthogy meg vagyok győződve arról, hogy az előléptetések során a kezelői státusban figyelembe fogják, venni azt a minősítést, amely más okból talán nem lenne elég ahhoz, hogy valakit telekkönyvvezetővé lehessen kinevezni. Ezekben bátor voltam reflektálni azokra a felszólalásokra, amelyek a törvényjavaslat intencióit és rendelkezéseit általában helyeseknek bírálták el. Tisztelettel kérem, méltóztassék a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Elénk helyeslés és taps.) Elnök; A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni*? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. vitéz Kenyeres János jegyző (felolvassa a törvényjavaslat címét és a törvényjavaslat 1—6. §-ait, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Felolvassa a 7. §-t.): Mózes Sándor. Mózes Sándor: T. Ház! Az igazságügyminiszter úrnak azt a kijelentését, hogy azok a telekkönyvvezetők, akik a telekkönyvi vizsgát letették, nem szereztek egyúttal jogot arra, hogy telekkönyvvezetőkké kineveztessenek, nem fogadhatom el, nem tehetem magamévá.