Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-286

Az országgyűlés képviselőházának 2, Petro Kálmán: T. Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslathoz csak röviden kívánok hozzászólni — a törvényjavaslatot különben általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom — és különösen rá akarok világítani a törvényjavaslat 14. §-áb •an foglalt arra az okos, üdvös és helyes intézkedésre, amely új Igazságügyi Műszaki Tanácsot és Igazságügyi Gazdasági Tanácsot kreál; azt hiszem ugyanis, hogy ez a két új tanács éppolyan tökéletesen fog működni az igazságügyi életben, mint az Igazságügyi Orvosi Tanács. A volt és a jelenlegi igazságügy miniszter úrtól nagyon helyes ez a gondolat, amelyet ebben a törvényjavaslatban, különösen idevonatkozólag megvalósítani szándékoznak. Hogy mégis felszólalok, annak indoka a szerzett jogoknak már előttem szólott képviselőtársam által megvilágított ama

o sérelme, amely a telekkönyvvezetőket, illetőleg azokat kéri, akik a telekkönyvvezetői vizsgát már régebben letették, akik előtt mégis két esztendő múlva bezárul ez a pálya. Köztudomású, hogy telekkönyvvezetővé azokat a telekkönyvvezetői vizsgával bíró, tehát az eddigi képesítési törvény, az 1883:1. te. 19. §-a alapján telekkönyvvezetői képesítő vizsgát letett alkalmazottak voltak kinevezhetők, akik a négy középiskolát elvégezték. Most ennek a törvényjavaslatnak a 7. §-a felemeli a képesítést: nagyon helyesen középiskolai érettségit ós telekkönyvi vizsgát kívián azoktól, akik telekkönyvvezetőkké volnának kinevezhetők. A törvényjavaslat 25. §-a pedig azt mondja, hogy a jelen törvény hatálybalépésétől számított két évig telekkönyvvezetővé, fogházfelügyelővé, fogházgondnokká azt is ki lehet nevezni, aki a középiskolai érettségi vizsgát nem tette le, ha egyébként a kellékeknek megfelel. Azt hiszem, több mint száz olyan alkalmazott van, akinek az eddigi törvények szerint megvan a képesítése ahhoz, hogy telekkönyvvezetővé nevezzék ki. Azt is tudjuk, hogy évenként körülbelül 15 telekkönyvvezetőt nevez ki az _ igazságügyminiszter úr. Ha tehát még két évig lehet érettségi nélkül kinevezni, akkor a száz közül összesen csak harminc nevezhető ki, a többi hetven, vagy esetleg sokkal nagyobb számú alkalmazott egyszersmindkorra el van zárva attól, hogy azt a pályát, amelyre készült, befejezhesse, őt telekkönyvvezetővé kinevezzék. Szerény véleményem szerint ez a szerzett jogoknak nagy sérelme, s ezt feltétlenül itt kell orvosolni, éppen ezért arra kérem az igazságügyminiszter urat, szíveskedjék a törvényjavaslat 25. §-ának következő módosításába belemenni (olvassa): »A jelen törvény életbeléptetése után telekkönyvvezetővé azt is ki lehet nevezni, aki a középiskolai érettségi vizsgát nem tette le, de a kezelői és telekkönyvvezetői vizsgát a törvény hatálybalépte előtt letette, legalább ötévi telekkönyvi gyakorlattal bír és a telekkönywezetői állásra való alkalmazhatóságát hivatalfőnöke igazolja.« Ebben világosan benne van, hogy csak azoknak kinevezését kérem, csak azoknak adnék lehetőséget, akik a hivatalfőnök szerint alkalmazhatók és erre a célra megfelelők. Egészen méltánytalannak tartom ugyanis azt, hogy egy nagy kategóriát, akik fiatal koruktól alkalmazásban vannak — vannak olyanok, akik már tizenkét éve ott vannak — s akik nagyon megfelelőek telekkönyvi kinevezésre, egyszerűen egy törvény elzárjon attól a lehetőségtől, hogy valamikor is telekkönyyvveze6. ülése 1938 március 22-én, kedden. 285 tőkké nevezzék ki őket. Amennyiben az igen t. igazságügyminiszter úr ezt a módosító javaslatomat elfogadja, készséggel fogadom el a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik Fábián Béla képviselő úr. (Felkiáltások: Nincs itt!) A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Kíván-e még valaki a javaslathoz szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. •Az igazságügyminiszter úr óhajt szólni. Mikecz Ödön igazságügyminiszter: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy először is őszinte köszönetemet r fejezhessem ki az előadó úrnak és a vitában résztvett képviselőtársaimnak, akik a törvényjavaslatot higgadt, nyugodt és emlekedett szempontból méltóztattak ismertetni és elbírálni. Kétségtelen, hogy ennek a javaslatnak igen (kevés vonatkozása van a napi politikához, azonban szükség van rá és azt hiszem, hogy ezt a szükségletet, amelyet ezzel kielégíteni akartunk, a lehetőségek keretei közt ki is elégítjük. Ez a törvényjavaslat nem fizetésrendezést hoz, nem az igazságügyi szervezet körébe tartozó (közalkalmazottak szociális helyzetét szabályozza, hanem az igazságügyi szervezet körében bizonyos állásokra vonatkozó képesítés felemelése, bizonyos állások elnevezésének szervezeti rendje, a műszaki és gazdasági szakértelem körébe tartozó szakszempontok érvényesülése érdelkében szükséges szabályokat foglalja magában. Általában méltóztattak helyesnek elfogadni a javaslatnak azt a rendelkezését, amely a telekkönyvvezetőnél, a fogházfelügyelőnél és a fogházgondnoknál a képesítés emelését rendeli el. Ez tulajdonképpen a tényleges adott viszonyokkal való számolás, amennyiben a gyakorlat ezt a törvényben (kontemplált állapotot máris megvalósította, hiszen a telekkönyvvezetői, fogházfelügyelői és fogházgondnoki tisztségre ma már érettségi nélkül nem alkalmaz az igazságügyminiszter senkit. Ez különben számolás azzal a társadalmi átalakulással is, amely az utóbbi években a társadalmi rétegeknek általában magasabbá váló képesítése tekintetében tapasztalható. A köztisztviselők minősítéséről rendelkező 1888:1. törvénycikk megalkotásakor még nem volt olyan elterjedt a középfokú műveltség, mint ma és így érthető volt, hogy a törvény sem alkalmazott ilyen magas értelmi mértéket a kezelői, telekkönyvvezetői, fogház gondnoki, vagy fogházfelügyelői állásoknalk betöltésénél. Ma azonban a helyzet egészen megváltozott s a választék is igen bőséges. Ezzel kapcsolatban Drobni Lajos, Pinezich István és Mózes Sándor képviselőtársaim fel méltóztattak hozni az illetményrendezés kérdését is. Kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy ez a javaslat nem illetményrendező törvény, célzata egyáltalában nem ez, ígéretet sem akarok tenni arra, hogy ezzel a képesítésemeléssel kapcsolatban az illetménykérdést is olyan formában akarnók szabályozni, hogy ezek a tisztviselők magasabb fizetési osztályokban kezdjék el szolgálatukat, vagy magasabb fizetési osztályokba juthassanak. A költségvetési törvényjavaslat tárgyalása során lesz módja a t. Háznak dönteni a tekintetben, hogy az állam pénzügyi keretei megengedik-e a fizetésnelk ezzel a törvénnyel, vagy más okkal kapcsolatos emelését; ott méltóztassanak majd eldönteni ezeket a kérdéseket, amelyeket nézetem szerint helye-