Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-286

284 Az országgyűlés képviselőházának nélkül, ha igazi jó, gyakorlati kurzus lesz, tulajdonképpen meg sem érti az ott előadandó kérdéseket. De ha már ezt a feltételt szabjuk, kérném az igazságügyi kormányzatot, legyen gondja arra, hogy lehetőleg a legszélesebb körben alkalmuk legyen a segédhivatali tisztviselőknek ezt az előző gyakorlatot megszerezniük. Megjegyzésem van még a 26. §. kapcsán is. Nem egészen értem ezt a rendelkezést. (Mózes Sándor: Törölni kell! Antiszociális!) Itt ugyan úgy intézkedik a javaslat, hogy a törvény életbelépésétől számított két éven át telekkönyvvezetővé, fogházfelügyelővé és gondnokká azt is ki lehet nevezni, akinek nincsen érettségi vizsgája, ha egyébként a 7. és 12. §-ban foglalt kellékeknek megfelel. A 7. §-ra való hivatkozást értem, ímert ott az érettségin felül csak telekkönyvi vizsga van, azonban a 12. §-ban az érettségi mellett államszámviteltani vizsga van, ennek megkövetelése pedig szerintem ezen a két éven belül nem lehetséges. Kérem tehát az igazságügyminiszter urat, hogy ha helyesnek találja észrevételemet, akkor a 12. $-ra vonatkozó utalást talán kissé szabatosabban fejezzük ki. T. Ház! Miután ez a törvényjavaslat is a szociális elgondolást, a szociális kiegyenlítődést tartja szem előtt, továbbá, miután e részben nem annyira sürgős, de részben már régen megoldásra váló kérdések elintézése korszerű, időszerű és indokolt, a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Éljenzés, helyeslés és taps. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Mózes Sándor képviselő úr! Mózes Sándor: T. Képviselőház! Drobni Lajos és Pinezich Is'tván képviselő urak a tárgyalás alatt álló törvényjavaslathoz olyan nagy szakértelemmel és szeretettel szóltak hozzá, hogy az általuk elmondottakat minden tekintetben magamévá tehetem. Ha mégis hozzászólok a javaslathoz, ennek az az oka, hogy a telekkönyvvezetőkkel kapcsolatos rendelkezéseknek a magyar gazdasági életben igen nagy jelentőségük van és igen fontosnak tartom, hogy ezek a rendelkezések, amelyek az igazságügyi szervezetben úgyszólván ^ a legnagyobb és a legnehezebb munkát végző telekkönyvvezetőkre vonatkoznak, szociálisak legyenek és minden tekintetben kielégítsék a telekkönyvvezetők igényeit is. Nagyon helyesnek tartom, hogy a törvényjavaslat a telekkönyvvezetők képesítését^ felemeli és a telekkönyvvezetői vizsga letételét érettségi vizsgához köti, a törvényjavaslatban azonban foglaltatnak olyan rendelkezések is, amelyek a telekkönyvi vizsgát már letett telekkönywezetőkkel szemben bizonyos jogfosztást tartalmaznak. Éppen a 26. §, amelyet előttem szólott t. képviselőtársam, is szóvátett, azt tartalmazza, hogy azok, akik a telekkönyvi vizsgát már letették, csak a törvény életbelépésétől számított két év múlva lesznek abban a helyzetben, hogy őket^ telekkönyvvezetőkké kinevezhetik. Ez nagy sérelmük azoknak a telekkönyvvezetőknek, akik már öt vagy hat évvel ezelőtt tették le a telekkönyvvezetői vizsgát és a telekkönyvvel kapcsolatos munkákat kifogástalanul végzik. Ha ezek két éven belül nem kerülnek abba a helyzetbe, hogy telekkönyvvezetőkké kineveztessenek, akkor addigi sok munkájuk rájuk nézve kárba vész és fel 286. ülése 1938 március 22-én, kedden. kell hagyniok azzal a reménnyel, hogy ki fognak neveztetni telekkönyvvezetővé. Ha az ember elmegy valamelyik telekkönyvi hivatalba, állandóan azt tapasztalja, hogy ott sok munka van, nagy restanciákkal kell megküzdenie a személyzetnek; nagyon sok a telekkönyvben a széljegyzet és sok esetben nem lehet azonnal tájékozódni a telekkönyvi állás tekintetében. Ezért igen fontosnak tartom, hogy azokat a telekkönyvvezetőket, akik a telekkönyvi vizsgát már letették, valamennyit záros határidőn belül kinevezzék, senkit jogfosztás ne érjen azért, mert most új . törvényt hozunk és ne legyen visszaható ereje ennek a törvénynek azokra, akik a telekkönyvi vizsgát már megszerezték. A létszámot tehát feltétlenül szaporítandónak tartom abból a szempontból, hogy a telekkönyvhöz beérkezett beadványok legkésőbb 48 órán belül elintéztessenek. Ezt megköveteli nemcsak a magyar hitelélet, hanem megköveteli az is, hogy a telekkönyvben, mint nyilvánkönyvhen mindenki tájékozódhassák, éppen ezért minden körülmények között arra kell törekedni, hogy a telekkönyvet abba az állapotba hozzuk, hogy a beadványok keresése nélkül is azonnal tájékozódni lehessen egyes dolgok telekkönyvi állapota tekintetében. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Minthogy előttem szólott képviselőtársaim a törvényjavaslat összes^ egyéb rendelkezéseit a legnagyobb ^részletességgel szakszerűen kifejtették s az általuk elmondottakhoz magam is csatlakozva, a törvényjavaslatot helyesnek, intencióit a mai kor követelményeinek megfelelőnek tartom, a javaslatot a magam részéről is elfogadom, azzal a kívánsággal, hogy feltétlenül honorálni kell azokat a követeléseket, amelyeket a telekkönyvvezetők érdekében meg kell valósítani, és azokat a telekkönyvvezetőket, akik a vizsgát már megszerezték, az igazságügyminiszter feltétlenül nevezze ki és senkit jogsérelem e javaslattal kapcsolatban ne érjen. A törvényjavaslatot abban a reményben,^ hogy ezek a módosítások meg fognak történni, általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Elnök: Bemutatom a t. Háznak az összeférhetlenségi bizottság elnökének jelentését, amellyel Péchy László képviselő úr összeférhetlenségi ügyében az összeférhetlenségi ítélőbizottság mai napon tartott ülésében hozott ítéletét a Háznak beterjeszti. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az ítéletet felolvasni. vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa): »A képviselőház összeférhetlenségi ítélő-bizottsága 1938. évi március hó 22-én megtartott ülésében Péchy László országgyűlési képviselőnek az 1901 : XXIV. te. 9. f-a alapján önmaga ellen bejelentett Összeférhetlenségi ügyében a következőleg ítélt: Péchy László országgyűlési képviselőnek ezen összeférhetlenségi ügyében azon felteitt kérdésre, hogy forog-e fenn összeférhetlenség, 9 szavazattal 3 ellenében kimondotta, hogy összeférhetlenség nem forog fenn. Az eljárás során költség nem merülvén fel, az ítélkezés tárgyát nem képezhette. Az ítélet nyomban kihirdettetvén, az érdekelteknek ezúton tudomásul adatott«. Elnök: A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Szólásra következik Petro Kálmán képviselő úr.